Claire Kenneth regényes élete és élete regényei

Kende Klára, azaz Claire Kenneth története megrázó és felemelő egyben. Az Egyesült Államokban Claire Kennethként ismertté váló írónő Kölcsey Kende Klára néven született Budapesten 1908-ban. A kereskedőcsaládból származó Klára édesapjának üzlete az 1920-as években tönkrement, így a fiatal lány írásaival próbált meg boldogulni. Tehetségesnek bizonyult, 1929-ben már első regénye is megjelenhetett. 1931-ben hozzáment Nonn János tisztviselőhöz, közös gyermekük 1934-ben született, de esküjüket 1937-ben felbontották. Ekkoriban Kende Klára – Claire Kenneth néven – már befutott írónőnek számított, mert a Grill kiadónál megjelent, Éjszaka Kairóban című regénye nagy példányszámban fogyott. Az írásra a korszak híres szerzője, Erdős Renée biztatta. Kende Klára nemcsak tehetséges írónak számított, de szépsége is lenyűgözte a közönséget. Egy újsághír tanúsága szerint 1932-ben Balatonalmádiban strandszépségversenyt is nyert.

1937-ben, zátonyra futott házassága után újból esküt tett, dr. Bíró Géza gyógyszerészhez ment férjhez. Bíró Géza azonban a második világháború végén tisztázatlan körülmények között elhunyt. Kende Klárát ekkorra már országosan ismert írónőként ünnepelték, de zsidó származása miatt bujkálnia kellett. Későbbi férje, Bárdossy Pál testőr főhadnagy segítette, saját lakásán bújtatta. Az 1946 áprilisában kötött házasság boldog órái azonban meg voltak számlálva, de nem a felek egymás iránt érzett érzelme, hanem a megváltozott politikai helyzet miatt. Bárdossy származása – az egykori miniszterelnök unokaöccse volt – és vagyona miatt többszörösen megbélyegzettnek számított, Kende Klára pedig szerelmes regényeivel, polgári múltjával, írónő voltával szintén a rendszer ellenségévé vált, könyveit már 1948-ban indexre tették, Aczél Tamás, a korszak nagy kommunista kritikusa pellengérre állította műveit. A házaspár sorsa megpecsételődött, 1951 májusában már a tiszasülyi rizsföldeken robotoltak. Mint kitelepítetteknek, a kolopi tanyavilágban szomorú és nehéz sors jutott nekik, amit tetézett, hogy Bárdossy Pál megszökött a fogságból. Azonban ez lehetetlen vállalkozás volt akkoriban, hamarosan elfogták, és kegyetlen börtönévek következtek. Megjárta a kommunista hatóságok legszörnyűbb intézményeit (Oroszlány, Márianosztra, Balassagyarmat), négy év börtönt kapott, miközben felesége és annak fia a tanyavilágban sínylődött. 

A Nagy Imre miniszterelnöksége idején bekövetkező viszonylagos enyhülés, amely a rendszer természetrajzán mit sem változtatott, szabadulást hozott az asszony és gyermeke számára. Ez azonban nem jelentett szabad életet: rendőrbiztonsági felügyelet alatt, nincstelenül tengették életüket. Mivel vagyonuk, lakásuk már nem volt, fővárosi, Attila utcai otthonukat kisajátították, Budapestről kitiltották őket, ezért egy időre a Balatonnál találtak menedéket. Széplak – ma már Siófok része – lett az otthonuk. Klára férje ekkor még börtönben volt, fia Dunapentelére járt iskolába. Egy riportban így vallott erről az időszakról: „…hol volt már akkor a mi otthonunk, egy nagy kádernek utalták ki, meg sem kíséreltem visszaszerezni. Balatonszéplakra vonatoztunk (…) Júliusi rekkenő hőségben érkeztünk meg, nagy volt az öröm, Mártika, a nővérem sírva fakadt. A lerobbant ház is palotának számított a koloptanyai 'hotelhez' képest.” 

Az írónő széplaki éveiről, ami nagy valószínűséggel 1956-ig tartott, keveset tudunk. Egyik irodalmi alkotásában arról írt, hogy a széplaki villában élő főszereplő balatoni vitorlásokat fest szuvenírtárgyakra. A széplaki száműzetéshez és az ajándéktárgyak festésének munkálataihoz a később szabaduló férj is társult. 

Az 1956-os forradalom és szabadságharc hozott csak igazi szabadulást a család számára. Bár igen távol a szülőföldtől, de újból szabadon élhettek: az USA-ba emigráltak. A nyelvtudás hiánya miatt Bárdossy kezdetben takarítóként dolgozott (később mérnökként talált munkát), Klára pedig szőrmeboltban modellkedett. De hamarosan Amerikában is – egy magyar könyvkiadó jóvoltából – megjelenhettek írásai, ami nagy népszerűséget hozott számára. Listavezető lett, több százezren ismerték és olvasták, bekerült az amerikai irodalmi és társasági élet krémjébe. Tartotta a kapcsolatot a magyar emigránsokkal, Karády Katalinnal, Zilahy Lajossal, de jó viszonyt ápolt Greta Garbóval, Marilyn Monroe-val és Tony Curtisszel is. Magyarországra a rendszerváltoztatásig nem térhetett vissza, műveiben mindig felbukkant a magyar szál, a magyar szereplő, a hazai, sokszor balatoni helyszín. 

Jól érezte magát Amerikában, ahol kiváló életszínvonalon élt. Műveit számtalan nyelvre lefordították, regényei még az angol királynő könyvtárában is megtalálhatók voltak. Amikor a rendszerváltoztatáskor hazatért, többezres tömeg várta dedikációért. Hosszú élet adatott neki, 91 esztendősen, 2000-ben hunyt el, az Amerikai Egyesült Államokban temették el, férje nem sokkal később távozott az élők sorából.

Május Manhattanben, Holdfény Hawaiiban, Egon naplója, Forgó táncparkett, Hermelines hölgy, Éjszaka Kairóban – csak néhány cím a kalandos sorsú magyar írónő alkotásainak sorából, amelyekben közös, hogy ugyan változatos külföldi helyszíneken játszódnak, de a főszereplő általában egy csinos, fiatal, magyar lány, olykor strandszépségverseny győztese, aki az egzotikus helyszíneken is gyakran a balatoni naplementére emlékezik.

Kovács Emőke