Európa-liga-döntő

2023.06.01. 19:35

Egy este a Farkas gyermekeiként (videó)

Ötven felett az a fajta bekattanás, ami fiatalon hetente sokaknál megérkezik, egyre ritkább. Szerda este aztán régi érzéseket csal elő egy futballmeccs, de sokkal inkább az AS Roma csapata és szurkolói.

Juhász-Léhi István
A római szurkolók látványos koreográfiával készültek
Fotó: Juhász-Léhi István/Napló

Délután 5 óra. Robogunk a Puskás Aréna felé, ahol néhány órával később az Európa-liga döntőjében feszül egymásnak a Sevilla és az AS Roma. Hogy honnan ez a bekattanás nálam a Roma iránt? Nem is tudom. Olyan, mint a szerelem. Ő kell, örökké, hiába van esetleg szebb, csinosabb, sikeresebb. Merthogy az Örök Város csapata nem dúskál bajnoki címekben, nemzetközi sikerekben, és mégis Ő kell. Ő és az, ami körülveszi. 

A fővárosba könnyen bejutunk, ám a stadion környékén parkolni izgalmakkal jár, már az is, hogy eljussunk oda. Mintha mindenki a döntőt akarná látni a helyszínen. A Waze mutatja az utat, olyan helyeken járunk, ahová normál esetben nem jutnánk el, de lassan közeledünk az arénához. Az utcán szurkolók igyekeznek a döntőre az elviselhetetlen forgalomban.

A stadionhoz menet latolgatunk, hosszabbításra tippelek, ahol a Roma nyer. Hárman római mezben, sállal a nyakunkban sevillai családokat kerülgetünk. Az UEFA alkalmazásának köszönhetően könnyen bejutunk, a legnagyobb magyar futballistáról elnevezett stadion falai alatt szól már az "alé, alé Roma, alé!" Talán emlékek és hasonlók, és érkezik az a hajdani bizsergés: a fociláz. Lengenek a bordó-sárga lobogók, durran egy petárda, a háttérben egy kis füst. Még két óra, addig egy frissítő. A nézelődésben és a meccs körítésében hamar elillannak a hosszúnak hitt percek. Nem tudunk olaszul, mégis a Roma himnuszát énekeljük. Elementáris erővel meg-megdörren a kanyar, erre az estére nem csak a mezek miatt vagyunk a Farkas gyermekei. Azok, mert ezt írják az olasz ultrák élőképükben kezdéskor. El kell ismerni, a sevillai drukkerek is nagyszerűek; hangosak, lelkesek, egységesek.

Elkezdődik. Eltelik negyedóra, el sem hisszük, úgy futott el. Amikor pedig a világbajnok argentin Dybala a 35. percben megszerzi a vezetést a Farkasoknak, elmegy a hangunk. Eszembe is jut, hogy jó tíz éve éreztem hasonlót. Az is kupadöntő volt - magyar -, ugyanitt, az Újpest ellen. Visszarévedek: a játékvezető kabaré. Következetlenül fújja a sípot, nem fináléhoz méltó a teljesítménye. Ami az egyik oldalon sárga lap, a másikon nem. De az 55. percben nem ezért egyenlít a spanyol armada egy öngóllal. Na, innen nehéz lesz... 

Döntetlen, hosszabbítás. Megint nem tudnak dönteni, pedig a hosszabbításokkal a csapatok közel 150 percet játszottak. A büntetőrúgás pedig lutri. Szegény csapatom is tudja, 1984-ben a Liverpool nyert a Rómába 11-esekkel. Ismét kikapunk. Igen, mi, a Farkas gyermekei is. Hosszú, vert sorokban távoznak a római légiók, és mi velük. Nem nézzük meg az ellen ünneplését. 

"Most múlik pontosan..." - obégatja egy részeg. Az autó felé gyalogolva ittas magyar szurkolókat csendesít le a közeg. Mi pedig beleveszünk Veszprém felé az éjszakába. 

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!