Gaztól legázolva

FéáJmerre menjek. Elmondja megint, hogy túl a vasútállomáson, kicsit balra, aztán egyenesen. - De ott nincs semmi! - Nahát, arra jöjjön - mondja és igaza van. Ötszázméterre a pétfürdői önkormányzattól, egy takarosnak induló utca kültelki végén is túl ott a régi malomhoz tartozó épület. Két család lakja, Vargáné egyedül, Schnur József meg párjával és a kis Alexandrával. Odébb egy másik házban Vargáné lánya és annak iskolás fia. A kerten látszik, hogy valakié, cserjék, kis ágyásban virágok, odébb gyümölcsfák kókadoznak a tikkasztó forróságban. Egy felfújható kismedence hever az ablak alatt, rikító kékség a szöcske ugrálta nagy barnaságban. Mert a környék gazos. Nem az út menti árok, ilyen itt nincs, hanem minden, amerre ellátni; hektárban mérhető a gyom.

- Húsz éve ez van, hiába veszekszem - pörgeti a szót Vargáné, és csak lassan értem meg, két ellenfelet emleget. Egyrészt az önkormányzatot, másrészt a MÁV-ot, úgy mondja, kettejük határán áll az épület. - Tegnap is jártam a forgalmistáknál, de nem felelnek azok semmit - folytatja, aztán évszakot váltunk. Télen a havat sem kotorja senki. Na jó, egyszer-egyszer, pedig belterület ez, kötelesség lenne a rendszeres tisztítás. - Amíg a férjem élt, kiszabadította az utat mindig, pedig látja, hogy nem kis táv az. Nyáron meg kaszálta, de nem az ő feladata lett volna. Én meg nem bírom már - fejezi be hirtelen.

- A vasútállomásig minden szép és jó, de utána el van felejtve a világ, mintha nem is lennénk a földön - ezt már Schnur József mondja, a szomszéd. Indulóban van a családjával, de a helyzet ismertetése megállítja néhány percre. - A múltkor egy diófa ágait kellett levágnom, hogy egyáltalán használható legyen az út. Mert jöhet ide mentő, akármi, mégis egy utca ez, ha nem is látszik annak - mondja, közben öltözködik serényen, a vonathoz sietnek. - És a szemétszállítás - rendezte össze gondolatait is -, az sincs megoldva. Ide nem jár ugyanis kukáskocsi. Zacskókban hordjuk le a szemetünket az utca végére, az önkormányzatig - mondja, és egy félmosollyal nézi, vettem-e a poént a mondat végén. - A kislány tartósan beteg, támogatást is kapunk utána - szól közbe a törékeny anyuka. Koraszülött volt, többet nem mondanak, de Alexandra sok mindenre érzékeny, allergiás is, a szemére megy a polleninvázió. Öt év körüli, helyes kislány, persze, hogy tudja, róla van szó, meg is dörzsöli gyorsan a szemét. Aztán előkerül a csapadékvíz-elvezetés, az sem megoldott feléjük. A ház egy völgyre néz, fölöttük a vasúti töltés, az eső folyik be a portájukra, nem emberi viszonyok ezek. Aztán Schnur úr levonja a végkövetkeztetést. - Belterületi lakosok vagyunk, ugyanolyan jogokat kérünk, mint bármelyik másik pétfürdői. - Varga néni is hozzáteszi a saját szempontját: - Látja, akkora a gaz, hogy ha engem este itt valaki bottal fejbe kólintana, hát nem látnám az arcát, hogy fel tudjam ismerni - mondja, és nevetünk. - Miért ide jöttek lakni? - kérdezem, és már nem nevetünk. - Mert szép itt - válaszolja, de nem a házra, nem is a kertre mutat. - Az ott a Macska-hegy, följebb a Doktor-szikla - magyarázza, és a lassan keringő ölyvet bámuljuk.

A parkgondozást, szemétszállítást, hótakarítást a Pétkomm Kft. végzi a településen. Vezetője Gebhardt Gyula, aki nagyon röviden összefoglalja a mondandóját. Amit az önkormányzat tőlük megrendel, azt határidőre megcsinálják, s ebből következik, hogy amire nem jön megrendelés, az marad. Illetve ez csak a hóeltakarításra igaz, amihez nincs gépparkjuk. Vállalkozókat bíznak meg, ezért van szükség a tételes megrendelésre. A fűnyírás más tészta. Erre rendelkeznek megfelelő kapacitással, a feladatot is éves szinten tervezik. - Helyrajzi szám alapján pontosan tudjuk, mely területek nyírását várja tőlünk az önkormányzat - mondja, és hozzáteszi, az Állomás utca a vas-útállomáson túl nem szerepel a térképükön.

Úgy tűnik, az Állomás utca ezen szakasza valóban nem létezik, az ugyanis a polgármesteri hivatalban elém teregetett áttekintő térképről is hiányzik. - Mert az a terület nem a település tulajdona. Az államvasutaké - magyarázza Horváth Éva polgármester, aki ráadásul civilben építész, duplán tudja, mit beszél. Tizenhét hektárnyi zöldterület ápolása hárul a hivatalra, nem várhatja senki, hogy másét is gondozzák, teszi hozzá. De hát pétfürdőiek az ott lakók is, akik belterületen élnek, és sorolom a gondjukat, a válasz azonban nem változik: nem kötelességük. Horváth Éva méltatlannak is tartja az ügyet. Úgy fogalmaz, ha bármilyen bejelentés érkezik a hivatalhoz, ők megtesznek mindent, amit a lehetőségeik engednek, mert ez a dolguk. A hivatal van az emberekért, eszerint dolgoznak. De minden problémáról nem tudhatnak. Az pedig nem eljárás, hogy ezek a lakók be sem jelentik a kifogásaikat, ellenben azonnal a sajtóhoz fordulnak. - Jöjjenek be, mondják el, hogy mit kérnek, és biztos, hogy találunk megoldást - ajánlja Horváth Éva, s úgy tűnik, a panasz eddig nem ért el a hivatalig. Gebhardt Gyula is azt mondja, ő 1999 óta jár hivatalból közmeghallgatásokra, de ezekkel a gondokkal soha senki nem jelentkezet.

Hát most jelentkezett. És jó esély van arra, hogy a gázosan gazos probléma megoldódjon. A MÁV ugyanis ottjártunkkor éppen nekiállt a kaszálásnak. Igaz, az állomás területén, amellyel eddig sem volt gond, és igaz, hogy csupány egyetlen félmeztelen férfi által, de dőlt a gyom, láttam. És az ígéret szerint láthatom odébb, a háznál is, csak kicsit később. És ez még nem a legszebb kilátás. Putz Zoltán, a MÁV szombathelyi területi ingatlankezelési központjának vezetője arról tájékoztat, hogy megkeresésünket követően bejárást végeztek, ennek eredményeként jövő héten learatják a gazt. A kérdésre, hogy mennyi idő elteltével térnek vissza egy-egy területre, azt válaszolta, az többek között az ellenőrző hatóság szigorától függ.

- Húsz éve ez van, hiába veszekszem - pörgeti a szót Vargáné, és csak lassan értem meg, két ellenfelet emleget. Egyrészt az önkormányzatot, másrészt a MÁV-ot, úgy mondja, kettejük határán áll az épület. - Tegnap is jártam a forgalmistáknál, de nem felelnek azok semmit - folytatja, aztán évszakot váltunk. Télen a havat sem kotorja senki. Na jó, egyszer-egyszer, pedig belterület ez, kötelesség lenne a rendszeres tisztítás. - Amíg a férjem élt, kiszabadította az utat mindig, pedig látja, hogy nem kis táv az. Nyáron meg kaszálta, de nem az ő feladata lett volna. Én meg nem bírom már - fejezi be hirtelen.

- A vasútállomásig minden szép és jó, de utána el van felejtve a világ, mintha nem is lennénk a földön - ezt már Schnur József mondja, a szomszéd. Indulóban van a családjával, de a helyzet ismertetése megállítja néhány percre. - A múltkor egy diófa ágait kellett levágnom, hogy egyáltalán használható legyen az út. Mert jöhet ide mentő, akármi, mégis egy utca ez, ha nem is látszik annak - mondja, közben öltözködik serényen, a vonathoz sietnek. - És a szemétszállítás - rendezte össze gondolatait is -, az sincs megoldva. Ide nem jár ugyanis kukáskocsi. Zacskókban hordjuk le a szemetünket az utca végére, az önkormányzatig - mondja, és egy félmosollyal nézi, vettem-e a poént a mondat végén. - A kislány tartósan beteg, támogatást is kapunk utána - szól közbe a törékeny anyuka. Koraszülött volt, többet nem mondanak, de Alexandra sok mindenre érzékeny, allergiás is, a szemére megy a polleninvázió. Öt év körüli, helyes kislány, persze, hogy tudja, róla van szó, meg is dörzsöli gyorsan a szemét. Aztán előkerül a csapadékvíz-elvezetés, az sem megoldott feléjük. A ház egy völgyre néz, fölöttük a vasúti töltés, az eső folyik be a portájukra, nem emberi viszonyok ezek. Aztán Schnur úr levonja a végkövetkeztetést. - Belterületi lakosok vagyunk, ugyanolyan jogokat kérünk, mint bármelyik másik pétfürdői. - Varga néni is hozzáteszi a saját szempontját: - Látja, akkora a gaz, hogy ha engem este itt valaki bottal fejbe kólintana, hát nem látnám az arcát, hogy fel tudjam ismerni - mondja, és nevetünk. - Miért ide jöttek lakni? - kérdezem, és már nem nevetünk. - Mert szép itt - válaszolja, de nem a házra, nem is a kertre mutat. - Az ott a Macska-hegy, följebb a Doktor-szikla - magyarázza, és a lassan keringő ölyvet bámuljuk.

A parkgondozást, szemétszállítást, hótakarítást a Pétkomm Kft. végzi a településen. Vezetője Gebhardt Gyula, aki nagyon röviden összefoglalja a mondandóját. Amit az önkormányzat tőlük megrendel, azt határidőre megcsinálják, s ebből következik, hogy amire nem jön megrendelés, az marad. Illetve ez csak a hóeltakarításra igaz, amihez nincs gépparkjuk. Vállalkozókat bíznak meg, ezért van szükség a tételes megrendelésre. A fűnyírás más tészta. Erre rendelkeznek megfelelő kapacitással, a feladatot is éves szinten tervezik. - Helyrajzi szám alapján pontosan tudjuk, mely területek nyírását várja tőlünk az önkormányzat - mondja, és hozzáteszi, az Állomás utca a vas-útállomáson túl nem szerepel a térképükön.

Úgy tűnik, az Állomás utca ezen szakasza valóban nem létezik, az ugyanis a polgármesteri hivatalban elém teregetett áttekintő térképről is hiányzik. - Mert az a terület nem a település tulajdona. Az államvasutaké - magyarázza Horváth Éva polgármester, aki ráadásul civilben építész, duplán tudja, mit beszél. Tizenhét hektárnyi zöldterület ápolása hárul a hivatalra, nem várhatja senki, hogy másét is gondozzák, teszi hozzá. De hát pétfürdőiek az ott lakók is, akik belterületen élnek, és sorolom a gondjukat, a válasz azonban nem változik: nem kötelességük. Horváth Éva méltatlannak is tartja az ügyet. Úgy fogalmaz, ha bármilyen bejelentés érkezik a hivatalhoz, ők megtesznek mindent, amit a lehetőségeik engednek, mert ez a dolguk. A hivatal van az emberekért, eszerint dolgoznak. De minden problémáról nem tudhatnak. Az pedig nem eljárás, hogy ezek a lakók be sem jelentik a kifogásaikat, ellenben azonnal a sajtóhoz fordulnak. - Jöjjenek be, mondják el, hogy mit kérnek, és biztos, hogy találunk megoldást - ajánlja Horváth Éva, s úgy tűnik, a panasz eddig nem ért el a hivatalig. Gebhardt Gyula is azt mondja, ő 1999 óta jár hivatalból közmeghallgatásokra, de ezekkel a gondokkal soha senki nem jelentkezet.

Hát most jelentkezett. És jó esély van arra, hogy a gázosan gazos probléma megoldódjon. A MÁV ugyanis ottjártunkkor éppen nekiállt a kaszálásnak. Igaz, az állomás területén, amellyel eddig sem volt gond, és igaz, hogy csupány egyetlen félmeztelen férfi által, de dőlt a gyom, láttam. És az ígéret szerint láthatom odébb, a háznál is, csak kicsit később. És ez még nem a legszebb kilátás. Putz Zoltán, a MÁV szombathelyi területi ingatlankezelési központjának vezetője arról tájékoztat, hogy megkeresésünket követően bejárást végeztek, ennek eredményeként jövő héten learatják a gazt. A kérdésre, hogy mennyi idő elteltével térnek vissza egy-egy területre, azt válaszolta, az többek között az ellenőrző hatóság szigorától függ.

- Húsz éve ez van, hiába veszekszem - pörgeti a szót Vargáné, és csak lassan értem meg, két ellenfelet emleget. Egyrészt az önkormányzatot, másrészt a MÁV-ot, úgy mondja, kettejük határán áll az épület. - Tegnap is jártam a forgalmistáknál, de nem felelnek azok semmit - folytatja, aztán évszakot váltunk. Télen a havat sem kotorja senki. Na jó, egyszer-egyszer, pedig belterület ez, kötelesség lenne a rendszeres tisztítás. - Amíg a férjem élt, kiszabadította az utat mindig, pedig látja, hogy nem kis táv az. Nyáron meg kaszálta, de nem az ő feladata lett volna. Én meg nem bírom már - fejezi be hirtelen.

- A vasútállomásig minden szép és jó, de utána el van felejtve a világ, mintha nem is lennénk a földön - ezt már Schnur József mondja, a szomszéd. Indulóban van a családjával, de a helyzet ismertetése megállítja néhány percre. - A múltkor egy diófa ágait kellett levágnom, hogy egyáltalán használható legyen az út. Mert jöhet ide mentő, akármi, mégis egy utca ez, ha nem is látszik annak - mondja, közben öltözködik serényen, a vonathoz sietnek. - És a szemétszállítás - rendezte össze gondolatait is -, az sincs megoldva. Ide nem jár ugyanis kukáskocsi. Zacskókban hordjuk le a szemetünket az utca végére, az önkormányzatig - mondja, és egy félmosollyal nézi, vettem-e a poént a mondat végén. - A kislány tartósan beteg, támogatást is kapunk utána - szól közbe a törékeny anyuka. Koraszülött volt, többet nem mondanak, de Alexandra sok mindenre érzékeny, allergiás is, a szemére megy a polleninvázió. Öt év körüli, helyes kislány, persze, hogy tudja, róla van szó, meg is dörzsöli gyorsan a szemét. Aztán előkerül a csapadékvíz-elvezetés, az sem megoldott feléjük. A ház egy völgyre néz, fölöttük a vasúti töltés, az eső folyik be a portájukra, nem emberi viszonyok ezek. Aztán Schnur úr levonja a végkövetkeztetést. - Belterületi lakosok vagyunk, ugyanolyan jogokat kérünk, mint bármelyik másik pétfürdői. - Varga néni is hozzáteszi a saját szempontját: - Látja, akkora a gaz, hogy ha engem este itt valaki bottal fejbe kólintana, hát nem látnám az arcát, hogy fel tudjam ismerni - mondja, és nevetünk. - Miért ide jöttek lakni? - kérdezem, és már nem nevetünk. - Mert szép itt - válaszolja, de nem a házra, nem is a kertre mutat. - Az ott a Macska-hegy, följebb a Doktor-szikla - magyarázza, és a lassan keringő ölyvet bámuljuk.

A parkgondozást, szemétszállítást, hótakarítást a Pétkomm Kft. végzi a településen. Vezetője Gebhardt Gyula, aki nagyon röviden összefoglalja a mondandóját. Amit az önkormányzat tőlük megrendel, azt határidőre megcsinálják, s ebből következik, hogy amire nem jön megrendelés, az marad. Illetve ez csak a hóeltakarításra igaz, amihez nincs gépparkjuk. Vállalkozókat bíznak meg, ezért van szükség a tételes megrendelésre. A fűnyírás más tészta. Erre rendelkeznek megfelelő kapacitással, a feladatot is éves szinten tervezik. - Helyrajzi szám alapján pontosan tudjuk, mely területek nyírását várja tőlünk az önkormányzat - mondja, és hozzáteszi, az Állomás utca a vas-útállomáson túl nem szerepel a térképükön.

Úgy tűnik, az Állomás utca ezen szakasza valóban nem létezik, az ugyanis a polgármesteri hivatalban elém teregetett áttekintő térképről is hiányzik. - Mert az a terület nem a település tulajdona. Az államvasutaké - magyarázza Horváth Éva polgármester, aki ráadásul civilben építész, duplán tudja, mit beszél. Tizenhét hektárnyi zöldterület ápolása hárul a hivatalra, nem várhatja senki, hogy másét is gondozzák, teszi hozzá. De hát pétfürdőiek az ott lakók is, akik belterületen élnek, és sorolom a gondjukat, a válasz azonban nem változik: nem kötelességük. Horváth Éva méltatlannak is tartja az ügyet. Úgy fogalmaz, ha bármilyen bejelentés érkezik a hivatalhoz, ők megtesznek mindent, amit a lehetőségeik engednek, mert ez a dolguk. A hivatal van az emberekért, eszerint dolgoznak. De minden problémáról nem tudhatnak. Az pedig nem eljárás, hogy ezek a lakók be sem jelentik a kifogásaikat, ellenben azonnal a sajtóhoz fordulnak. - Jöjjenek be, mondják el, hogy mit kérnek, és biztos, hogy találunk megoldást - ajánlja Horváth Éva, s úgy tűnik, a panasz eddig nem ért el a hivatalig. Gebhardt Gyula is azt mondja, ő 1999 óta jár hivatalból közmeghallgatásokra, de ezekkel a gondokkal soha senki nem jelentkezet.

Hát most jelentkezett. És jó esély van arra, hogy a gázosan gazos probléma megoldódjon. A MÁV ugyanis ottjártunkkor éppen nekiállt a kaszálásnak. Igaz, az állomás területén, amellyel eddig sem volt gond, és igaz, hogy csupány egyetlen félmeztelen férfi által, de dőlt a gyom, láttam. És az ígéret szerint láthatom odébb, a háznál is, csak kicsit később. És ez még nem a legszebb kilátás. Putz Zoltán, a MÁV szombathelyi területi ingatlankezelési központjának vezetője arról tájékoztat, hogy megkeresésünket követően bejárást végeztek, ennek eredményeként jövő héten learatják a gazt. A kérdésre, hogy mennyi idő elteltével térnek vissza egy-egy területre, azt válaszolta, az többek között az ellenőrző hatóság szigorától függ.

- A vasútállomásig minden szép és jó, de utána el van felejtve a világ, mintha nem is lennénk a földön - ezt már Schnur József mondja, a szomszéd. Indulóban van a családjával, de a helyzet ismertetése megállítja néhány percre. - A múltkor egy diófa ágait kellett levágnom, hogy egyáltalán használható legyen az út. Mert jöhet ide mentő, akármi, mégis egy utca ez, ha nem is látszik annak - mondja, közben öltözködik serényen, a vonathoz sietnek. - És a szemétszállítás - rendezte össze gondolatait is -, az sincs megoldva. Ide nem jár ugyanis kukáskocsi. Zacskókban hordjuk le a szemetünket az utca végére, az önkormányzatig - mondja, és egy félmosollyal nézi, vettem-e a poént a mondat végén. - A kislány tartósan beteg, támogatást is kapunk utána - szól közbe a törékeny anyuka. Koraszülött volt, többet nem mondanak, de Alexandra sok mindenre érzékeny, allergiás is, a szemére megy a polleninvázió. Öt év körüli, helyes kislány, persze, hogy tudja, róla van szó, meg is dörzsöli gyorsan a szemét. Aztán előkerül a csapadékvíz-elvezetés, az sem megoldott feléjük. A ház egy völgyre néz, fölöttük a vasúti töltés, az eső folyik be a portájukra, nem emberi viszonyok ezek. Aztán Schnur úr levonja a végkövetkeztetést. - Belterületi lakosok vagyunk, ugyanolyan jogokat kérünk, mint bármelyik másik pétfürdői. - Varga néni is hozzáteszi a saját szempontját: - Látja, akkora a gaz, hogy ha engem este itt valaki bottal fejbe kólintana, hát nem látnám az arcát, hogy fel tudjam ismerni - mondja, és nevetünk. - Miért ide jöttek lakni? - kérdezem, és már nem nevetünk. - Mert szép itt - válaszolja, de nem a házra, nem is a kertre mutat. - Az ott a Macska-hegy, följebb a Doktor-szikla - magyarázza, és a lassan keringő ölyvet bámuljuk.

A parkgondozást, szemétszállítást, hótakarítást a Pétkomm Kft. végzi a településen. Vezetője Gebhardt Gyula, aki nagyon röviden összefoglalja a mondandóját. Amit az önkormányzat tőlük megrendel, azt határidőre megcsinálják, s ebből következik, hogy amire nem jön megrendelés, az marad. Illetve ez csak a hóeltakarításra igaz, amihez nincs gépparkjuk. Vállalkozókat bíznak meg, ezért van szükség a tételes megrendelésre. A fűnyírás más tészta. Erre rendelkeznek megfelelő kapacitással, a feladatot is éves szinten tervezik. - Helyrajzi szám alapján pontosan tudjuk, mely területek nyírását várja tőlünk az önkormányzat - mondja, és hozzáteszi, az Állomás utca a vas-útállomáson túl nem szerepel a térképükön.

Úgy tűnik, az Állomás utca ezen szakasza valóban nem létezik, az ugyanis a polgármesteri hivatalban elém teregetett áttekintő térképről is hiányzik. - Mert az a terület nem a település tulajdona. Az államvasutaké - magyarázza Horváth Éva polgármester, aki ráadásul civilben építész, duplán tudja, mit beszél. Tizenhét hektárnyi zöldterület ápolása hárul a hivatalra, nem várhatja senki, hogy másét is gondozzák, teszi hozzá. De hát pétfürdőiek az ott lakók is, akik belterületen élnek, és sorolom a gondjukat, a válasz azonban nem változik: nem kötelességük. Horváth Éva méltatlannak is tartja az ügyet. Úgy fogalmaz, ha bármilyen bejelentés érkezik a hivatalhoz, ők megtesznek mindent, amit a lehetőségeik engednek, mert ez a dolguk. A hivatal van az emberekért, eszerint dolgoznak. De minden problémáról nem tudhatnak. Az pedig nem eljárás, hogy ezek a lakók be sem jelentik a kifogásaikat, ellenben azonnal a sajtóhoz fordulnak. - Jöjjenek be, mondják el, hogy mit kérnek, és biztos, hogy találunk megoldást - ajánlja Horváth Éva, s úgy tűnik, a panasz eddig nem ért el a hivatalig. Gebhardt Gyula is azt mondja, ő 1999 óta jár hivatalból közmeghallgatásokra, de ezekkel a gondokkal soha senki nem jelentkezet.

Hát most jelentkezett. És jó esély van arra, hogy a gázosan gazos probléma megoldódjon. A MÁV ugyanis ottjártunkkor éppen nekiállt a kaszálásnak. Igaz, az állomás területén, amellyel eddig sem volt gond, és igaz, hogy csupány egyetlen félmeztelen férfi által, de dőlt a gyom, láttam. És az ígéret szerint láthatom odébb, a háznál is, csak kicsit később. És ez még nem a legszebb kilátás. Putz Zoltán, a MÁV szombathelyi területi ingatlankezelési központjának vezetője arról tájékoztat, hogy megkeresésünket követően bejárást végeztek, ennek eredményeként jövő héten learatják a gazt. A kérdésre, hogy mennyi idő elteltével térnek vissza egy-egy területre, azt válaszolta, az többek között az ellenőrző hatóság szigorától függ.

- A vasútállomásig minden szép és jó, de utána el van felejtve a világ, mintha nem is lennénk a földön - ezt már Schnur József mondja, a szomszéd. Indulóban van a családjával, de a helyzet ismertetése megállítja néhány percre. - A múltkor egy diófa ágait kellett levágnom, hogy egyáltalán használható legyen az út. Mert jöhet ide mentő, akármi, mégis egy utca ez, ha nem is látszik annak - mondja, közben öltözködik serényen, a vonathoz sietnek. - És a szemétszállítás - rendezte össze gondolatait is -, az sincs megoldva. Ide nem jár ugyanis kukáskocsi. Zacskókban hordjuk le a szemetünket az utca végére, az önkormányzatig - mondja, és egy félmosollyal nézi, vettem-e a poént a mondat végén. - A kislány tartósan beteg, támogatást is kapunk utána - szól közbe a törékeny anyuka. Koraszülött volt, többet nem mondanak, de Alexandra sok mindenre érzékeny, allergiás is, a szemére megy a polleninvázió. Öt év körüli, helyes kislány, persze, hogy tudja, róla van szó, meg is dörzsöli gyorsan a szemét. Aztán előkerül a csapadékvíz-elvezetés, az sem megoldott feléjük. A ház egy völgyre néz, fölöttük a vasúti töltés, az eső folyik be a portájukra, nem emberi viszonyok ezek. Aztán Schnur úr levonja a végkövetkeztetést. - Belterületi lakosok vagyunk, ugyanolyan jogokat kérünk, mint bármelyik másik pétfürdői. - Varga néni is hozzáteszi a saját szempontját: - Látja, akkora a gaz, hogy ha engem este itt valaki bottal fejbe kólintana, hát nem látnám az arcát, hogy fel tudjam ismerni - mondja, és nevetünk. - Miért ide jöttek lakni? - kérdezem, és már nem nevetünk. - Mert szép itt - válaszolja, de nem a házra, nem is a kertre mutat. - Az ott a Macska-hegy, följebb a Doktor-szikla - magyarázza, és a lassan keringő ölyvet bámuljuk.

A parkgondozást, szemétszállítást, hótakarítást a Pétkomm Kft. végzi a településen. Vezetője Gebhardt Gyula, aki nagyon röviden összefoglalja a mondandóját. Amit az önkormányzat tőlük megrendel, azt határidőre megcsinálják, s ebből következik, hogy amire nem jön megrendelés, az marad. Illetve ez csak a hóeltakarításra igaz, amihez nincs gépparkjuk. Vállalkozókat bíznak meg, ezért van szükség a tételes megrendelésre. A fűnyírás más tészta. Erre rendelkeznek megfelelő kapacitással, a feladatot is éves szinten tervezik. - Helyrajzi szám alapján pontosan tudjuk, mely területek nyírását várja tőlünk az önkormányzat - mondja, és hozzáteszi, az Állomás utca a vas-útállomáson túl nem szerepel a térképükön.

Úgy tűnik, az Állomás utca ezen szakasza valóban nem létezik, az ugyanis a polgármesteri hivatalban elém teregetett áttekintő térképről is hiányzik. - Mert az a terület nem a település tulajdona. Az államvasutaké - magyarázza Horváth Éva polgármester, aki ráadásul civilben építész, duplán tudja, mit beszél. Tizenhét hektárnyi zöldterület ápolása hárul a hivatalra, nem várhatja senki, hogy másét is gondozzák, teszi hozzá. De hát pétfürdőiek az ott lakók is, akik belterületen élnek, és sorolom a gondjukat, a válasz azonban nem változik: nem kötelességük. Horváth Éva méltatlannak is tartja az ügyet. Úgy fogalmaz, ha bármilyen bejelentés érkezik a hivatalhoz, ők megtesznek mindent, amit a lehetőségeik engednek, mert ez a dolguk. A hivatal van az emberekért, eszerint dolgoznak. De minden problémáról nem tudhatnak. Az pedig nem eljárás, hogy ezek a lakók be sem jelentik a kifogásaikat, ellenben azonnal a sajtóhoz fordulnak. - Jöjjenek be, mondják el, hogy mit kérnek, és biztos, hogy találunk megoldást - ajánlja Horváth Éva, s úgy tűnik, a panasz eddig nem ért el a hivatalig. Gebhardt Gyula is azt mondja, ő 1999 óta jár hivatalból közmeghallgatásokra, de ezekkel a gondokkal soha senki nem jelentkezet.

Hát most jelentkezett. És jó esély van arra, hogy a gázosan gazos probléma megoldódjon. A MÁV ugyanis ottjártunkkor éppen nekiállt a kaszálásnak. Igaz, az állomás területén, amellyel eddig sem volt gond, és igaz, hogy csupány egyetlen félmeztelen férfi által, de dőlt a gyom, láttam. És az ígéret szerint láthatom odébb, a háznál is, csak kicsit később. És ez még nem a legszebb kilátás. Putz Zoltán, a MÁV szombathelyi területi ingatlankezelési központjának vezetője arról tájékoztat, hogy megkeresésünket követően bejárást végeztek, ennek eredményeként jövő héten learatják a gazt. A kérdésre, hogy mennyi idő elteltével térnek vissza egy-egy területre, azt válaszolta, az többek között az ellenőrző hatóság szigorától függ.

A parkgondozást, szemétszállítást, hótakarítást a Pétkomm Kft. végzi a településen. Vezetője Gebhardt Gyula, aki nagyon röviden összefoglalja a mondandóját. Amit az önkormányzat tőlük megrendel, azt határidőre megcsinálják, s ebből következik, hogy amire nem jön megrendelés, az marad. Illetve ez csak a hóeltakarításra igaz, amihez nincs gépparkjuk. Vállalkozókat bíznak meg, ezért van szükség a tételes megrendelésre. A fűnyírás más tészta. Erre rendelkeznek megfelelő kapacitással, a feladatot is éves szinten tervezik. - Helyrajzi szám alapján pontosan tudjuk, mely területek nyírását várja tőlünk az önkormányzat - mondja, és hozzáteszi, az Állomás utca a vas-útállomáson túl nem szerepel a térképükön.

Úgy tűnik, az Állomás utca ezen szakasza valóban nem létezik, az ugyanis a polgármesteri hivatalban elém teregetett áttekintő térképről is hiányzik. - Mert az a terület nem a település tulajdona. Az államvasutaké - magyarázza Horváth Éva polgármester, aki ráadásul civilben építész, duplán tudja, mit beszél. Tizenhét hektárnyi zöldterület ápolása hárul a hivatalra, nem várhatja senki, hogy másét is gondozzák, teszi hozzá. De hát pétfürdőiek az ott lakók is, akik belterületen élnek, és sorolom a gondjukat, a válasz azonban nem változik: nem kötelességük. Horváth Éva méltatlannak is tartja az ügyet. Úgy fogalmaz, ha bármilyen bejelentés érkezik a hivatalhoz, ők megtesznek mindent, amit a lehetőségeik engednek, mert ez a dolguk. A hivatal van az emberekért, eszerint dolgoznak. De minden problémáról nem tudhatnak. Az pedig nem eljárás, hogy ezek a lakók be sem jelentik a kifogásaikat, ellenben azonnal a sajtóhoz fordulnak. - Jöjjenek be, mondják el, hogy mit kérnek, és biztos, hogy találunk megoldást - ajánlja Horváth Éva, s úgy tűnik, a panasz eddig nem ért el a hivatalig. Gebhardt Gyula is azt mondja, ő 1999 óta jár hivatalból közmeghallgatásokra, de ezekkel a gondokkal soha senki nem jelentkezet.

Hát most jelentkezett. És jó esély van arra, hogy a gázosan gazos probléma megoldódjon. A MÁV ugyanis ottjártunkkor éppen nekiállt a kaszálásnak. Igaz, az állomás területén, amellyel eddig sem volt gond, és igaz, hogy csupány egyetlen félmeztelen férfi által, de dőlt a gyom, láttam. És az ígéret szerint láthatom odébb, a háznál is, csak kicsit később. És ez még nem a legszebb kilátás. Putz Zoltán, a MÁV szombathelyi területi ingatlankezelési központjának vezetője arról tájékoztat, hogy megkeresésünket követően bejárást végeztek, ennek eredményeként jövő héten learatják a gazt. A kérdésre, hogy mennyi idő elteltével térnek vissza egy-egy területre, azt válaszolta, az többek között az ellenőrző hatóság szigorától függ.

A parkgondozást, szemétszállítást, hótakarítást a Pétkomm Kft. végzi a településen. Vezetője Gebhardt Gyula, aki nagyon röviden összefoglalja a mondandóját. Amit az önkormányzat tőlük megrendel, azt határidőre megcsinálják, s ebből következik, hogy amire nem jön megrendelés, az marad. Illetve ez csak a hóeltakarításra igaz, amihez nincs gépparkjuk. Vállalkozókat bíznak meg, ezért van szükség a tételes megrendelésre. A fűnyírás más tészta. Erre rendelkeznek megfelelő kapacitással, a feladatot is éves szinten tervezik. - Helyrajzi szám alapján pontosan tudjuk, mely területek nyírását várja tőlünk az önkormányzat - mondja, és hozzáteszi, az Állomás utca a vas-útállomáson túl nem szerepel a térképükön.

Úgy tűnik, az Állomás utca ezen szakasza valóban nem létezik, az ugyanis a polgármesteri hivatalban elém teregetett áttekintő térképről is hiányzik. - Mert az a terület nem a település tulajdona. Az államvasutaké - magyarázza Horváth Éva polgármester, aki ráadásul civilben építész, duplán tudja, mit beszél. Tizenhét hektárnyi zöldterület ápolása hárul a hivatalra, nem várhatja senki, hogy másét is gondozzák, teszi hozzá. De hát pétfürdőiek az ott lakók is, akik belterületen élnek, és sorolom a gondjukat, a válasz azonban nem változik: nem kötelességük. Horváth Éva méltatlannak is tartja az ügyet. Úgy fogalmaz, ha bármilyen bejelentés érkezik a hivatalhoz, ők megtesznek mindent, amit a lehetőségeik engednek, mert ez a dolguk. A hivatal van az emberekért, eszerint dolgoznak. De minden problémáról nem tudhatnak. Az pedig nem eljárás, hogy ezek a lakók be sem jelentik a kifogásaikat, ellenben azonnal a sajtóhoz fordulnak. - Jöjjenek be, mondják el, hogy mit kérnek, és biztos, hogy találunk megoldást - ajánlja Horváth Éva, s úgy tűnik, a panasz eddig nem ért el a hivatalig. Gebhardt Gyula is azt mondja, ő 1999 óta jár hivatalból közmeghallgatásokra, de ezekkel a gondokkal soha senki nem jelentkezet.

Hát most jelentkezett. És jó esély van arra, hogy a gázosan gazos probléma megoldódjon. A MÁV ugyanis ottjártunkkor éppen nekiállt a kaszálásnak. Igaz, az állomás területén, amellyel eddig sem volt gond, és igaz, hogy csupány egyetlen félmeztelen férfi által, de dőlt a gyom, láttam. És az ígéret szerint láthatom odébb, a háznál is, csak kicsit később. És ez még nem a legszebb kilátás. Putz Zoltán, a MÁV szombathelyi területi ingatlankezelési központjának vezetője arról tájékoztat, hogy megkeresésünket követően bejárást végeztek, ennek eredményeként jövő héten learatják a gazt. A kérdésre, hogy mennyi idő elteltével térnek vissza egy-egy területre, azt válaszolta, az többek között az ellenőrző hatóság szigorától függ.

Úgy tűnik, az Állomás utca ezen szakasza valóban nem létezik, az ugyanis a polgármesteri hivatalban elém teregetett áttekintő térképről is hiányzik. - Mert az a terület nem a település tulajdona. Az államvasutaké - magyarázza Horváth Éva polgármester, aki ráadásul civilben építész, duplán tudja, mit beszél. Tizenhét hektárnyi zöldterület ápolása hárul a hivatalra, nem várhatja senki, hogy másét is gondozzák, teszi hozzá. De hát pétfürdőiek az ott lakók is, akik belterületen élnek, és sorolom a gondjukat, a válasz azonban nem változik: nem kötelességük. Horváth Éva méltatlannak is tartja az ügyet. Úgy fogalmaz, ha bármilyen bejelentés érkezik a hivatalhoz, ők megtesznek mindent, amit a lehetőségeik engednek, mert ez a dolguk. A hivatal van az emberekért, eszerint dolgoznak. De minden problémáról nem tudhatnak. Az pedig nem eljárás, hogy ezek a lakók be sem jelentik a kifogásaikat, ellenben azonnal a sajtóhoz fordulnak. - Jöjjenek be, mondják el, hogy mit kérnek, és biztos, hogy találunk megoldást - ajánlja Horváth Éva, s úgy tűnik, a panasz eddig nem ért el a hivatalig. Gebhardt Gyula is azt mondja, ő 1999 óta jár hivatalból közmeghallgatásokra, de ezekkel a gondokkal soha senki nem jelentkezet.

Hát most jelentkezett. És jó esély van arra, hogy a gázosan gazos probléma megoldódjon. A MÁV ugyanis ottjártunkkor éppen nekiállt a kaszálásnak. Igaz, az állomás területén, amellyel eddig sem volt gond, és igaz, hogy csupány egyetlen félmeztelen férfi által, de dőlt a gyom, láttam. És az ígéret szerint láthatom odébb, a háznál is, csak kicsit később. És ez még nem a legszebb kilátás. Putz Zoltán, a MÁV szombathelyi területi ingatlankezelési központjának vezetője arról tájékoztat, hogy megkeresésünket követően bejárást végeztek, ennek eredményeként jövő héten learatják a gazt. A kérdésre, hogy mennyi idő elteltével térnek vissza egy-egy területre, azt válaszolta, az többek között az ellenőrző hatóság szigorától függ.

Úgy tűnik, az Állomás utca ezen szakasza valóban nem létezik, az ugyanis a polgármesteri hivatalban elém teregetett áttekintő térképről is hiányzik. - Mert az a terület nem a település tulajdona. Az államvasutaké - magyarázza Horváth Éva polgármester, aki ráadásul civilben építész, duplán tudja, mit beszél. Tizenhét hektárnyi zöldterület ápolása hárul a hivatalra, nem várhatja senki, hogy másét is gondozzák, teszi hozzá. De hát pétfürdőiek az ott lakók is, akik belterületen élnek, és sorolom a gondjukat, a válasz azonban nem változik: nem kötelességük. Horváth Éva méltatlannak is tartja az ügyet. Úgy fogalmaz, ha bármilyen bejelentés érkezik a hivatalhoz, ők megtesznek mindent, amit a lehetőségeik engednek, mert ez a dolguk. A hivatal van az emberekért, eszerint dolgoznak. De minden problémáról nem tudhatnak. Az pedig nem eljárás, hogy ezek a lakók be sem jelentik a kifogásaikat, ellenben azonnal a sajtóhoz fordulnak. - Jöjjenek be, mondják el, hogy mit kérnek, és biztos, hogy találunk megoldást - ajánlja Horváth Éva, s úgy tűnik, a panasz eddig nem ért el a hivatalig. Gebhardt Gyula is azt mondja, ő 1999 óta jár hivatalból közmeghallgatásokra, de ezekkel a gondokkal soha senki nem jelentkezet.

Hát most jelentkezett. És jó esély van arra, hogy a gázosan gazos probléma megoldódjon. A MÁV ugyanis ottjártunkkor éppen nekiállt a kaszálásnak. Igaz, az állomás területén, amellyel eddig sem volt gond, és igaz, hogy csupány egyetlen félmeztelen férfi által, de dőlt a gyom, láttam. És az ígéret szerint láthatom odébb, a háznál is, csak kicsit később. És ez még nem a legszebb kilátás. Putz Zoltán, a MÁV szombathelyi területi ingatlankezelési központjának vezetője arról tájékoztat, hogy megkeresésünket követően bejárást végeztek, ennek eredményeként jövő héten learatják a gazt. A kérdésre, hogy mennyi idő elteltével térnek vissza egy-egy területre, azt válaszolta, az többek között az ellenőrző hatóság szigorától függ.

Hát most jelentkezett. És jó esély van arra, hogy a gázosan gazos probléma megoldódjon. A MÁV ugyanis ottjártunkkor éppen nekiállt a kaszálásnak. Igaz, az állomás területén, amellyel eddig sem volt gond, és igaz, hogy csupány egyetlen félmeztelen férfi által, de dőlt a gyom, láttam. És az ígéret szerint láthatom odébb, a háznál is, csak kicsit később. És ez még nem a legszebb kilátás. Putz Zoltán, a MÁV szombathelyi területi ingatlankezelési központjának vezetője arról tájékoztat, hogy megkeresésünket követően bejárást végeztek, ennek eredményeként jövő héten learatják a gazt. A kérdésre, hogy mennyi idő elteltével térnek vissza egy-egy területre, azt válaszolta, az többek között az ellenőrző hatóság szigorától függ.

Hát most jelentkezett. És jó esély van arra, hogy a gázosan gazos probléma megoldódjon. A MÁV ugyanis ottjártunkkor éppen nekiállt a kaszálásnak. Igaz, az állomás területén, amellyel eddig sem volt gond, és igaz, hogy csupány egyetlen félmeztelen férfi által, de dőlt a gyom, láttam. És az ígéret szerint láthatom odébb, a háznál is, csak kicsit később. És ez még nem a legszebb kilátás. Putz Zoltán, a MÁV szombathelyi területi ingatlankezelési központjának vezetője arról tájékoztat, hogy megkeresésünket követően bejárást végeztek, ennek eredményeként jövő héten learatják a gazt. A kérdésre, hogy mennyi idő elteltével térnek vissza egy-egy területre, azt válaszolta, az többek között az ellenőrző hatóság szigorától függ.