Tüntetés, menekülés, fosztogatás - Nem krimi, hanem valóság 1848-ban

Annak híre, hogy 1848. március 15-én Pesten kitört a forradalom Veszprém megyébe is hamar eljutott – kezdte Fogl Krisztián Sándor, a Laczkó Dezső Múzeum történésze. - Az eseményről való beszámolók javarészt kereskedőktől, mesteremberektől származtak, melyek futótűzként terjedtek az egész Dunántúlon. Az eredetileg pápai származású memoáríró, Francsics Károly (1804–1880) veszprémi borbélymester visszaemlékezésében részletesen idézi az életével kapcsolatos feljegyzései mellett, miként élte át a város és környéke az 1848-49-es szabadságharcot. A pesti események hírnökeit is megörökítette: „Március 17-én és 18-án pesti vásárról jöttek haza veszprémi kereskedők, mesteremberek, zsidók s mindegyik hozott magával egy-egy árkus nyomtatványt, papirost, melyre a következők valának nyomtatva nagy betükkel: Mit kiván a magyar nemzet.” – idézte fel a részleteket.

A forradalmi hangulat a veszprémieket is magával ragadta, fáklyákkal vonultak utcára egyetértésüket kifejezve a márciusi ifjak követeléseivel. Aki nem tett gyertyát az ablakaiba, azt betörték, mondván biztos nem helyesli a forradalmi eszméket.

A törvényes forradalomból kibontakozó önvédelmi háború során jelentős katonai ütközetre nem került sor a megye területén. Mindössze egyetlen csatát vívtak a közelben: 1849. június 27-én a Pápa melletti Ihászpusztán csapott össze Kmety György honvédtábornok Adolph Schütte von Warensberg altábornagy csapataival és sajnos vereséget szenvedett, így seregeit elvágták a Görgei Artúr vezette fel-dunai egységtől.

Történetünk főszereplője, Gróf Zichy Domonkos veszprémi püspök még jóval korábban, az uralkodói kinevezést és a pápai megerősítést követően 1842. február 24-én vonult be székvárosába, aki Zichy Ferenc veszprémi főispán, főpohárnok és Lodron-Laterano Dominika gyermeke volt.  Arisztokrata nagybirtokos származásából is kitűnik, hogy Zichy Domonkos Habsburg-párti volt, ám ha nem is ellentmondások nélkül, de elfogadta az újonnan kinevezett Batthyány-kormányt és kiállt a polgári átalakulás mellett is.

Ezt bizonyítja 1848. április 20-án, egyházmegyéje papságához szóló pásztorlevele is, mely nagymértékben hozzájárult a katolikus papságnak az 1848 tavaszán megalkotott törvények és az új polgári berendezkedés iránti lojalitás megteremtéséhez. A püspök alapvetően, akár csak a papság egy része, valamint a nagybirtokos arisztokrácia a megyében a Habsburgok feltétlen híve volt. Alig akadt az egyházmegye felsőpapsága között olyan személy, mint például Guzmics Izidor bakonybéli bencés apát (1832–1839) aki a reformok lelkes szellemi híve volt.

A bonyodalmak akkor kezdődtek, amikor a főpásztor testvérét, Zichy Ödön székesfehérvári főispán helyettest 1848. szeptember 29-én a Hunyadi szabadcsapat katonái Soponyánál elfogták, mikor a horvátok által elfoglalt Székesfehérvárról kálozi birtokára sietett. Ekkor találtak nála egy Jellasics horvát bán által aláírt menlevelet és számos iratot, amiből kifolyólag Görgey Artúr, akkor még honvéd őrnagy hazaárulás vádjával rögtönítélő bíróság elé állíttatta és szeptember 30-án a Csepel-szigeten kivégeztette. Az esemény országszerte megdöbbenést keltett, s a közvéleményt, akárcsak a történetírást megosztotta azzal kapcsolatban, hogy Görgey Artúr jogosan járt e el vagy sem.

Szeretett fivérének halálhíre mélyen megérintette a veszprémi egyházmegye főpásztorát. A dinasztia hű nézeteiről ismert püspök is kompromittálódott az ügyben. A kormány gyanúsnak tartotta azon nyilatkozata óta, amelyet Eötvös József kultuszminiszter előtt tett és a közvélemény előtt is ismeretessé vált. „Kívánom, hogy az új állapot annyi hónapig tartson, mint ahány századon át ősi alkotmányunk fennállott”.

Veszprém lakosságának egy része hevesen tüntetett a püspöki palota előtt és a püspök letartóztatását követelte. Ekkor menekült Ausztriába, annál is inkább, mivel híre járt, hogy testvére kivégzését követően a kormány elfogató parancsot adott ki ellene, mert őt is Jellasics horvát bán emberének tartották.

Vádjaikat egy magyar katonák által lefoglalt levélre alapozták. Zichy Domonkos püspök 1848 szeptemberében családi birtokán, Szentivánon tartózkodott, amikor a bán katonái behatoltak a kastélyba. Fosztogattak, illetve a források szerint bántalmazták a püspököt. Amikor Jellačić értesült katonái agresszivitásáról, szeptember 28-án egy levelet címzett a püspökhöz, amelyben sajnálatát fejezte ki a vele történtek miatt és megígérte a főpásztornak, hogy felelősségre vonja az elkövetőket. A kormány további lépésekre készült Zichy ellen. 1848. október 10-én Kossuth Lajos indítványára olyan határozat született, amelyben a külföldön tartózkodó magyaroknak, akár birtokosok, akár nem, 15 napon belül haza kellett jönniük. A főpásztor erről határozatról csak később szerzett tudomást.

Levelet intézett Veszprém vármegye első alispánjához, melyben súlyos sérüléseire hivatkozik, amelyet orvosi igazolással bizonyított, felmentését kérte a határozatban foglaltak alól. Ennek a kérésnek nem volt foganatja, következménye az lett, hogy az Országos Honvédelmi Bizottmány 1848. november 26-án megfosztotta püspöki méltóságától, vagyonát zár alá helyezték. Ez jogtalan lépés volt, amit az is bizonyít, hogy az egyházmegye kormányzása kánonjogi szempontból ugyanúgy folytatódott. A püspök általános helynökével levélben érintkezett az egyházmegye ügyeivel kapcsolatban.

A veszprémi püspöki javadalomról való lemondási szándékát tartalmazó levelét Zichy Domonkos püspök 1849. március 4-i dátummal küldte el Ferenc József császárnak. Döntését a következőkkel indokolta: Szeretett testvére vásonkeői Zichy Ödön gyilkos kivégeztetése, saját személyének folytonos veszélyeztetése, illetve az, hogy az őt ért sérelmek miatt a hívő közösség hite megrendült benne, így főpásztori működésének nem igen lenne kellő foganatja. IX. Pius pápának címzett levelében is ezeket az okokat jelöli meg csak részletesebben tárgyalva. Lemondását követően erdélyi birtokain élt. A téli időszakot rendszeresen Tirolban töltötte. Életének utolsó szakaszában 1858-tól Beszterce Naszód vármegyében található Mayer nevezetű faluban telepedett le. Lelkipásztori tevékenységet nem végzett. Itt élt 1879-ben bekövetkezett haláláig. Óradnán temették el.

Fogl Krisztián Sándor történész szerint Zichy Domonkos meghurcolása jól jelképezi a korabeli hangulatot, hiszen a veszprémi püspök alapvetően elfogadta a polgári átalakulást, és támogatta a reformokat, ő csak az egyházellenes megnyilvánulásokat marasztalta el.