A honfoglalók már letelepedtek itt

A történész, főmuzeológus a környékbeli településeken fellelt régészeti leleteket mutatta be. 

- Tapolca területén már az újkőkorban éltek emberek, a templomdomb környéke a soha be nem fagyó vizű Malom-tóval kedvező megtelepedési feltételeket kínált az egyes történelmi korszakokban tanyát ütő kultúráknak – szögezte le az előadó és elsőként a kiállítás üdvözlő monumentumaként a tárlatból a plébániakertben előkerült újjbenyomkodásos díszítésű gabona tároló hombár rekonstruált tömegét mutatta be. Szólt arról, hogy akkoriban a város déli határáig értek a Balaton mocsaras nyúlványai, nagy valószínűséggel már az őskor végén kereskedelmi útvonal vezetett át a városon. Csak távol beszerezhető alapanyagból készült kőeszközök, sarlók, kőbalták bizonyítják ezt. Az újkőkorból szintén kerültek elő hombár törmelékek, lakóház maradványok. Őstulkok koponya leletek is bekerültek a kiállításba, bizonyítva, hogy az ember szolgálatába állította az állatokat. Különféle eszközök alapanyagait szimbolizáló kova szintén látható, a késő bronzkor idejéből származó madarász nyílhegy a Szent György-hegyről került a gyűjteménybe. A Csobánc oldalában talált edények és egy urnából előkerült bugylibicska, valamint maga az urnaedény az urnamezős civilizáció emlékét őrzi. - A bronzkorból a környék hegyoldalaiban több emléket is találtak a földművesek, például egy orsót. A kelta leletek sírokból származnak, a Szent György-hegy avar domb magaslatáról állig felfegyverzett kelták maradványai kerültek elő gyalogos és lovassági lándzsákkal. Több más helyen, például a szigligeti hegy déli oldalán is napvilágot láttak kelta leletek. A város területén a római korban két periódusú település alakult ki. Már akkor létezett egy falvacska itt, a templomdombon és a plébánia udvarán csoportosultak az épületei. A lakók hamvasztással temetkeztek a mai NAV udvarán. A két településrésznek saját temploma volt. A tótól nyugatra eső rész a mai Keszthelyi, Damjanich, Széchenyi út területén volt egy kör alaprajzú rotundával, körülötte temetővel, amelynek már nincsenek meg a nyomai. A másik városrész a tótól keletre a templomdombon alakult ki. A késő császár kori periódus épületei ugyancsak a templomdombon helyezkedtek el, a temetőjük a mai Csányi László utcában volt – mondta az előadó, aki beszélt arról is, hogy a római korban a várost út kötötte össze többek között az adriai tengerrel és Savariával. 

Az előadáson a temetkezési üregeket befedő tegula leleteket, továbbá ékszereket, érem leleteket mutatott be. Cserépedényben elásott és 1870-ben előkerült érmek, avar kori kengyel, öv veretek, apró ötvös remekek és a csak itt létezett kultúra emlékei között egy hölgy koponyája ékszereivel szintén látható a múzeumban. A lesencetomaji Piros kereszt melletti évtizedeken át folyó feltárások az úgynevezett Keszthely kultúra leleteit tárták fel. 

- A honfoglalás korában nyugatról érkeztek az első magyarok e tájra, ők voltak Kál horka népe. A harcosok állig fegyverben, lófejjel, lóbőrrel, lólábbal kerültek a földbe e világi életük után. 1986-ban véletlen derült ki, hogy itt már megtelepedtek a honfoglaló magyarok is. Akkor a honvédek decemberi hadijátékuk során ásták ki Diszel mellett a lövészárkokból a sírmaradványokat, ékszereket. Ott lapátoltam jó magam is – vallotta Hangodi László, az ott és akkor talált leletek egy részét ugyancsak bemutatva. 

Tapolca lassan komoly faluvá növekedett, az 1182-84 közötti időszakból származik az első írásos említése. 

1378 márciusában jegyzik először Tapolcát városként, 1886-ig. A karthauziak Tapolcát komoly birtokközponttá építették ki, felépítették a későbbi vár magját, a plébánia templomot. A várat akkori szokás szerint a szomszédos Csobánc várának kapitányának kellett lerombolnia, hogy azzal megelőzze a törököt. A praktikum miatt csak kevés emlék maradt fenn, a civilizációk a megelőző kor anyagait hasznosították újra. A 15. századi templomerőd, a 16. századi végvár, majd a 17. századi végvár minden követ felhasznált az építkezésekhez. 

- Tapolcát a veszprémi püspökség szerezte meg és 1848-ig a mindenkori veszprémi püspök volt az ura a városnak. A kiállítás szép része egy Itáliából ide került lovassági pallos az 1550-es évekből. De itt vannak a 18. századi barokk, a századforduló és az I. világháború emlékei is Az 1850-es években nyílt meg a régi temető, akkor befejeződött a templomdombon és a templomban a temetkezés. A 18. századi sírokból nyakban viselt keresztek kerültek elő, a két legszebb látható itt, ahogy a városban nagy számban működő iparos céhek egyike, a szabó céh orsója 1796-ból szintén ipari és vallási motívumokkal. De párizsi ruhakapcsok, sarkantyúk mellett ritka emlék a mészáros céh ládája a 19. századból. A szőlőkultúra virágkorára és a filoxéra vész elleni küzdelemre emlékeztet a szénkénegező kézi eszköz. Az tapolcai katonák pedig a nagy háborút végig harcolt ezernél több hadviselt közül néznek szembe velünk a képeken – mutatta Hangodi László.