Ünnepélyes nyitás után méltó az ünnepélyes zárás (galéria)

A 2022-ben megrendezett Veszprémi Tavaszi Tárlaton a Veszprémben élő, alkotó művészházaspár elnyerte az egyéni kiállítás megrendezésének díját. Akkor még nem tudtuk, hogy két évvel később Lugossy Edit már nem lehet jelen a közös tárlaton. A tavaly elhunyt művésznőre emlékezett a kiállítás, mely egyrészt Lugossy Edit tíz, nagy méretű textiljét mutatta be.

 Az alkotó 1973 óta készített gobelineket, vegyes technikájú falikárpitokat, szőtt kenderkompozíciókat, melyek közül a Genezis című alkotása a városháza Kossuth termét díszíti. Textiljein előszeretettel használta a természet színeit, a különböző formák absztrahálását lendületes vonalvezetéssel jelenítette meg. Férje idén ünnepli nyolcvanadik születésnapját, a közös kiállításon kő, fa és bronz, valamint rozsdamentes acélból készült szobrait láthattuk, melyek bemutatták az anyagok természetes szépségét a megmunkált és nyers részek ellentétére építve, az elvonatkoztatásra, a gondolatok szabad áramlására ösztönözve. Lugossy Lászlónak Veszprémben és a vármegyében számos köztéri alkotása látható. A közös kiállításon textilek és szobrok párbeszédbe léptek, sajátos atmoszférájú teret hozva létre.

A záróalkalom apropóját az adta, hogy az intézmény megrendezhette ezt a nagyszerű tárlatot – mondta el Grászli Bernadett, a Művészetek Háza igazgatója, majd Porga Gyula szólt arról, az intézmény fontos küldetése a helyben élő alkotóknak bemutatkozási lehetőséget nyújtani. – Az elmúlt években számtalan külföldi művészt vendégül látott a Művészetek Háza, de számunkra mégis az az igazán kedves, ha a köztünk élők, a helyben alkotók munkáival találkozunk, olyanokkal, akikkel a mindennapokban együtt élünk, mert ez egy egészen más minőségű kapcsolat. A Lugossy házaspár a nagyvilágba is elviszi Veszprém hírnevét, ezért fontos, hogy a kiállításnak ünnepélyes zárása is legyen – mondta el a polgármester, aki születésnapján köszöntötte Lugossy Lászlót. Ezt követte Kovács Attila zongorajátéka, aki négytételes előadásában szólt a zene nyelvén a házaspárról, művészetükről, mely – ahogy fogalmazott – az erőt, a szépséget, a fenségest testesíti meg, magában hordozva a bartóki lelket. A művésznő emlékére és a művész tiszteletére játszotta el a darabokat, majd közös tárlatvezetéssel, beszélgetésekkel folytatódott a finisszázs.