A hagyományos színpad-nézőtér felállásnál közelebb egymáshoz

Március 27-e azért a színházi világnap, mert a Nemzetközi Színházi Intézet közgyűlése 1961-ben így döntött. Annak emlékére tartják meg, hogy 1957. március 27-én Párizsban megnyílt a Nemzetek Színháza. Célja, hogy felhívja a figyelmet a színházművészet fontosságára, tisztelegjen a színházi dolgozók előtt, kérje a közönség szeretetét. Évente felkérnek egy alkotót, hogy fogalmazza meg üzenetét a színházcsinálóknak és -kedvelőknek. Idén Peter Sellars amerikai rendező kapta a feladatot. Már az beszédes, miről vált híressé. Ismert művek, főleg operák egyedi, meghökkentő színreviteléről. Nevéhez fűződik többek közt egy Shakespeare-darab uszodai bemutatása és a művészet, mint szociális és morális cselekvés című egyetemi kurzusokat vezeti. Szerinte mélyreható változások zajlanak az ember önmagához, másokhoz és a nem emberi világhoz fűződő viszonyában, amit szinte lehetetlen kifejezni. 

Csodaként megélt türelem
 

"Nem a 24 órás hírfolyamok, hanem az idő peremén létezünk. Van-e nyelv, mozdulat, kép, ami lehetővé teszi a mély ellentétek és kíméletlen összecsapások megértését? Hogyan tudjuk tapasztalatként és nem tudósításként közvetíteni a mostani életünk lényegét? A színház a tapasztalat művészete" – fogalmaz. Később azt írja: "A történeti, epikus látásmód, a célok, a gyógyulás, a jóvátétel és a gondoskodás színháza új szertartásokat igényel. Nem arra van szükségünk, hogy szórakozzunk. Hanem arra, hogy összegyűljünk. Védett terekre van szükségünk ahhoz, hogy meghallgathassuk és megérthessük egymást. A színház az egyenlőség tere. Az emberek, istenek, növények, állatok, esőcseppek, könnyek egyenlőségéé. És az újjászületésé." A csodaként megélt türelmet említi és szerinte a színház mindig úgy mutatja be az evilági életet, mint valami olyan délibábot, amely lehetővé teszi, hogy felszabadító tisztánlátással és erővel lássunk át az illúziókon, téveszméken, vakságon és tagadáson.

Az év 365 napján fontos

Tényleg színház az egész világ? – kérdeztük Vida Péter Jászai Mari-díjas színészt, a fővárosi Thália Színház művészét.
– Ezt a napot mi mindig izgatottan várjuk, mert minden évben felkérnek egy világszerte ismert alkotót, hogy fogalmazza meg a színházi világnap azévi üzenetét – válaszolta. – Ebben az aspektusban az adott művész saját vérmérsékletétől, hitvallásától függő mélységű írást fogalmaz meg, melyet hagyományosan az aznapi előadás előtt olvasunk fel.  
– Akik eljöttek a színházba, azok mellettünk szavaztak, azaz a színház mellett tették le a voksukat – mondta Vida Péter. – Nem őket kell meggyőzni és becsábítani, mégis van egyfajta ünnepi emelkedettsége annak, hogy meghallgatjuk egy kiemelkedő kortársunk színházzal kapcsolatos gondolatait. Tavaly Helen Mirren Oscar-díjas és kétszeres Golden Globe-díjas orosz származású brit színpadi és filmszínésznőét. Az idei esszé a Covid után és a mellettünk zajló borzalmas háborús történések közepette próbálja megfejteni a színház örök, de pillanatnyi helyét, hogy miként lehet például szerelmes történetekről mesélni, miközben a külvilág forrong. És arról, hogy mi a reflexió. 

– A színház nem egy lezárt konzerv, amit aznap estére felnyitunk, majd visszahegesztünk – fogalmazott Vida Péter. Szerinte együtt lélegzik a világgal, reflektál rá, talán még alakítja is. – A színház az év 365 napján fontos, nem csak nekünk alkotóknak. Így volt a pandémiás időszakban is, amikor igyekeztünk reményt és erőt adni. 

Legyünk újra együtt!

– Abban az évben, amikor a színházi világnap születéséről döntöttek – több mint hat évtizede –, akkor alakult meg társulatunk, azóta szervezünk bérletes előadásokat. Egyidősek vagyunk ezzel az ünneppel, amely – többek között – ezért kiemelt fontosságú számunkra. Ennek szellemében végezzük munkánkat ilyenkor és az esztendő minden napján. A pandémia idején a korábban is hangsúlyos társadalmi felelősségvállalásunk erősödött, hiszen Veszprém és a környező kistelepülések lakóit egyaránt kitartásra bíztattuk művészi eszközeinkkel, a színház gyógyító erejével. Akkor nézőinkhez, lakókörnyezetekbe vittük el előadásainkat, most – legnagyobb örömünkre – visszatértek hozzánk, fogadhatjuk őket a színházban. Érezhető hálájuk, és szerencsére sokan visszataláltak, előadásaink szinte mindegyike teltházas. Ugyanakkor még érezhető a félelem, az óvatosság, amely a tömegrendezvények kapcsán kialakult, de a teljesfokú biztonság megteremtésére e téren is törekszünk. A közösségek újraépítése most a feladat és a társulat, a nézők is együtt alkotnak egy közösséget. A színházi világnap idei üzenete szintén erről szól. Azt fogalmazza meg, hogy a nehézségekkel teli felgyorsult életünkben – még egy háború is kitört szomszédunkban sajnos –, amikor akadályokkal találkozunk, még inkább szükség van a színházra. Ezt kell ezúttal aláhúzni: legyünk együtt, lélektől lélekig, együtt jobbá tehetjük a világot. Ehhez a színház remek hely – mondta el Kellerné Egresi Zsuzsanna, a Veszprémi Petőfi Színház igazgatóhelyettes-kreatív menedzsere. 
 

Terápia, marionett, bábsimogatás
 

– A szokásosnál nagyobb felelősséget ró a mostani időszak minden kulturális intézményre. A pandémia következtében megváltoztak e téren a felhasználói szokások, az úgynevezett művészetfogyasztás. Nincs mindig szabad döntési joga a közönségnek, ugyanis rendszeres időszakonként nem elérhetőek a kulturális szolgáltatások a megszokott formában. Esetleg csak online vagy korlátozott nézőszámmal. Most úgy tűnik, visszatérhetnénk a hagyományos előadási formákhoz, ki-ki bepótolhatná a kihagyott élményeket. Ám sokan továbbra is tartózkodnak a tömegrendezvényektől. S például azoknak a gyerekeknek az életéből, akik az óvodát kezdték a koronavírusjárvány kitörésének idején, eltelt két olyan év, amikor ki kellett hagyniuk a bábelőadásokat – jegyezte meg Szántó Viktória, a veszprémi Kabóca Bábszínház igazgató-helyettese, amikor a színházi világnap kapcsán kérdeztük. Arról sem feledkezhetett meg a beszélgetés során, hogy a bábszínházi világnapot nemrégiben tartották meg, március 21-én.

Helyzetértékelését, gondolatait folytatva arról beszélt, hogy az említettek miatt most még az eddigieknél is nagyobb az igénye a közönségnek olyan értékekre, amelyek érzékeny témákat mutatnak be. A gyerekeknek és az előadásokra velük együtt érkező felnőtteknek egyaránt fontos, hogy a művészet hatására olyasmit élhessenek át, ami segít nekik abban, hogy feldolgozhassák az őket foglalkoztató történéseket. Viktória szavai szerint a Kabóca ezért még inkább az egyénekre koncentrál. Akár intézményekbe viszi el etűdjeit. Informálisabb közegben biztosít találkozási lehetőséget a nézőknek és a művészeknek. Nemcsak a hagyományos színpad-nézőtér felállásban, hanem például a könyvtárban bemutatott marionett-jelenetekkel, a bábsimogató kézzelfogható élményeivel. A társulat tagjai ugyanis hisznek abban, hogy a nagy gondok idején még inkább szükség van arra, amit nyújtani tudnak. A mostani időszakban ez akár terápiaként szolgálhat. Ennek jegyében a háborús helyzetre reagálva minden menekült családnak ingyen játszanak.

Két jelenetnyi ihlet

– Az idei színházi világnap a Pannon Várszínház, Petőfi Sándor és a kortárs magyar dráma számára különleges pillanat. Jövőre a költő kétszázadik születésnapját ünnepeljük. Ebből az alkalomból a múlt évben színházunk drámapályázatot hirdetett Petőfi Sándor Karaffa-drámatöredékének befejezésére. A mindössze két jelenetnyi töredék kellő muníciót nyújt ahhoz, hogy ihletésére szuverén, kortárs magyar művek szülessenek, teret nyújtva pályakezdő és tapasztalt színházi szerzőknek. Több kiváló író tisztelt meg bennünket pályaművével. A színházi világnapon hozzuk nyilvánosságra a zsűri döntését – mondta el Vándorfi László, a Pannon Várszínház igazgatója és hangsúlyozta: a töredék Petőfi Sándor halála előtt két héttel született, véres időkben. A rendező meggyőződése, hogy megdöbbentően, korokon és történelmi pillanatokon túl érvényesen fogalmaz nemzeti, etnikai, vallási ellentétekről, az erkölcs és az emberi értékek romlásáról. Őszintén hisszük, hogy mindezek kimondása, szakadatlan újrafogalmazása segít abban, hogy ez a jövőben ne így legyen – jegyezte meg.