A „Színészkirály” emléke - Reich Károly játékos művészete

A 18. században jelentőségét növelte postakocsi lóváltó állomása, mely 1790-től 1861-ig működött. Történelmi nevezetesség, hogy a magyar szabadságharc ellen támadó Jellasics horvát bán 1848. szeptember 21-én a faluban állította fel főhadiszállását. Itt kívánt találkozni István nádorral, aki a Kisfaludy gőzhajóval akart kikötni, de ez a találkozás az alacsony vízállás miatt meghiúsult. 

A község egyik leglátogatottabb nevezetessége a Latinovits Zoltán Emlékmúzeum, mely a „Színészkirály” emlékét őrzi, akinek élete negyvennégy éves korában, tragikus körülmények között itt ért véget. A vasútállomás közelében érte a halál, az általa olyannyira tisztelt József Attilának, a szomszédos Balatonszárszón bekövetkezett halálára tragikusan rímelő módon, 1976. június 4-én. Családi kötelék fűzte ide, ahol édesanyját, Frenreisz Istvánné Gundel Katalint „Balatonszemes nagyasszonyaként” tisztelték. 

A legendás színészről,  aki 1972–1973-ban a Veszprémi Petőfi Színház társulatának tagja volt, ellentmondásos vélemények sorjáztak. Sokan bálványozott zseniként tisztelték, voltak, akik összeférhetetlennek minősítették a színészt. Ő maga így vélekedett erről: „Igazságomból nem engedtem soha, káros szenvedélyem a dohányzás, meg az, hogy tehetségtelen, ezért rosszakaratú emberekkel összeférhetetlen vagyok.” Egyesek szerint olyan elemi és felkavaró erővel szavalt Adyt és József Attilát, mint még soha senki, mások szerint minden verset egyformán adott elő. Ő ezt vallotta: „Gondolatom az, hogy az előadóművésznek magát a költőt kell megjátszania, vagyis az alkotás hosszú folyamatát kell olyan röviden összefoglalnia, mint maga a vers, a költőt kell életre keltenie úgy, ahogy ő a költőt a mű első élményében, az alkotás küzdelmében elképzeli.” 

A kortársak meg nem értése felőrölte idegeit, depresszióval küzdött. Harcait, igazságkeresését, jobbító szándékát megfogalmazta a Ködszurkáló című önéletrajzi kötetében. Halála előtti napon a Rádiószínházban Ady Endre Két kuruc beszélget című versét mondta el, ez volt az utolsó munkája. A végzetes napon az édesanyjával tervezett vacsora előtt elment a „fejét kiszellőztetni”, majd a vasúti átjáróban a Nagykanizsa–Budapest gyorsvonat halálra gázolta. Máig vitatott, hogy öngyilkossági szándékkal a vonat alá vetette magát, vagy szerencsétlen baleset volt. A három perc alatt kiérkező mentők még életben találták a negyedik vagon alatt. 

Az emlékház az Országos Színháztörténeti Intézet és Múzeum anyagából készült állandó kiállítás a 20. század második felének egyik legnagyobb magyar színészéről, emberi, művészi hitvallásáról, pályájának fájdalmas félbemaradottságáról mutat be pillanatokat írásai, fotói, pályája dokumentumai bemutatásával. 

A múzeum a község szülötte, Reich Károly grafikusművész emlékét is őrzi illusztrációk, könyvrajzok, grafikák, plakátok, kisplasztikák bemutatásával. A művész mintegy ötszáz könyvet illusztrált. Első megbízatása Petőfi Sándor Anyám tyúkja című kötetének illusztrálása volt. Rajzai lírai, vidám, játékos, finom ábrázolások, a gyermekek nagy örömére, mert rengeteg gyermekkönyvet is illusztrált.