Húsz év után is aktuálisak és időtállóak az Ékszerelmére dalai

Mindezt a zenekar énekes-gitáros frontembere, a dalszerző-szövegíró Kiss Tibor mondta lapunknak annak apropóján, hogy a zenekar a 2019-es esztendő második felét ennek az albumnak szentelte. Országjáró turnén mutatták be az Ékszerelmére dalait. A koncert apropóján, a két évtizeddel ezelőtt megjelent albumról beszélgettünk a zenésszel.

– Nagyon izgalmas időszakot éltünk akkor, nemcsak a Quimby miatt, amúgy is – mondta Kiss Tibor. – Ott volt az ezredforduló, amit mindenki izgalommal élt meg, emellett a zenei életben is rengeteg változás történt, arról nem is beszélve, hogy a Quimbynek is kifejezetten jó időszaka volt akkoriban. Erős fiatal éveink voltak, addigra megtanultunk zenélni, illetve nagyon egy hullámhosszon volt a zenekar, erős volt a kohézió a tagok között, együtt suhantunk előre. Akkor még az underground világához tartoztunk, vagyis még nem játszottak bennünket a rádiók, de fesztiválokra már hívtak minket. Ennek az állapotnak lett eredménye az Ékszerelmére album, amit számunkra is meglepő módon nagyon jól fogadott a közönség.

Hogy mennyire, azt a Quimby frontembere szerint leginkább azzal lehet érzékeltetni, hogy az album dalai közül több máig fontos részét képezi koncertrepertoárjuknak. A Halleluja gyakorlatilag kiverhetetlen onnan, de az Unom, a Mennyből az angyal, Az otthontalanság otthona vagy a Libidó is gyakran elhangzik a koncerteken.

– Ha jobban belegondolok, a nagy áttörést hozó Kilégzés mellett az Ékszerelmére albumról játsszuk a legtöbb dalt, csak nem egyszerre – magyarázta Kiss Tibor. – Van, ami fesztiválra való, van, aminek egy intimebb közegben van helye, de ezek a dalok húsz év után is aktuálisak és időtállóak. Mindez azért is érdekes, mert az Ékszerelmére szakmailag nem volt sikeres Quimby-lemez, azaz egyetlen díjat sem kapott. Talán azért sem, mert a nagy suhanást valahol törvényszerűen nagy zuhanás és földre érkezés követte a Káosz Ami­gos albummal, amikor annak rendje-módja szerint darabokra tört minden. Erre szükségünk is volt, hogy aztán a Kilégzés albummal vissza tudjunk jönni. Valójában az a lemez volt a vízválasztó, azt vettük észre, hogy egyre többen jönnek a koncertjeinkre, s a rádiók játszani kezdik a dalainkat. Ekkor már több mint tízéves volt a zenekar, végigjártuk az underground világát, bizonyos módszereken változtattunk, talán okosabbak is lettünk egy kicsit. Fontos döntés előtt álltunk, hogy akarjuk-e, vállaljuk-e ezt az utat, ami talán kevesebb szabadsággal jár, ugyanakkor új dimenziókat nyithat meg a zenekar előtt. Nem volt megfelelési kényszer, az azóta sincs, de úgy döntöttünk, hogy tisztelettel és alázattal elfogadjuk azt a lehetőséget, amivel azóta is igyekszünk élni, s ami egy más minőséget hozott a zenekar számára.

Kiss Tibor a Quimby jövőbeli terveit is megosztotta velünk. Mint mondotta, az Ékszerelmére jubileumi turnéja után egy kis szünet következik, két hónapra szinte teljesen leáll a zenekar. Utána viszont „fejjel ugranak neki” a kreatív folyamatoknak, azaz elkezdenek dolgozni az új dalokon.

– A mai piaci viszonyok között már nem egy új lemez a cél, sokkal inkább azt szeretnénk, ha a Quimby-életműhöz méltó dalok születnének – magyarázta tovább az énekes-gitáros. – Az új dalokról úgyis a közönség dönt, ők mondják meg, hogy mi az, ami tartósan meg tud ragadni a koncertrepertoárban, s mi nem. Ez persze nem azt jelenti, hogy a közönség igényeinek akarnánk megfelelni, szó nincs ilyesmiről. A mi esetünkben éppen az a kreatív folyamatok lényege, hogy zsigeri dalok szülessenek, amelyekhez mindenki hozzáteszi a maga részét. Ebben a zenekarban nagyon erős kreatív energiák hatnak egymásra, a Quimbyben hat olyan ember található, aki egyenként is képes arra, hogy jó dalokkal álljon elő. Szerencsére a mi esetünkben alkotói válságról nem beszélhetünk, itt inkább túltermelési válság szokott előfordulni. De azt gondolom, ez még mindig sokkal jobb, mint ha néznénk a cipőnket, mert nem tudjuk, hogy mit csináljunk.