2008.08.09. 02:29

Fél szíve még ott maradt

Udvariatlanság, ha ebédidőben meghívás nélkül toppanunk be valahová. Ugyanakkor nem kell szabadkoznunk, ha az alkalmatlannak talált időpontban a kékkúti tájházat lenne kedvünk megtekinteni, mert Vidosa Istvánné, vagy ahogy mindenki ismeri, Gizi néni biztos nem neheztel ránk, sőt...

Szép Orsolya

LéáJBalaton felől sötét esőfelhők közeledtek. Az, hogy eső lesz-e vagy sem, a Balaton-felvidéken nem egyszerű kérdés, mert a különös domborzati viszonyok és a Balaton közelsége igencsak érdekes mikroklímát alakított ki. Mielőtt a térség éghajlatföldrajzába jobban belemerülnék, egy huszárvágással váltsunk témát, hiszen a maga nemében nemcsak a megyében, de az országban is egyedülálló tájház-múzeum miatt érdemes ellátogatni az alig 80 lakosú településre. Kékkút emellett a Káli-medence legkisebb lélekszámú települése címet is magáénak tudhatja. A település két dologról biztos ismert az országban: az ásványvizéről és kétszázkilenc éves tájházáról; azt már kevesebben tudják, hogy itt lakik a Kossuth-díjas színművész, Cserhalmi György is. - Könnyű megtalálni, a templom melletti szűk utcába balra befordul, az első házban lakik Gizi néni, a második pedig a tájház - adják a szakszerű és könnyen értelmezhető utasításokat a helybeliek. Csengő nincs, hangos köszönéssel tudom előcsalni a telek hátsó részében kertészkedő férfit - Gizi néni fiát -, aki azonnal szól édesanyjának. Gizi néni a főzést, éppen a gulyásleves készítését félbehagyva siet kalauzolásomra. Kísérőm alacsony, törékeny alkatú asszony, inkább nagymama, mint a tájház gondozója. Azonban ki lenne erre a feladatra alkalmasabb, mint Gizi néni, aki ebben a házban született, cseperedett fel. Ismeri az épület minden zegét-zugát, sarkát. Pontosabban nincsenek sarkok, ahogy azt fotós kollégám megjegyezte. És valóban, a meseházban , ahogy az épületet sokan em- legetik, egyetlen olyan rész sincs, ami merőleges lenne a másikra. - Kérték, hogy maradjak itt a tájházban és vezessem az idelátogatókat, mert senki sem ismeri jobban a ház történetét, mint én - ad rövid magyarázatot Gizi néni arra, hogyan lett gondnok, tárlat- vezető, egyszóval mindenes. A tájegység legrégebbi, épen megmaradt házának nádtetejét néhány év újították fel, eredetiek a faszögek a gerendában - mutatja Gizi néni. A vöröskőből és keményfából épült ház a masszív anyagok miatt bírhatta ki az évszázadok változásait. Szabatosan és pontosan fogalmazva a zsúp héjazatú, füstöskonyhás, nyitott oldaltornácos, háromosztatú lakóházban a tornác utcai végében a szokásosnál keskenyebb előkamra, a konyha mögött a tornácról nyíló istálló és az azzal azonos hosszúságú kamra található . A házat az Egyed család építtette 1799-ben. A ház tetejét szalmazsúppal fedték, ezt később náddal váltották föl. A berendezés nem egykorú az épülettel, hanem egy száz esztendővel későbbi állapotot mutat be: az 1900-as évek elejének parasz- ti háztartása, tárgyi kultúrája elevenedik meg. - Többet éltem itt, mint a másik házban, ezért szoktam azt mondani, hogy a fél szívem itt van, a másik fele az újban. Mindenki itt lakott a családból, még én is itt születtem, édesanyám itt halt meg - avatott be Gizi néni családjának történetébe. Más részletek is kiderültek, így például az, hogy öten voltak testvérek, de hárman közülük diftériában meghaltak. Volt olyan ház, ahol az egyik gyereket temették, a másik haldoklott - emlékezett vissza a nehéz időkre. - Egész életemben itt éltem a településen, néhány évet kivéve; 1957-től négy évig Ábrahámhegyen laktunk a férjemmel az unokatestvéremnél.A tájház ismert és népszerű, nemcsak a környéken, hiszen messzi vidékekről érkeznek ide.

- Nagyon sokan jönnek megnézni a tájházat, volt olyan időszak, hogy a révfülöpi iskolából rendszeresen jöttek a diákok. A gyerekeknek mindig elmondom, hogy tizenkét évesen tanított meg édesanyám kenyeret sütni. Hat kenyeret kellett megdagasztani, ami nehéz feladat volt, de két-három hét után sem morzsolódott úgy, mint a mostaniak egy-két nap után. - Kérdeztem édesanyámat, amikor már elfáradtam a dagasztásban, hogy mikor lesz már jó a kenyér, mire azt válaszolta: majd ha csöpög az eresz. Szép idő volt, mint most, nem állt esőre, úgyhogy nem tudtam, mire véljem a feleletet. Kiderült, hogy ak- kor jó, ha már az én verítékem is csöpög; ezt akárhányszor jönnek a gyerekek, mindig elmeséltetik velem. A házba belépve a magasabb növésűeknek alapo- san be kell húzniuk a nya- kukat, nehogy a gerendába üssék a fejüket. A nagyszobában, ami egyszerre nappali, háló és étkező, két népviseletbe öltözött házigazda, Rózsika néni és Károly bácsi várja a vendégeket.

A hőingadozás már rövid távon is megviseli az embert, a kinti hőmérséklet után mellbe veri az embert a tíz fokkal hidegebb levegő. A tavalyi harminchat-negyven fokos melegben voltak olyan látogatók, akik visszamentek a kocsihoz kabátért - eleveníti fel Gizi néni. Az egész család itt ült, ahogy mondtuk: szobateljén voltunk, amikor apám olvasott fel azokból a könyvekből, amit a tanító hozott kétnaponta. Nem volt televízió vagy rádió, az áramot is csak 1962-ben vezet- ték be.

A következő helyiség, ahova a tornácról jutunk be, a döngölt padlójú füstöskonyha. A kenyérsütés után a konyha három napig fürdőmeleg volt. A háznak úgynevezett fektetett kéménye van a padlástérben, nehogy meg-gyújtsa a tetőt a sziporka, azaz a szikra. A ház végén, de az épületben az istálló van, ahol 80 éve még jószágok voltak. Gizi néni szinte mindent tud, nincs olyan kérdés, amire ne válaszolna azonnal, erről rövid ott-tartózkodásom alatt is meggyőződtem. Aki pedig nem hiszi, az járjon utána...