a magyar széppróza napja

2020.02.18. 14:00

Kell-e temetni az irodalmat? – Megyei alkotókat kérdeztünk

Megyénk alkotói osztják meg olvasóinkkal gondolataikat a magyar széppróza napján, melyet a Magyar Írószövetség kezdeményezésére február 18-án, Jókai Mór születésnapján rendeznek meg minden évben.

Horváth Virág, Laskovics Márió

Fotós: Pesthy Márton/Napló

A sokszínűségre tanít az irodalom

A József Attila-díjas író és képzőművész, Géczi János szerint van olvasóközönsége ma Magyarországon a szépprózának.

- Én úgy látom, hogy a magyar könyvpiac rendkívül gazdag mind a magyarországi mind a külföldi irodalmi termékek megjelenítésében. Ez mindenképpen azt jelzi, hogy valamifajta igény kielégítésére törekednek. Annak a fajta irodalomnak, amit én szeretek, annak biztosan van egy állandó olvasórétege, de ennek a rétegnek nem látom a pótlását a fiatalabb korosztályokból. Félő, hogy az olvasók száma csökkenni fog, de nem hiszem, hogy ilyen szempontból „alulkulturáltnak” kellene gondolnom a közegünket – mondta el Géczi János. Hozzátette, nem érzi a média által megjelenített sikert az e-book területén. Saját könyveinél azt tapasztalja, elenyésző mértékű az e-könyvvásárlás.

Géczi János író és képzőművész szerint a közösségteremtés szempontjából rendkívül fontos az az irodalom, amely megtanít bennünket arra, hogy más emberek is léteznek Fotó: Nagy Lajos/Napló

- A széppróza írásának a legfőbb értéke a valóságismeret. Annyira széttagolódott a kultúránk, akárcsak a neveltségünk az oktatottságunk, az egyéni ambíciónk, a származásunk, a társadalmi helyzetünk szerint, hogy nem lehet beszélni még egy kis csoporton belül sem közös képzetvilágról vagy tudatvilágról. A közösségteremtés szempontjából rendkívül fontos az az irodalom, amely megtanít bennünket arra, hogy más emberek is léteznek, milyen sokféleképpen lehetne gondolkodni, vagy milyen módon lehet a világot érzékeltetni. Azt hiszem, hogy az a világ, amelyik lemond az ilyen magas kulturálódási formáiról, az a saját jövőjét is veszélyezteti – emelte ki Géczi János.

Nem a hajlandóság, a minőség változott

Csukárdi Sándor főleg színész-rendezőként, a Szó és Kép Színpad vezetőjeként ismert, azonban íróként is egyre sikeresebb. 2018-ban Születni a Face­bookon címmel jelent meg saját novelláskötete. Az utóbbi években egyre több elismeréssel díjazott, különféle antológiákban megjelenő novellái mellett szerzeményei nagyobb része mesekomédia, mesejáték, vásári komédia, melyeket amatőr színjátszó társulatának ír. – Különös nemzet a magyar. Szinte minden irodalmi fórumon, könyvbemutatón, pályázati díjátadáson elhangzik a mondat: „Magyarországon többen írnak, mint olvasnak.” Természetesen ez túlzás, de, mint minden túlzásban, érdemes felfedezni az okot, amiért kimondható a fent említett (már-már) közhely. Véleményem szerint azért írnak olyan sokan, mert a magyar nyelv egy megunhatatlan, kimeríthetetlen játék. Egy olyan legó, amiből bármit ki tudsz rakni, ki tudsz fejezni, ha ismered a játékszabályokat (a nyelvtant), megvan hozzá a sok, változatos formájú és színű alkatrészed (a szókincsed), és van egy történeted, amit meg akarsz mutatni.

Csukárdi Sándor színész-rendező, író „egy kirakott legójával”, 2018-as novelláskötetével
Fotó: Laskovics Márió/Napló

– Az emberek olvasnak. Változó értékek, közösségi média, televíziózás ide vagy oda, az olvasási hajlandóság nem sokat változott. A minőség, ami más lett. A fogyasztói társadalom mozgatja az „okos” író tollát, és préselik ki a nyomdák a thrillert, az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő sci-fit vagy fantasyt, és a megunhatatlan romantikát. Nehezebb sorsa van ugyanakkor az irodalom királynőjének, a lírának, nem is beszélve a rövid szépprózáról. Ezeket már a könyvtárakban is ritkábban keresik, és ha mutatkozik is a boltokban némi fogyás, az nem bizonyítja azt, hogy el is olvassák őket. A klasszikusok ráadásul még keresettebbek is, mint a kortárs művek. Én magam is írogatok novellákat, meséket. Mindegyiket szakmai fórumokon, irodalmi pályázatokon mérettetem meg, s ha a „minőség ellenőrei” is megveregetik a vállam, akkor merem csak a nagyközönség asztalára tenni a kis legófigurákat.

Az olvasás olyan, mint a levegővétel

Kilián László, a Művészetek Háza igazgatóhelyettese, a Vár Ucca Műhely szerkesztője, író, kulturális szakember szerint az olvasást szeretjük félreérteni, vagy bővebben vagy szűkebben értelmezni. – Az olvasás azt jelenti, hogy információhoz jutunk egy nyomtatott termék révén, így az irodalomolvasásra nagyon kevés kutatás van. Mindenki azt kérdezi, hogy olvas-e. Az pedig elsikkad, hogy szépprózát olvas-e. Ez pedig egy jóval kisebb kör, mint amit valóságosan bevallanak az emberek. Nem gondolom, hogy a kor, amiben élünk, csúnyább vagy rosszabb lenne, mint bármelyik ezt megelőző. Mindig különös státusza volt az irodalom- és prózaolvasásnak – mondta el a Napló kérdésére Kilián László.

A művész önmagáról úgy vallott, hogy prózaírás tekintetében menetrend szerint halad, jelenleg is készülőben van a Niomé-trilógiája. Elmondta, miközben ír, nem keresi az olvasóközönség kedvét, de ha a fogyasztói elvárás és az elkészült alkotás közös húron pendül, az mindenképp örömteli találkozás. Olyan dolgokról írok, amik engem izgatnak, és az a meggyőződésem, hogy ezek a témák másokat is kellene, hogy izgassanak.

Ha a fogyasztói elvárás és az elkészült alkotás közös húron pendül, az mindenképp örömteli találkozás – mondta Kilián László, a Művészetek Háza igazgatóhelyettese Fotó: Pesthy Márton/Napló

Kilián László kiemelte, az olvasás olyan, mint a levegővétel: használjuk, anélkül, hogy észrevennénk. A digitális világ szerinte nemcsak olvasni, de írni is tanít, például a közösségi médián keresztül. Akinek akár csak szórványos érdeklődése is van, az bele fog futni a világhálón az irodalomba. – Lehet panaszkodni, hogy a kortárs irodalmat nem olvassák, közben meg igenis van olvasói bázisa. Annak idején sokan fanyalogtak a Harry Potter és A gyűrűk ura köteteken, amelyeket sokan nem tekintenek irodalomnak, miközben az, csak egyfajta vonulata. Meggyőződésem, hogy akik kézbe vették ezeket a köteteket, valamilyen módon kapcsolatba kerültek más irodalommal is. Ha egyszer valaki belekóstolt az olvasásba, akkor vezethetnek utak más irányokba is az irodalmon belül. Azt gondolom, nem kell temetni a szépirodalmat, a könyvet – tette hozzá.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában