Rendezvénysorozattal idézik meg Ady Endrét Sümegen

A Kisfaludy Emlékház szakmai vezetője, Oszkai Réka szerint Ady nincs köztünk, de mégis itt van velünk, lelkünkben nyomot hagyott zsigeri szinten ható költeményei és jelentős publicisztikai írásai révén. Adyt napjainkban sem kell aktualizálni, mert minden gondolata, sora örökre és örök érvényűen aktuális.

– Az emlékházban Ady, de másképp címmel Holden Rose (Kovács Attila) író előadásokkal örvendeztette meg a Kisfaludy Sándor Gimnázium diákjait, valamint a felnőtt korosztály érdeklődőit. Érdekfeszítő, humoros köntösben, sajátos stílusban mutatta be Ady Endre életútját. Ady születésnapján, november 22-én szintén két verses előadással készülünk. Az Új időknek új dalaival szakmai program megvalósítását a Magyar Művészeti Akadémia támogatta. A születésnapot a Kisfaludy Művelődési Központ könyvtártermében Kiss György énekmondó Új időnek új dalaival című összeállításával indítjuk. A 10 órakor kezdődő verses-zenés előadásban a százéves sorok élő érzéssé és indulattá válnak, így emlékeztetve a XX. század elejének géniuszára. Ezen a napon 18 órakor a Színházteremben Turek Miklós színész produkciója zárja sorozatunkat. A napisten papja című vers­színházi monodráma Adyról és költészetéről szól – mondja Oszkai Réka.

Az emlékház az alábbi irodalomtörténeti érdekességgel is emlékezik a XX. századi magyar líra nagy váteszére. 1899 januárjában a Debreceni Hírlap szerkesztősége levelet kapott, amelyben a magát megnevezni nem akaró olvasó – Kíváncsi aláírással – az iránt érdeklődött, hogy miért olyan szomorú Ady Endre költészete. Adynak a levél hangvételéből feltehetően nem volt nehéz rájönnie, hogy egy fiatal lány rejtőzik az álnév mögött, ezért sietve válaszolt arra.

Így bontakozott ki Ady Endre és a titokzatos Kíváncsi kisasszony levelezése. De ki volt ez a fiatal lány, aki elhatározta, hogy leveleivel a költő pesszimizmusát az ellenkezőjére fordítja? Varga Ilona, merthogy így hívták, hat évtizeden át őrizte, ápolta valóságos ereklyeként Ady Endréhez fűződő kapcsolatát. Hogy mit látott a költőben? „Egy nagy poétának induló szomorú, beszédes szemű, érdekes arcú fiatalembert, akinek vágytam lelki közelsége után. Lelkemet megragadta minden, ami ő volt. Ami benne szép és jó.” – vallotta. Ilyen hát az igazi reménytelen, önzetlen szerelmes, legalábbis vallomása után így vonult be az irodalomtörténetbe.