Töredékek a keresztútról

A Kaptató című füzet harmincegy oldala bizonyság arra, hogy kurta terjedelemben is lehet olyan gondolatokat papírra vetni, melyek kiállják az idő próbáját, és dacolnak az emberi lét viszontagságaival. Zöldy Pál Jézus alig másfél kilométeres keresztútját mély átéléssel követi nyomon a Golgotára. A 14 stációról írt „tudósításai” a melléjük társított grafikákkal az örök, párhuzamos emberi sorsokat mutatják be a szerző sajátos aspektusából.

Füzetének előszavában így vall: „Via crucis, via dolorosa ma olyan ájtatosság, aminek segítségével a keresztény hívek Jézus szenvedésein és keresztre feszítésének eseményein elmélkedhetnek… Jézus keresztútjának néhány állomását nagyon korán kővel vagy kápolnával jelölték meg… A ferences rend volt a legbuzgóbb terjesztője a keresztúti ájtatosságnak.”

Zöldy 1954-ben Debrecenben született, gyermekéveit Sümegen töltötte. A Kaptató története Jézus halálra ítélésével kezdődik. Poncius Pilátus, „a római helytartó maga sem tudta, mit tegyen. Többször is próbál egérutat adni ennek az ismeretlen fogolynak, de hiába… Vannak pillanatok, amelyek nélkülünk is megtörténnek, ne fontoskodjunk! De, amikor közbe kell lépnünk, szólaljunk meg! Ne járjunk úgy, mint Pilátus.” Jézus vállára veszi a keresztet: „Nem arról akar meggyőzni bennünket, hogy az ő keresztjét cipeljük, hanem arról, hogy a sajátunkat. A sajátunkat, de olyan módon, ahogyan ő tette… Tudta, hogy a kereszt az eszköze annak, hogy beteljesítse a megváltás művét.” Útközben háromszor esik el. Először: „Amikor elesni látunk valakit, mindig megdöbbentő. Azt jelenti, hogy nincsen rendben valami. Felborul a világ. Másodszor: „Hozzám érkezett, hogy elbírjam viselni a port, amelyből fölmarkolt a Teremtő. Hogy el tudjam viselni a gyengeséget.” Harmadszor: „S úgy kell fölállnod Jézus, hogy emeled magaddal a hegy összes szikláját, a földet, a búzamezőt, a fügefát. Fölemelni a szőlőt, a bort, a kenyeret, a Genezáreti tavat az összes halaival, bárkáival és a halászokkal együtt.” Zöldy Pál következtetései, magyarázatai korunkhoz illeszkednek. Megejtő, lelkünket elemző példázat a 21. század kataklizmáiban. Például, amikor Jézus az anyjával találkozik, amikor Cirenei Simon segíti vinni a keresztet, és Veronika kendőt nyújt neki. A siránkozó asszonyok jelenetéről mondja a szerző: „Jézus nem együttérzésre vágyik, különösen nem a nők együttérzésére. Az ő férfi természete a férfiak között csiszolódott…” A legenda aztán folytatódik. Jézust megfosztják a ruháitól, keresztre feszítik és meghal a kereszten. „Kegyetlen kín ez. Recseg a csont, mállik a bőr! Szétszakad az elítélt keze, csuklója. Micsoda erő kell ahhoz, hogy találkozzon az ég a földdel… Az Isten báránya ott függött az ég és föld között.” Amikor leveszik a keresztről és sziklasírba teszik, így ír Zöldy: „Teljesen új lap kezdődik a világ történetében… Harmadnapra húsvét hajnala virrad… Jézust látni lehet, Jézussal találkozni lehet, Jézus megjelenik. A sírbolt kapu az új világra!”