Tamaskovics György faintarzia-művész alkotásaiból nyílt kiállítás a Pannon Egyetem aulájában

Ahogy azt A fák holtukból is életre kelnek című, a Pannon Egyetem aulájában megrendezett kiállítás megnyitóján T. Vajda Márta magyartanár elmondta, sokféle intarzia létezik. Ezek közül a legismertebb és talán a legösszetettebb a faintarzia, amelynek egyik legjelentősebb alkotója Tamaskovics György.

Hankó András

A balatonakarattyai Csittényhegyen élő művész alkotásai messziről, első pillantásra szinte elvesznek az aula tágas tereiben – közelebb kerülve hozzájuk azonban magába szippant a meleg, sárgásbarnás színű művek megteremtette atmoszféra. Valamiféle földöntúli nyugalom árad Tamaskovics György intarziáiból. Valószínűleg azért is, mert ez a műfaj olyasfajta türelmet követel meg, amelyet a mai, instant világban kevesek képesek gyakorolni.

Mindemellett maga a fa is különleges bánásmódot igényel – mert bár fiziológiailag halott formában kerül a művész keze alá, metafizikai értelemben nagyon is élő anyagról van szó. Az az érzése támadhat a nézőnek, hogy a képekhez felhasznált fa eleve azzal az elrendeltetéssel nőtt ki a földből, itta a napfényt, tette ki magát szélnek-esőnek, hidegnek-melegnek, hogy aztán egy mese- és hétköznapi jeleneteket, építészeti struktúrákat, utca- és tájrészleteket ábrázoló intarzia alkotóelemévé lényegüljön át másfajta, máshol felcseperedett, másmilyen klimatikus viszonyoknak kitett, más karakterű és színű fákkal együtt. Az izgalmas kölcsönhatást köztük a művészi szellem hozza létre, aurát vonva a fizikailag kétdimenziós kép köré. Ebbe az aurába lép be a néző a saját megéléseivel, olvasmányélményeivel, ábrándjaival és ösztönös boldogságkeresésével. Ekkor pedig megszületik az igazi csoda. Csinnadratta és tűzijáték nélkül, csendben. De nem is csak három napig tart.