Hangversennyel, színielőadással kezdődtek a békebeli estélyek a megyeszékhelyen

– Veszprémben élénk társadalmi élet zajlott a múlt század közepén, annak ellenére, hogy a lakosság száma nem haladta meg a tizenötezret. Szilveszterkor, az új év elején általában bálokat rendeztek, helyenként külön a fiatal házasulandó és külön a serdülő korúaknak. Ezen túl minden társadalmi csoportnak és egyesületnek kialakult a maga találkozási és szórakozási helye. A Veszprémi Cserháti Társaskör összejöveteleinek helyszíne a mai piac szomszédságában álló Tromler-vendéglő volt. Vendégköréhez főként cserháti iparosok tartoztak, nagyterme adott otthont egyesületi alkalmaiknak. A Jeruzsálem-hegyi Petőfi Kör tagjai Zámbó János Ács utcai vendéglőjének különtermében báloztak, a temetőhegyi – ma inkább úgy mondanánk, dózsavárosi – iparosok a Pájer-vendéglőben. Az egykori piactéren, a mai Óváros téren működött a Lohonyai család vendéglője, amely bejáratott sörödeként kedvelt szórakozóhelynek számított a veszprémiek körében. Nem véletlen, hogy a mellette lévő utcácskát Sörház-lépcsőnek nevezték el – kezdte tájékoztatását Márkusné Vörös Hajnalka, a Veszprém Megyei Honismereti Egyesület elnöke. 

Szilveszterkor speciális ételféleségeket készítettek a mulatozóknak, többek között tormás kolbászt, füstölt kolbászt apró szeletekre vágva, lencse- vagy bablevest. Hozzá pogácsát vagy fánkot sütöttek, hogy guruljon el az óév minden fájdalma és baja vele együtt, és legyen szerencséjük és pénzük annyi, mint a bab- vagy lencseszem. Ezek a fogások az ország számos részében az új esztendő első napjaiban is terítékre kerültek, épp a hozzájuk fűződő jelentések okán. 

Szakértőnk azt is elmondta, hogy Veszprémben a XX. század közepe táján a Kossuth Lajos és a Bajcsy-Zsilinszky utca sarkán álló Hungária kávéház emeleti helyiségében a Magyar Országos Véderőegylet Sport Egyesülete tartotta összejöveteleit, amelyeken rendre ötvenen-hatvanan vettek részt. A Hungáriával átellenben, a mai Hangvilla helyén az Elit kávéház a város tehetősebb rétegének, főként a tisztikar tagjainak volt kedvelt helye. Elegáns földszinti helyiségében több jó nevű cigányzenekar muzsikált, többek között Kis Jancsi, Doma Ferkó, Árvai József és Lendvai Lajos együttese. Az államosítások után helyőrségi tiszti klubként működött, ugyancsak helyet adva farsangi báloknak, mulatságoknak. 

– A veszprémi társasági élet központja mégis az 1908-ban épült színház volt. Medgyaszay István építésznek nemcsak a vasbeton szerkezetű terve számított úttörőnek, hanem az épület belső elrendezésével szintén remekművet alkotott. A színházat úgy alakította ki, hogy az kapcsolódjon a Korona szállóhoz, megoldotta, hogy az étterem és a nézőtér azonos szintre kerüljön, és a színházterem mozivetítésekre, hangversenyek és bálok rendezésére is alkalmas legyen. Különösen kedveltek voltak a két világháború közötti békeidőben a hagyományos színházi bálok, a vitézi és királydíjas bál, az iparoskör és az iparosdalárda farsangi mulatságai, a Veszprémi Királykúti Úszóegylet álarcosbálja – sorolta Márkusné Vörös Hajnalka, és hozzátette: az estélyek színielőadással vagy hangversennyel kezdődtek, majd amíg a vendégek megvacsoráztak a Koronában, a székeket felpakolták a színpadra, és az átrendezett nézőtéren reggelig tartó táncmulatság, zene szórakoztatta a vendégeket. Szokásban volt az óévből az új esztendőbe való átmenetkor a szokásos zajkeltés, hogy elriasszák a bajt és veszedelmet hozó rossz szellemeket.