„A tánc fizikai szükségletünkké vált” – A Tánc Világnapját ünnepeljük

Többek között Veszprém is minden évben megmozdul ezen a világünnepen. A megyeszékhely az UNESCO döntése alapján 2019 óta a zene városa, de éppoly fontos Veszprém számára a tánc is, beszéljünk akár kicsikről, nagyokról, profikról vagy amatőrökről. A tánc szeretetéről és a világnap fontosságáról kérdeztünk megyei táncművészeket.

Turós-Máté Kinga, a Kék Madár Táncműhely művészeti vezetőjének minden mozdulatából, gesztusából és mimikájából a táncművészet sugárzik, nemcsak a színpadon és az oktatás alatt: úgy éli az életét, hogy a harmónia teljessé tegye őt a tánc mellett a mindennapokban is. A táncművész a pandémia időszakát egyre nehezebben éli meg, de a tánc szeretete egy pillanatig sem hagyta őt el. – A pandémia sok táncos közösséget zilált szét. Csak azok a művészek maradtak meg a tánc mellett, akik nagyon elhivatottak. Habár színpadra már egy ideje nem állhattunk, mégis kitartunk, hiszen a tánc fizikai szükségletünkké vált, szükségünk van arra a lelki töltésre, amelyet ez a művészeti forma ad nekünk – mondta el Turós-Máté Kinga.

A táncművész nagyon tragikusan éli meg, hogy nem léphet színpadra. Elmondta, egy táncos életében egy év nagyon hosszú idő, pótolhatatlan ez a kiesés. – Mi sem leszünk már fiatalabbak, a test, ha nem foglalkoznak vele, nem edzenek, megváltozik és ezzel együtt változik a mozgási képessége is. Mivel én nem csak táncos vagyok, de tanár is, nekem kutya kötelességem minden nap odaállni, és megtartani az órákat, így én is gyakorlok a diákjaimmal együtt, így edzésben maradok. Naponta három-négy balett órát is megtartok, ami bár megerőltető, legalább karban tartom magam – ezért nagyon szerencsésnek tartom magam, és hálás vagyok az égieknek – tette hozzá.

Turós-Máté Kinga azt tervezi, hogy a világnap alkalmából lehetőséget teremt arra, hogy ha online is, de táncművész társaival közösen megünnepeljék ezt a napot. – A táncos lét levetkőzhetetlen, minden napomat áthatja, nem is tudok másképp gondolkodni. Mindenben a táncot látom, még akkor is, amikor a kertet gondozom. Most én is lelki hullámvölgyben érzem magam, de nagyon bízom benne, hogy hamarosan véget ér a pandémia, és újra dolgozhatunk, táncolhatunk és színpadra is állhatunk.

Mit jelent nekik a tánc? – kérdeztük a Litéri Zöldág Néptáncegyüttes tagjaitól is, annak apropóján, hogy április 29-e a tánc világnapja. Csoportjukba családok több generáció járnak együtt, egészen kicsi gyerekektől az idősekig. Felnőttek, szülők adják át fiaiknak, lányaiknak a tánctudást, a néphagyományok szeretetét. Vannak olyanok, akik táncházban ismerkedtek meg, aztán egymásba szerettek, összeházasodtak.

„Nem a néptánc a teljes életem, de hozzátartozik az életem teljességéhez” – állítja Somogyi István, a Zöldág alapító tagja, aki feleségével a Szárazág táncosa, unokái a kicsik csoportjába járnak. “Táncos szív és táncos lélek. Néptáncos leszek, amíg élek” – szögezte le Glöckl Lenke, a Zöldág gyermekcsoport tagja. „Nekünk a tánc jelen van a családban, a munkában, a barátságban, a szabadidőben. Mindez immár csaknem negyven éve a Zöldág kultuszában” – mondta el Nagy Zsuzsa, aki testvérei gyermekként szintén a Zöldágban kezdte megismerni az alaplépéseket. Mára már néptáncoktató és saját vezetésű együttese is van. Kisfia, Levente szintén zöldágas gyermek.

Baka Levente szavai is szépek, táncos pályára készül. „Miért szeretek zöldágasnak lenni? Egy jó, családias, összetartó közösség. A jó táncpedagógusok végett, akiknek én magam is sokat köszönhetek. Miért szeretem a táncot? Igazán ott találom meg önmagamat, mert tánc közben felhőtlen az élet. Ha esik, ha fúj, táncolni mindig jó!” Baka Kerubinát is felvidítja, boldoggá teszi a néptánc.

„A néptánc számomra egy fantasztikus életérzés, mely felszabadítja rejtett energiáimat. Egy-egy fizikailag és szellemileg is fárasztó nap után sokszor úgy érzem, már senkire és semmire nincs erőm. Este beesek a próbára, megszólal a népzene és teljesen magával ragad. Az ütemre beindulnak a lábaim, majd az egész testem felveszi a ritmust. Ott kitáncolom és kiénekelem magamból örömömet, bánatomat... és közben – amire egész nap nem volt időm – fogom életem párjának kezét, morgolódok vele, ha rosszul lép, de boldog vagyok, hogy együtt táncolhatok vele. A népviseletet felöltve pedig kicsit visszautazok az időben, testem, lelkem megpihen” – sorolta Csikósné Marcsi. Osváth Örs szerint a néptánc felszabadít, boldoggá tesz, egymásra hangol, szerelmet gyújt és táplál, bánatot enyhít, hidat épít a generációk között.