Fábián Janka írónak az újkor-legújabb kor a kedvence

Első regénye Emma szerelme címmel 2009-ben jelent meg, mely idővel trilógiává bővült. Azóta 18 kötet fűződik a nevéhez. Az írás mellett egy időn át nyelvtanárként dolgozott. Tagja a Történelmiregény-írók Társaságának. Az írónő nemcsak műveivel kötődik Balatonfüredhez, hanem tulajdonosa egy társasházi lakásnak. Tavaly adták ki Az Anna-bál szerelmesei című regényét, hamarosan a folytatása, A szabadság szerelmesei is kapható lesz. 

Mikor döntötte el, hogy komolyan írással foglalkozik? Göröngyös vagy sikeres volt a pályakezdése?

– Komolyan először egyetemista koromban fordult meg a fejemben a regényírás gondolata. Világéletemben nagyon szerettem olvasni, és kerestem a hasonló témájú könyveket. Rájöttem, hogy a történelmi regény „női” vonulata akkor hazánkban bizony hiánycikk volt. Eszembe jutott, hogy mi lenne, ha én írnék egy ilyet… Persze ezután még évek teltek el, mire bele is fogtam. Eleinte sok nehézséggel szembesültem, rengeteg kiadót megkerestem a kéziratommal, de teljes közönnyel találtam szembe magamat. Később a Hungarovox adta ki az első regényeimet magánfinanszírozásban, de még utána sem volt egyszerű dolgom. Szimbolikus történet, amit az egyik újságíró ismerősöm mesélt: egy népszerű női magazin szerkesztőségében szó szerint a kukából halászta ki az egyik „repi” példányomat. Két év telt el, mire egy nagyobb kiadó is szóba állt velem.

Mi inspirálta a történelmi regények írására? A végzettsége szerepet játszott ebben?

– Eleve a történelem szeretete miatt mentem történelem szakra az egyetemen. Mindig remek tanáraim voltak, de legelőször szerintem Gárdonyi Géza művei által került hozzám közel a történelem. Ezzel pedig bezárult a kör: olvasással kezdtem, és írással fejezem ki a történelem iránti rajongásomat.

Melyik korhoz vonzódik leginkább? Mintha a 19. század lenne a kedvence, több története ekkor játszódik. Például a Cholera-napló, mely a mostani járvány miatt aktuálissá vált.

– Mostanában tényleg sorban írtam a 19. században játszódó regényeket, de azért ha valaki végignézi eddig megjelent műveimet, kiderül, hogy több kor is közel áll hozzám. Történészzsargonnal az újkor-legújabb kor a kedvencem, vagyis nagyjából a 18. század elejétől a 20. végéig, vagy akár napjainkig. Ez egy elég hosszú és roppant izgalmas időszak, annyi változással, amennyi előtte 3000 év alatt sem történt, tehát bőven lehet témákat találni.

Mennyi időt fordít adatgyűjtésre, forrásmunkák felkutatására? A „nélkülözhetetlen” könyveken kívül mást is olvas? Kedveli a bűnügyi irodalmat?

– A kutatásra hosszú hónapokat szánok, sőt írás közben is folytatom. Ez az egyik kedvenc elfoglaltságom, tehát nem panaszkodom, és nyilván egy történész akár egy egész életet is rászán egy téma kutatására. Nekem erre kevesebb időm van, de más is a célom, és fel is használom a történészek eredményeit. Mindenfélét szeretek olvasni, akár könnyedebb olvasmányokat is, ami kikapcsol, csak az a lényeg, hogy jól legyen megírva. Íróként sokszor más szemmel nézem a könyveket, és ha olvasás közben azon töprengek, hogy ezt-azt miért úgy írt meg a szerző, az régen rossz. Muszáj, hogy ki tudjon kapcsolni a történet, csak így vagyok képes élvezni az olvasást. A krimiket nagyon szeretem, néhány regényemben is felbukkan egy-egy bűnügyi szál. Most is éppen egy magyar krimit olvasok. Nem sok minden van, amit nem kedvelek, ilyen például a sci-fi és a fantasy. Talán nem leszek népszerű, de a Trónok harcát a sárkányok felbukkanásáig olvastam. Az utolsó sárkány, „akit” komolyan tudtam venni, Süsü volt. A film más, abban a formában szívesebben megnézem, de úgy sem a kedvencem.

Műveiben milyen arányban dominálnak a valósághű és a fikciós vonulatok?

– Nem szoktam méricskélni, de azt mindig leszögezem, hogy regényekről van szó. Minden történelmi regény fikció, még akkor is, ha akár egyetlen kitalált személy vagy esemény sincs benne (bár ilyen szerintem nincs is…). Ezért nem szeretem, ha a hitelességet firtatják, inkább azt szoktam mondani, hogy a hihetőségre törekszem. Szerintem ez a legtöbb, ami egy történelmi regénytől elvárható.

Népszerűségének egyik alappillére, hogy regényei rendkívül olvasmányosak. Könnyen ír? Hány órát dolgozik egy nap? Hogy éli meg a sikert? Irigykednek önre a pályatársai?

– Általában könnyen és gyorsan írok, bár ebben is lehetnek hullámvölgyek, amikor döcögősebben megy a munka. Mert ez is munka, ne tévedjünk, még akkor is, ha főként egy alkotó tevékenység. Néha vannak az embernek rosszabb napjai, amikor semmi sem megy jól, az írás sem. Nem vagyok túl fegyelmezett, nincs szigorú napi beosztásom, sem penzumom. Mégis elkészülnek a könyvek, ebből is kitűnik, hogy szeretem csinálni. A sikerért nekem keményen meg kellett dolgoznom, talán jóval több buktatóval, mint a jelenlegi bestseller-íróknak. Utólag nem bánom, így jobban is tudom értékelni mindazt, amit elértem. Azokkal a kollégákkal, akiket ismerek, vagy így-úgy kapcsolatba kerültem, jó viszonyban vagyok. Sokakat barátomnak is nevezhetek, és támogatjuk, segítjük is egymást, ha szükség van rá. Nem tudom, hogy vannak-e rosszakaróim, irigyeim – ha vannak is, nyilván nem keresik velem a kapcsolatot. Nekik csak annyit üzennék, hogy ne csak azt nézzék, ahol most tartok, hanem azt is, hogyan jutottam el ide. Súlyosbítva például egy Ulpius-csőddel, amikor minden jogdíjamat elveszítettem, és az addigi életművem évekig a süllyesztőbe került. 

Füred mint helyszín vissza-visszatér a könyveiben. Miért Füredet választotta a balatoni városok közül? A 21. század elején levonható bármilyen tanulság az akkori életformából?

– Füred mindig is a szívem csücske volt, noha eredetileg semmi kötődésem nem volt hozzá, és csupán néhány éve mondhatom el magamról, hogy félig-meddig ott lakom. Megérintett a szépsége, az utcáin lépten-nyomon szembejövő történelem, a nyári nyüzsgés és a téli nyugalom. Több regényemben előfordul balatoni helyszín, de mindvégig arra készültem, hogy végül Füredről írjak. Nem biztos, hogy muszáj tanulságot levonni a 200-100 évvel ezelőtti életformából, viszont fontos megismerni, hiszen a múltunk része, és így az identitásunk formálója. Idealizálni sem szabad a régi korokat, jócskán voltak nehézségek akkor is, de azokkal együtt kaphatunk róluk teljes képet. Ez pedig igenis adhat erőt a jelen és a jövő megéléséhez, formálásához is. 

Akadnak írók, akik nem szívesen beszélnek készülő műveikről. Ön elárulja, hogy jelenleg min dolgozik?

– Nemrég adtam le Az Anna-bál szerelmesei folytatásának, A szabadság szerelmeseinek a kéziratát, így egyelőre a megjelenésre várok, és még nem kezdtem el új köteten dolgozni. Több ötletem is van, például szeretném egy régebbi novellámat regénnyé bővíteni, de a következő munkám egy újabb kisregény lesz. A füredi történetet is szeretném folytatni a szabadságharcot követő évekkel, de lehet, hogy abban most tartok egy kis szünetet. Szóval ötletem van bőven, ha ezen múlik, a következő években sem fogok unatkozni!