március 27.

2021.03.27. 06:50

Színházi világnap – A veszprémi színházak üzentek

A színházi világnapot a Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) közgyűlésének határozata alapján 1962 óta tartják meg március 27-én, annak emlékére, hogy 1957-ben ezen a napon volt a Párizsban működő Nemzetek Színházának évadnyitója.

Horváth Virág, Rimányi Zita

Fotó: Balogh Akos

A világnap célja talán soha nem volt még ennyire aktuális, mint most, 2021-ben: felhívja a figyelmet a színházművészet – és tágabb értelemben a kultúra – fontosságára, tiszteleg a színészek, a színházi dolgozók előtt, kéri a közönség szeretetét és támogatását. Helen Mirren Oscar-díjas színésznő a színházi világnap alkalmából idén így üzent: „Amióta létezünk ezen a bolygón, azóta mesélünk történeteket egymásnak. Gyönyörű színházi kultúránk is addig fog élni, amíg mi, emberek a Földön vagyunk. Az írók, tervezők, táncosok, énekesek, színészek, zenészek, rendezők kreativitását nem lehet elfojtani – az nemsokára ismét ki fog bontakozni, friss energiákat megmozgatva és újraértelmezve a világot, amin valamennyien osztozunk. Már alig várom.” – írta.

A Veszprém megyei színházak, a benne dolgozók, színészek, rendezők, táncosok, és a színházat kedvelő nézők egyaránt tűkön ülve várják a nyitást. Vándorfi László, a Pannon Várszínház igazgatója elmondta, nagyon sok örömük van így is, az online kezdeményezésekből rengeteget tanulnak. – Rendkívül kreatív a társulat, számomra is lenyűgöző, hogy mindennap születik valami új ötlet. A mi hivatásunk egy olyan művészeti ág, amelynek alkotásai nem műteremben és íróasztalnál születnek, hanem akkor, abban a pillanatban, a nézők szeme láttára kelnek életre. A próbateremben még csak a fele készül el egy előadásnak, a lelke az akkor születik és akkor szólalhat meg, amikor ott vagyunk a színpadon, a nézők pedig élőben, fedetlen arccal és lélekkel ülnek velünk szemben. Ezt a pillanatot várjuk. Én úgy gondolom, hogy ez a furcsa helyzet alapjaiban rengette meg az egész színházi és előadó-művészeti szakmát. Nemcsak egzisztenciálisan, hanem belülről is. Egyre több pályaelhagyóról hallok, de én azt gondolom, hogy a nyitás majd azoknak az ünnepe lesz, akik kitartanak, akik bíznak, és nem hagyják veszendőbe azt, amit az emberi kultúra, az alkotó energia ebben a műfajban Európában 2500 éve létrehoz – mondta el Vándorfi László.

Vándorfi László
Fotó: Pesthy Márton/Napló

Szelle Dávidnak, a Pannon Várszínház színészének is rendkívül hiányzik, hogy színpadra léphessen újra, de türelmesen vár, és erre buzdítja a színházban dolgozó kollégáit is országszerte. – Ha egy szóban kellene összefoglalnom, hogy mit jelent nekem a színház, nyilván azt mondanám, hogy mindent. A színház az számomra az otthont jelenti, terápia és önkifejezés egyben. A pandémia alatt sokszorosan megtanultuk, hogy mennyire törékeny az, ami minket körülvesz, az élet, így a mi szakmánk is. Azt gondolom, színészként sokszorosan átérezzük ezt a törékenységet, bizonytalanságot. Próbálom a kreatív energiáimat máshová csoportosítani, festeni, de ez nem tudja helyettesíteni azt az örömöt, amit a színpadon átélhetek. Rá kellett jönnöm, hogy én száz százalékosan csak és kizárólag a színpadon érzem jól magam. Bizonyára semmi sem lesz ugyanolyan a pandémia után a színházi világban, de ez egy új, izgalmas útkeresés kezdetét is jelentheti. A színházi világnap számomra olyan, mint másnak a karácsony: katartikus élmény, hogy megünnepelhetjük azt, amire mi, színházban dolgozók „felesküdtünk”- zárta gondolatait Szelle Dávid.

Szelle Dávid a fiatal Hamlet szerepében
Fotó: Penovác Károly/Napló

A színészet szenvedélyes életforma

- A színészet életforma, olyan szenvedélyes hivatás, amely teljesen betöltheti az ember életét. Ezért nem mindig könnyű elviselni a színházi embereket azoknak, akik nem a színház világához kötődnek. Elsősorban az alkotás időszakában a belső látás, a befelé koncentráció, figyelmetlenné tehet a külvilág iránt – szögezte le Oberfrank Pál, a Veszprémi Petőfi Színház igazgatója, akit a színházi világnap kapcsán kérdeztünk: ez egyfajta önzést is jelent, de akkor hiteles a színész, ha mindezt nem öncélúan, nem magamutogatásból, öntetszelgő módon teszi. Akkor tudja az embereket igazán megszólítani, akkor tud egy közösségért létezni. Fontos az önmegvalósítás is, de lényegesebb, hogy a színész vallomást tegyen a művészetén keresztül az élet fontos dolgairól. Ugyanakkor mást igényel ez a hivatás egy nagyváros egyik nagyszínházában és mást például egy olyan megyeszékhelyen, mint Veszprém.

Oberfrank Pál igazgató, Veszprémi Petőfi Színház
Fotó: Archív

- Az emberek tele vannak lelki küzdelmekkel. A színész ezekről a közös érzésekről mélyen, őszintén, a sírást és a nevetést is – férfiként is – vállalva mély igazságokat mondhat el szerepein és azokon a szövegeken keresztül, amelyeket megszólaltat, akár színdarabban, akár verset mondva, akár énekelve – hangsúlyozta. Problémát jelent, hogy ma már sok az önjelölt, ezért felhígult a színházi világ. Sokan egyre cinikusabb és agresszívebb módon jelennek meg az előadóművészetben. Az avatott szem legtöbbször azonnal meglátja a tehetséget, de ez „szubjektív” szakma. Vannak még nagyon szorgalmas emberek is, akiket nem lehet lebeszélni a színpadi fellépésről. Velük nagyon nehéz. És vannak, akik ebből szeretnének jól megélni. Velük még nehezebb. Különösen azért, mert most még inkább a közönségre kell figyelnünk, őket kell őszintén, szépen, nagy együttérzéssel elérnünk és kiemelnünk ebből a lelki depresszióból, amelyhez a járványhelyzet vezetett. És mi lehetne jobb alkalom ehhez sokszor, mint egy katartikus, életigenlő előadás élménye szeretett színházunkban.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában