Balatoni nyarak emlékét vitte magával Stuttgartba Verebics Ibolya operaénekes

Mivel telnek mostanában a napjai Stuttgartban?

– Hangképzést tanítok három profi kórusban is. Azokban, amelyekkel korábban szólistaként felléptem. Emellett magántanítványaim vannak a hét minden napján. Leg- alább kettő-hárommal foglalkozom, de előfordul, hogy négyen-öten is érkeznek egy napon. Mondhatnám, hogy kis magániskolám van. Sokan nagyon szeretnek hozzám járni éneket tanulni. Én is szeretem őket. Talán ezért működnek jól ezek a kapcsolatok, ezért hatásosak az óráim. Szeretném azt is megjegyezni, hogy nemcsak német tanítványaim vannak, hanem magyarok is. Sőt, Erdélyből, pontosabban a Bánátból, Temesvárról származók is. Ők szintén itt élnek, és nagyon boldogok vagyunk, amikor találkozunk és az anyanyelvünkön válthatunk szót.

A koronavírus hatott a mindennapjaira, a munkájára? Mennyire kellett a járvány miatt átalakítania az életét?

– A járvány az én életemet is érintette, a családomét is. A fiam itthonról végezte, végzi most is a tanulmányait. A férjem nyugdíjas, neki kevésbé jelentett változást a járványhelyzet. A kórusoknál szünetelt a hangképzés, megcsappant átmenetileg a tanítványaim száma is. Hála istennek, sem én, sem a családom nem kapta el a fertőzést, és most úgy néz ki, lassan helyreáll az élet. Kellemetlen volt a kijárási tilalom, a maszkhordás, de elviseltük, túléltük. A legnehezebb az volt, hogy nem tudtam sűrűn hazajárni Magyarországra, mint máskor szoktam. Győr a szülővárosom, ott élnek az idős szüleim, a testvérem, a rokonaim. Ez megviselt egy kicsit.

Mik a jelenlegi tervei operaénekesként?

– Elsősorban a tanítás fontos nekem. Az, hogy átadhassam a következő énekesgenerációnak azt a tudást, tapasztalatot, ami nálam összegyűlt a sok fellépés révén. Hisz több mint nyolcszázszor léptem színpadra a pályám során Magyarországon és a világ más részein. Nem utolsósorban Németországban, ahol immár harminc éve élek a családommal.

Már korábban is, amikor még nem volt divat, megosztotta a neten hang- és videófelvételeit. Bevált ez?

– Hát ez a világháló egy csoda! Újra felfedeztek a régi rajongóim, több ezer gratuláció érkezik születés- és névnapomkor. Ami nekem fontos, ami felemel, azt szívesen közzéteszem, megosztom másokkal is, remélve, hogy hasonló hatással lesz rájuk. Egy énekesnek ez a küldetése, és úgy teheti, ahogy csak módja van rá. A magyarországi barátaimmal, a szülővárosomban élőkkel is mostanában nagyrészt a neten tartottam a kapcsolatot. Nemrég nagy megtiszteltetésben és örömben részesített Győr, a mostani vezetése: idén március 15-én díszpolgári címet kaptam. Nagyon boldog voltam, vagyok máig. Több ezer gratulációt kaptam pályatársaimtól, a város polgáraitól interneten, telefonon. Napokig, hetekig benne voltam a lázban. Sajnos az átadási ünnepség elmaradt a vírus miatt, de a polgármesteri hivatal értesített írásban és szóban is. Nagyon várom, hogy átvehessem személyesen is a kitüntetést.

Mit fontos tudni műfajáról, az operáról? Miért szereti? Miért szerethetik mások?

– A zene egy csodálatos műfaja a kultúrának, azon belül az opera is. Érzelmeket fejez ki az ének által. Én, amióta az eszemet tudom, zenével foglalkoztam. Előbb hangszeren játszottam, zongorán és oboán, majd kicsit később az énekre váltottam. Gyerekkorom óta rengeteg versenyen, koncerten részt vettem, operaszerepben énekeltem. Előbb zongoraversenyekre jártam, aztán énekversenyekre is. Később, még zeneakadémistaként nagy operákban kaptam szerepeket, és koncerteken ­áriákat adtam elő, dalokat énekeltem, és nem utolsósorban oratóriumokban szopránénekesként szerepeltem.

Mit ad a lelkének a zene? ­Miért javasolja másoknak is az operák hallgatását?

– Csodálatos és felemelő érzés az éneklés. Amikor az ember énekel és azt átadja másoknak is, boldogan felszabadul, repül, és másokat boldoggá tesz és reptet.

Köztudottan elismert Mozart-­hang. Kérem, idézze fel fontosabb díjait, pályája jelentősebb állomásait, kedvenc szerepeit!

– Annál nagyobb dicséretet nem nagyon lehet mondani egy operaénekesről, hogy gyönyörűen énekel Mozartot. Én, amikor közönség elé léptem, a legtöbbször – mintegy száznegyven alkalommal – az ő darabjait szólaltattam meg. Már zeneakadémistaként részt vehettem külföldi zenei versenyeken. Másodéves voltam a Liszt Ferenc Zeneakadé­mián, amikor megnyertem első nagydíjaimat. Ez 1982-ben volt Karlovy Varyban, a Dvořák énekversenyen. Az első helyezés mellett három különdíjat is kiérdemeltem. Majd 1985-ben következett a barcelonai Vinas énekverseny, amelyen ugyancsak különdíjat vehettem át. Két év múlva a Cardiff Singer of the Best, a BBC nemzetközi énekversenye, a Világ énekese. Rá egy évre Philadelphiában a Luciano Pavarotti nemzetközi ének- verseny egyik győztese lehettem.

Korábban nyilatkozott arról, hogy együtt főzött, evett pastát Pavarottival. Kik azok a pályatársai, példaképei, akik a legjelentősebb hatással voltak éneklésére?

– Nem szívesen emelek ki egy-egy példaképet, mert sok nevet megemlíthetnék. Ha már Pavarottit hozta szóba, elmondom róla azokat a tulajdonságait, amelyek szerintem követendők, az operaénekeseknél, a művészeknél fontosak. Amikor megnyertem a róla elnevezett énekversenyt, más helyezettekkel együtt egy hétre pizzarói villájába hívott. Mindennap foglalkozott, gyakorolt velünk, és főzött is ránk minden este. Csodás spagettiket, pastákat, azaz tésztákat készített előételként, aztán grillezett húsokat a kertben és olívaolajos salátákat.

Baráti közvetlenséggel, szinte testvérként bánt velünk. Komoly szentség áradt belőle, szinte mindig vidám volt, de bujkált egy kis szomorúság is a szemében. A tőle bombasztikusan ható magas C-t is kiénekelhettem a híres tenorral. Sok hívet szerzett a komolyzenének.

Amint meghallottam a halálhírét sok évvel ezelőtt, emlékszem, rögtön elénekeltem az összes áriát, amit annak idején vele gyakorolhattam. Így tisztelegtem előtte, és szerintem rajongóinak is szomorúság nélkül, dalait felidézve kell emlékezniük rá. Szeretetteljes ember, csodás énekes volt, aki segíteni vágyott a fiatalabb generációt.

Ön is tanítja is az éneklést. Mi az, amit mindenképp elmond, szeretne továbbadni tanítványainak?

– Nagy szeretettel adom át a tudásomat, talán ez a legfontosabb, nem hallgatom el előlük a pályán szerzett tapasztalataimat. Fontos az énektechnika és az alázatom is az énekhez. Erről nem beszélek nekik, hanem – remélem – személyes példám révén megérzik. S én magam kísérem őket zongorán. Ma már áldom azért az édesapámat, aki annak idején nem engedte, hogy abbahagyjam a gyakorlást.

A Balaton partjához közel, Balatonalmádiban, pontosabban Káptalanfüreden van egy nyaraló, amiről úgy tudják a környékbeliek, oda szokott járni. Mit jelent önnek a magyar tenger, a környéke?

– Valóban, Káptalanfüreden sokat nyaraltam gyerekkoromban, ott egy ház a közeli rokonomé volt. Nagyon sok boldog nyarat töltöttem a Balatonon a szüleimmel, a testvéremmel, később a saját családommal. A Balaton Magyarország ékszere, gyönyörű maga a víz, selymes, jó illatú, és a környék is különleges. Almádi pedig a Balaton legszebb települése szerintem. Legalábbis nekem biztosan az.