Elfeledett balatoni költők

Az egyik ilyen Lampérth Géza, kinek a Három pápai diák balatoni utazása című könyve 1902-ben jelent meg. Ez az egyik első ifjúsági regény, amely balatoni kalandokról tudósít. Kisebb gyerekeknek már korábban is született balatoni mesekönyv, Sebők Zsigmond Mackó ura a Balatonnál is járt, melyet már 1889-ben olvashattak az érdeklődők.

Váth János (1887–1962) balatonkenesei születésű alkotó, aki Veszprémben és Csurgón tanult, majd Balaton környéki falvakban tanított, végül Balatonalmádiban lett igazgató. Műveiben általában erkölcsi kérdéseket feszeget, szereplői a Balaton mellől indulnak kalandos, de tanulságos életútjukra (például A nádi farkas című művében, 1916.). Balatoni levegőben (1911) című elbeszéléskötete balatoni emberek hétköznapi történeteit rögzíti. Váth műveinek irodalmi színvonala nem ér fel az országosan is híressé vált kortársakéval, de Balaton-szeretete, a Balaton-kultusz iránti elkötelezettsége és a Balaton környékén tisztelt alakja kiemeli a helyi alkotók sorából. Írásaiban szinte mindenütt megjelenik határtalan Balaton-szeretete és ismerete: „A szakadékosra csipkézett part mentén a vizet fölülmúlta az apró halak sütkérező milliója. Egymáson feküdtek, szinte mozdulatlanul szítták magukba a nap lanyhuló hevét. A zöld víz zöldre festette szürke tömegüket. A sirályok játszva csaptak le közéjük és jóllakottságukban a magasba ragadtak egy-egy halacskát” – olvashatjuk egyik szemléletes leírásában.

Szintén a Balaton poétájának nevezték a maga korában Soós Lajos (1856–1902), költőt, aki egyben Endrődi kortársa is volt. Soós, aki szintén a tó környékéről, Csajágról származott, a pápai református kollégiumi évei során kezdett verselésbe. Színvonalas munkáit a dunántúli lapok népszerűsítették. Bár jegyzőként és közigazgatási tisztviselőként tevékenykedett, elsősorban Budapesten, sokszor megfordult Balatonkenesén élő édesanyjánál. Sok tavi vonatkozású lírai alkotása jelent meg Balaton melléki lapokban. Pályáját kettétörte, hogy 46 esztendős korában öngyilkos lett, kérésének megfelelően Balatonkenesén nyugszik, a református temetőben. Balatoni partok alól (1900) című verseskötete a Balaton természeti képződményeiről és sajátos Balaton-rajongásáról szól. Ebben a kötetben olvasható Balatoni ringó habok című verse, amely jól tükrözi Soós Lajos Balaton-ábrázolását. Soós Lajos tisztelete Kenesén kiemelkedő: 1927-ben a Balatoni Szövetség obeliszket állított emlékére a magas parton, ezenkívül a települést övező egyik hegy is nevét viseli. Az obeliszken olvasható verse jól tükrözi a tóhoz fűződő érzelmeit: „Szép Balaton én csak hozzád vágyok. / Ringasson el a Te habos ágyod. / Itt boruljon rám az örök éjjel, / Te takarj be bársonyos fövénnyel, / Te suttogd el hajnali szellőnek, / Alkonyattal vándorló felhőnek, / Csillagos ég hulló harmatának: /Mért szaggatta e szívet – a bánat.”

A bemutatott alkotók munkáinak egy része akár már a világhálón is megtalálható, elolvasható, érdemes tanulmányozni, ízlelgetni írásaikat, hiszen a sokarcú Balatont örökítették meg, kitörölhetetlen nyomot hagyva a Balaton-irodalomban.

Kovács Emőke