Ember a rács mögött: megnyílt a várbörtön-kiállítás Veszprémben

Az Európa Kulturális Fővárosa program keretében megvalósuló kulturális fejlesztéseket igyekeztek mindig hagyománytisztelő, ugyanakkor innovatív módon megközelíteni annak megálmodói. Ezúttal is kifejezett szándék volt, hogy a börtönkiállítás is kiléphessen a megszokott múzeumi keretek közül, miközben értéket és tudást közvetít. Az Ember a rács mögött című kiállítás, amely a bűnről, a büntetésről és a börtönről beszél, egyedi koncepcióval nyílik meg, hangzott el a megnyitó felvezetésében. 

Európa utolsó várbörtönének folyosóin és zárkáiban sétálva különleges utazást tehetünk térben és időben. Sok mindent megtudhatunk, többek között arról, hogy egy-egy korszakban mi számított bűnnek, és milyen büntetést tartottak jogosnak, igazságosnak. A kiállítás erkölcsi és társadalmi kérdéseket vet fel. 

A megnyitón Navracsics Tibor közigazgatási és területfejlesztési miniszter (Fidesz–KDNP) elmondta, bírósági fogalmazóként többször járt előzetes letartóztatás meghosszabbítását hirdetni a várbörtönben.

– Tragikus, de itt halálos ítéleteket is végrehajtottak... Az utolsó halálos ítéletet éppen egy politikai ügyben, 1967-ben hajtották végre, amikor izgatás vádjával ítéltek halálra egy állampolgárt, és végre is hajtották az ítéletet. Miközben úgy gondoljuk, hogy a börtönök ma már a hétköznapi életnek azon részei, amiről nem biztos, hogy nekünk tudomást kell vennünk, mégis két dolog is figyelmeztet minket erre. Itt, a belvárosban, a várban működött egy börtön nagyon sokáig a szemünk előtt, másrészt pedig pár emberöltővel ezelőtt még politikai okok miatt is végeztek ki embereket. Ez a kiállítás pontosan azoknak az áldozatoknak állít emléket, akik nem köztörvényes bűnözők voltak, hanem a nézeteik vagy a politikai tetteik miatt kerültek börtönbe. Ugyanakkor a szabadság relativitását is megmutatja, illetve azt, hogy egy börtönben hogyan lehet az ember szabad a mások által ráerőltetett keretek között – emelte ki a miniszter.

Porga Gyula, Veszprém polgármestere (Fidesz–KDNP) megnyitójában elmondta, a kulturális évad ugyan tavaly véget ért, ám jó visszagondolni a folyamatra, hogy honnan hová jutottak el, és mi az az álom, amit valamikor megfogalmaztak. 

– Sosincs vége a közösség- és városépítő feladatnak, hiszen most az kihívás, hogy mit tudunk kezdeni azzal a lehetőséggel, hogy tisztességgel, nemzetközi mércével mérhetően is magas színvonalon bonyolítottuk le az EKF programot. Mi az az örökség, ami itt marad, amitől gazdagabbak leszünk, ami hozzájárul ahhoz a vízióhoz, hogy Európa legélhetőbb közösségei közé tudjunk tartozni? – tette fel a kérdést a városvezető. Egy évvel ezelőtt adták át a Ruttner-házat, ami egy „rozsdafoltja" volt a városnak. Úgy fogalmazott, hogy egyfajta értékmentése, küldetése volt a városnak az, hogy megmentsék és megőrizzék ezt az épületet, ami teljesen más funkciót kapott mára. 

Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója ünnepi megnyitójában kijelentette, ennek a kiállításnak is – hasonlóan a Terror Háza Múzeumhoz – az az egyik funkciója, hogy bevonzza a fiatalokat, és minél többen elgondolkozzanak azon a problémán, amellyel minden társadalom, minden közösség a kezdetek óta szembesül. 

– Ez a probléma pedig az, hogy vannak olyan cselekedetek, amelyek nem férnek bele a társadalom békés együttélésébe, és amire a közösségnek reagálnia kell – mondta a Széchenyi-díjas történész. 

Történelmi áttekintésében arról beszélt, hogy a XVIII. századtól kezdve foglalkozni kellett azokkal, akik nem főbenjáró vétséget követtek el, de ki akarták iktatni őket a közösség életéből. Megjegyezte, az manapság is aktuális kérdés, hogy akik börtönben vannak, milyen bánásmódot érdemelnek. A másik kérdés pedig az, hogy a börtönnek mi az elsődleges funkciója: a büntetés, vagy pedig ránevelés arra, hogy amikor elhagyják a börtönt az elítéltek, be tudjanak illeszkedni a társadalomba.

– Nagyon fontosnak tartom azt, hogy ez az épület megújult és ilyen gyönyörű lett, annál is inkább, mert sok olyan épület van az országban, amelyet felújítottak, de nem találják ki a funkcióját, és ezért nem tudja a közösség birtokba venni. Ez egy nagyon szép példa arra, hogy miként lehet valamit korszerű, érdekes és a legszélesebb látogatóközönség számára is tartalommal megtölteni – fogalmazott Schmidt Mária.