Hangversennyel és díjátadóval emlékeznek Brusznyai Árpádra

A Brusznyai Alapítvány – mely tavaly ünnepelte fennállásának harmincadik évfordulóját – idén immár harmincegyedik alkalommal adja át a Brusznyai-díjakat egy arra érdemes veszprémi tanárnak és egy érettségi előtt álló középiskolás diáknak.

Az emlékhangverseny január 11-én, szombaton 18 órakor a Pannon Egyetemen lesz, ahol az 1956-os forradalom és szabadságharc mártírjára Brusznyai Árpádné Honti Ilona novellájával emlékeznek. Közreműködik Rábai Zsanett, a TIT Váci Mihály Irodalmi Színpad tagja, énekel Inotay Réka és Júlia, Brusznyai Árpád dédunokái. A díjakat Inotay Nóra, Brusznyai Árpád unokája adja át. Az idei koncerten is felcsendül Beethoven Egmont-nyitánya, elhangzik Bach János passió című művének részlete, valamint Pergolesi Confitebor tibi Domine című zsoltára. Közreműködik a Mendelssohn Kamarazenekar, valamint a Brusznyai Oratóriumkórus Kováts Péter Bartók–Pásztory-díjas hegedűművész vezényletével.

Imre Frigyesné, a Brusznyai Alapítvány elnöke elmondta: a harmincéves alapítvány most készülő emlékkönyvébe több értékes írás készült, az elmúlt évek díjazottjai vallottak Brusznyairól, a díjról.

Tenk Istvánt 2001-ben érte a megtiszteltetés, hogy átvehette a Brusznyai-díjat. „Felemelő pillanat volt ez nekem, hiszen ez a díj legnagyobb elismerése volt addigi tanulmányaimnak, kulturális és közösségi tevékenységemnek. Elismerés, amelynek értékét emelte, hogy lovassysként számos kiemelkedő tehetségű diáktársam közül én kaptam meg a gimnázium korábbi tanáráról elnevezett díjat. Továbbá ekkor tapasztaltam meg először, milyen ereje és jelentősége van annak, ha az ember munkáját, tetteit, erőfeszítéseit egy komoly díjjal ismerik el. Ez építi a jellemet, kijelöli a helyes utat és példaként szolgál másoknak is. Különösen igaz ez akkor, ha a díj olyan embernek állít emléket, mint a mártírhalált halt Brusznyai Árpád. Az ő életútja mindannyiunk számára példát mutat alapvető emberi értékekből” – fogalmazott írásában.

„Két fiú büszke apjaként, hosszú évek óta Münchenben élve a Brusznyai-díj legfontosabb vetülete az a kapocs lett, ami a szülővárosomhoz, az alma materemhez és az 1956-os forradalomhoz köt. A Brusznyai-díj mára nekem egybeforrt Veszprémmel, ahova mindig hazatérek, ahol mindig örömmel tölt el, ha látom a város fejlődését, és büszkeséggel mutathatom meg a gyermekeimnek, hol nőttem fel.

A Lovassy-gimnáziumhoz ezer szállal kötődöm, mégis a Brusznyai-díj talán az egyik legerősebb kapocs. Ez egy olyan hely, amelyre méltán lehetek büszke, mert formálta a gondolkodásomat, a jellememet, és olyan alapokat adott, amelyekre külföldön is a mindennapi életben, tanulmányaim során és a munkában is számíthatok. Számomra Brusznyai Árpád emléke a díjban ölt formát és teszi kézzelfoghatóvá 1956 hagyatékát, amikor a gyermekeimnek mesélek arról, hogy mire emlékezünk és kik előtt tisztelgünk október 23-án.”