Piros Ildikó megkapott mindent az élettől

Az esten Török Péter alpolgármester köszöntötte a Kossuth- és Jászai Mari-díjas, érdemes művészt, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagját, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagját. Piros Ildikó Mesében állunk csodakertben című előadásán életéről, pályájáról, mestereiről, nagyszerű partnerekről, színházi és filmszerepekről vallott másfél órában. Mondandójához színpadi és televíziós szerepeiből részleteket mutatott be, és néhány verset is hallhatott tőle a könyvtárt zsúfolásig megtöltő közönség. 

Az est egy vallomás, amely során a közönséggel együtt tekint vissza az elmúlt ötven évre. Vallotta, hogy megkapott mindent az élettől. A játék és a versek egész életében, már gyermekkorától körülvették. Kecskeméten született és négyévesen színpadon állt. Nyolcévesen ugyanott, a Katona József Színházban szerepelt. Színre lépés előtt még izgult ugyan, de a színpadon már azóta sem, soha. Általános iskolásként táncolt Erkel Palotásában, akkori tanárainak máig hálás, hogy segítették rátalálni az útjára. Szavalóversenyeken vett részt, és bár 13 éves korában édesapja halála megváltoztatta a család életét, az édesanya és a nagyszülői hit az életre nevelte a három gyermeket. 

A Madách Színházban közel negyven évet töltött, főszerepek, szerepek sorát kapta. Játszótársai szeméből sok örömöt és bánatot olvashatott ki a színpadon, ha azon kívül nem is sokat tudtak egymásról. 

Emlékezett generációjából Kiss Manyira, Psota Irénre, Mensáros Lászlóra, Tolnay Klárira, Pécsi Sándorra, Gábor Miklósra, Bessenyei Ferencre. A társulatot építő Ádám Ottó köztük az ő útját is kijelölte, és óvón tanácsolta, hogy ne olvasson kritikát. 

Játszott sok más mellett Molnár Ferenc darabjaiban, de A két Bolyaiban, a Sirályban, a Három nővérben, az Ármány és szerelemben ugyancsak. Megszemélyesített szenvedő női figurákat, áldozatokat, volt része gyönyörű találkozásokban. Úgy érzi, minden szerep akkor találta meg, amikor kellett. Eljátszhatta saját anyját, meghalhatott megfojtva, lefejezve, vízbe fúlva, hiszen találkozott Shakespeare-vel is. Színpadi drámák, rádiós szerepek, de sok kabaréjelenet is őrzi nevét. Játszott Balázs Péterrel, Sztankay Istvánnal is. 

Marlene Dietrich visszaemlékezéseit ugyancsak eljátszhatta, láthattuk a Szomorú vasárnapban, az Egy szerelem három éjszakájában. Televíziós szerepei mellett rengeteget szinkronizált. Egykor arra vágyott, hogy az utcán megismerjék a hangját, aztán azt vette észre, hogy leginkább a hangjáról ismerik meg – mondta. Több mint száz filmet forgatott. Szabó Magda Abigéljében Zsuzsanna testvér szerepe számára örök ajándék volt. Szabó Magda születése 100. évfordulójára neki és az azóta elhunyt partnereinek, Bástinak, Ruttkainak, Garasnak, Szerencsi Évának, Balázsovits Lajosnak állított emléket egy összeállítással, amellyel járja az országot. 

Piros Ildikó estjén bevallotta, hogy a színészi mesterség megfoghatatlan, és hiába gyakorolják, szinte soha nem jutnak el a titok megfejtéséhez, hogy miért történik varázslat a színészekben és a közönségben minden este. A pillanatból aztán nem marad semmi, az emlék elszáll. Amit tanult és tapasztalt, azt több mint tíz éven át taníthatta is a Magyar Táncművészeti Főiskolán, és több száz növendéknek adhatta át tudását a beszéden keresztül, ez pedig boldoggá tette. Huszti Péterrel már a hetvenes években járták az országot, sőt, külföldre is eljutottak előadóestjeikkel, versekkel, sanzonokkal léptek fel. 

– Párom, társam, életem, szövetségesem, együtt gondolkodóm, álmodótársam. Huszti Péterrel több mint ötven éve játszunk együtt és éljük az életet gyermekeinkkel, unokáinkkal. Fogjuk, foghatjuk egymás kezét, mint a színpadon meghajlásokkor – vallotta meghatottságát sem titkolva a színművésznő.