2023.02.22. 14:00
Zámbó Attila tárlatvezetés keretében mutatta be legújabb alkotásait csopaki otthonában
Zámbó Attila képzőművész otthonában, a Zámbó Műterem és Galériában rendezte be legújabb kiállítását. A településen családjával hét éve élő szobrász, festőművész galériájában évek óta bemutatkoznak kortárs alkotók is. Az idei szezon első kiállítására azonban szinte az egész udvart és a lakást saját alkotásaival dekorálta és a megnyitón bemutatta azokat.
A Kockás sorozat legújabb darabjait mutatta be az alkotó ez alkalommal Fotó: Tóth B. Zsuzsa
– Jött az új év, és nem sokat haboztam, hanem habból melóztam. A fát fölváltotta a polisztirol. A kockás jelleg megmaradt, mégis változott valami. Szeptembertől év végéig 6200 falapocskából raktam össze sok-sok képet – mondta. A mostanában főként a balatonrendesi bányából származó permi vörös kőből és kis falapokból dolgozó művész a természetes anyagok mellett a műanyagokat is kedveli. Azonban bármihez nyúl, többnyire állatfigurák kerülnek ki a keze alól. Leginkább kutyákat, macskákat formáz különleges technikákkal, színekkel kombinálva az alkotásokat. Kőszobrai bájosan gömbölydedek, csupán három éve foglalkozik velük. Mert, mint mondta, korábban inkább rajzolt, festett. A lapos képekkel érezte jól magát, de vágyott a szobrászatra, ha az fizikailag megterhelő is.
– Örülök, ha egy kőben már megmunkálás előtt meglátom a formát, amely inspirál valamire. Ha így van, akkor mindegy, hogy az milyen kő, örömmel dolgozom vele. Gépekkel durvázom, aztán kézi munkával, vésőkkel fejezem be.
Fából készült, valószínűleg a világon egyedülálló alkotásai viszont szigorúan szögletesek, ha játékosak, színesek is. Bátran rúgja fel a természet szabályait, sokszor többalakos szobrait, állatfiguráit leginkább csak szemükről, fülükről azonosíthatjuk be, miközben többször csoportosan ábrázolja azokat. Így született például az Emeletes kutya, Szakállas víziló, Cicuskák, Másfeles cica és Guruló halak című szobor. A figurák szemei minden esetben hangsúlyosak, Attila ennek érdekében átfúrja az anyagot, megszakítja a kockás felületet a lyukakkal.
– Amikor készítek valamit, hagyom hatni a benyomásokat, érzéseket, kevésbé gondolkozom. Készítem és kész. Szeretem, ha minél több mozdulatomat őrzi egy alkotás. A színeket szintén úgy kombinálom, ahogy jönnek, nem gondolkozom rajtuk – mondja a különféle vastagságú OSB-táblákra ragasztott kis falapokból kialakult alkotásokra mutatva. Az OSB-t körbeburkolja, majd festi, de a fa textúráját meghagyva. Kockásnak nevezi a sorozatot, amelynek első darabjait tavaly ősszel már bemutatta. A szabályszeretetről árulkodó kisebb-nagyobb szobrokat jólesik kockásra, szögletesre készíteni – vallja –, mert, bár szereti a szabálytalanságot, a rendszeretet szintén ott van valahol belül. Erről árulkodnak a hullámkartonból összeragasztott képek is. A kerámiákat pedig fazekas felesége munkája inspirálta. Attila megtanult ugyan korongozni, mégis inkább agyaglapokból ragasztja össze a kiégetett, mázazott vázák oldalait, amelyeket ugyancsak állatfigurák díszítenek, színesen.
A családi házban berendezett műteremben a fakockákból készített szobrok mellett helyet kapnak az azokat polisztirol habbal kiegészített művek. Mellettük néhány az ihletet adó PUR-hab darabok felhasználásával készült. Merthogy a házigazda az ablakcserét követően a hulladékban miért ne látta volna meg az alakot? A műteremben legtöbbször belefeledkezik a munkába, közvetlenül nem inspirálja az onnan nyíló páratlan látvány, a Balaton közelsége. – De biztosan bennem van mégis – mondja elgondolkozva.
Az ablaknál palackokból összeragasztott, színes figurák pihennek. A hevítéssel zsugorított, összeragasztott, majd kifestett műanyag vizes-, mosószeres flakonok hulladék-újrahasznosítási kedvéről és folytonos megújulni vágyásáról árulkodnak. Bár, mint mondja, a technika kevesebb szabadságot ad, mert olvasztás után elég merevek, kényszerítők az anyagok. De ennyi még belefér.
