Bayer Ilona "anyós lett Japánban"

Érdekes ember; újságíró, az ország első televíziós híradósa, pr-szakember, és hosszan lehetne folytatni a sort, mi mindenbe kezdett bele, és mi mindent vitt sikerre. Kedvesen rámenős, csinos hölgy, aki tudja, hogyan kell fenntartani az érdeklődést, mert amit mondani szeretne, azt el is juttatja a nézőhöz, hallgatóhoz, olvasóhoz. Többnyire egyedül nevelte három gyermekét, mára négyszeres nagymama. 
Sokan voltunk a megyei könyvtár Kisfaludy-termében; hölgyek, férfiak, akiket teljesen lekötött, amit kaptak – részletet a szerzővel készült legjobb interjúból, válogatást a kötethez készült rengeteg gyönyörű fotóból, közben pedig egy jókedvű beszámolót Bayer Ilonától, Ilától, aki még most is képes meghatódni egy-egy újra előkerülő fényképtől. 
Minden szavából sugárzott, milyen mély a kötődése a távoli országhoz. Más is kiderült: a 304 oldalas kötet három területet is felölel. Szól a családról, a magánember élményeiről, miközben egy, a mienktől merőben eltérő társadalom mindennapi életét figyeli, és természetesen bravúros az újságírói teljesítmény. 
Ila, aki mindig nagy családra vágyott, mára látogató anya és nagymama. Kisebb lánya, Szofi él hozzá a legközelebb, Budatétényben. Ha Tamás fiát, menyét, unokáit szeretné látni, Badenbe kell utaznia, Petra lányát és annak családját pedig csak egy repülőút után, Japánban ölelheti magához. Illetve ez nem igaz. Ila és gyermekei nagyhangú, őszinte, olaszos népség, ez a tempó pedig idegen a felkelő nap országában. Egy japán véletlenül sem harsány, de természetesen tisztelettudó, távolságtartó és messzemenően udvarias, óvatos. Ebbe a mentalitásba nem fér bele az ölelgetés, így amint meglátja „kunbajuszos” vejét, Kazuót, Ila nehezen bár, de visszafogja magát, csak a lányát, és az ötéves „kis szamurájt” ölelgeti. Amin jól megértik egymást japán nyelvtudás nélkül is, az a szeretetnyelv. Mert a gesztusokból, a figyelemből lehet következtetni a fiatalok kapcsolatára, hogy Kazuo imádja Petrát. (Aki a doktori munkájához elnyert ösztöndíjjal került Japánba. Egy hónap múltán akadt meg a szeme a „kunbajuszos” japánon, azóta elválaszthatatlanok.) 
Vannak sztereotípiák, milyen a kapcsolat anyós és veje vagy menye között, de ez a szokások mellett természetesen mindig személyiségfüggő, és az is igaz, más a kapcsolat egymástól külön vagy együtt élve. Így más a hőfoka az Ausztriában élő fiával és családjával való kapcsolatnak. A balett-táncosi múlt után Tamás nemzetközi óvodapedagógus lett, s mint ilyen, mindent megtesz a hozzá kerülő menekült gyerekekért. A főiskolán ismerte meg szintén óvodapedagógus párját, akivel három gyermeket nevelnek. A kommunikáció velük a szeretetnyelv mellett angolul zajlik, ami különösebb filozófiai és esztétikai eszmecserét nem tesz ugyan lehetővé, de a legfontosabbakat meg tudják beszélni. 
A két éve megjelent szép kötetbe a három lány, Ila, Petra és Szofi készítette a fotókat, így együtt a szerzői egy, a magyar–japán kapcsolatokon alapuló különleges családi albumnak. Talán lesz majd egy magyar–osztrák is…