Piaristák a forradalomban

A veszprémi kegyesrendi (piarista) gimnázium egykori hős lelkű tanárától származnak e bölcs gondolatok - a veszprémi nemzetőrség zászlószentelési ünnepén, 1848. április 9-én elmondott ünnepi beszédéből. Olyan frissek, aktuálisak és lélekben megszólító erejűek, hogy akár napjainkban is elmondhatná ezeket egy ünnepi szónok bárhol Magyarországon. 
Az esemény és a beszéd egyaránt annak szemléletes bizonyítéka, hogy a piarista rend magyarországi iskoláinak tanárai, diákjai a reformkorban és az 1848/49-es forradalom és szabadságharc idején a magyar nemzeti eszme buzgó hitvallói és az események tevékeny résztvevői voltak. Az amor sanctus patriae (a haza szent szerelme - szeretete, a honszerelem) és az amor patriae linguae (a haza nyelvének - az anyanyelvnek szeretete) reformkortól gyakran hangoztatott jelszó, s a magyar piarista lélek benső lángolását fejezte ki a németesítő törekvésekkel szemben, a magyar nyelv jogainak elfogadtatásáért, a nemzet függetlenségéért kibontakozott küzdelemben. Nem véletlen, hogy az 1848/49-es forradalom és szabadságharc, sőt az azt követő nemzeti ellenállás vezéralakjai szép számmal egykori piarista tanárok és diákok voltak. Ezek sorában büszkén tekint a rend ma is méltán a volt növendékeiből lett nemzetnagyságokra, Széchenyire, Kossuthra például, meg Andrássy Gyulára, Klapka Györgyre, Nagysándor Józsefre, Török Ignáczra, Vasvári Pálra többek között. 
A bevezetőben idézett szentbeszéd részlete a nemzetőrség toborzásának alkalmából rendezett zászlószentelési ünnepen hangzott el Veszprémben, ahol Csákós Elek, Horváth Pius rendtársa, tanártársa mutatta be a szentáldozatot, amely a nemzeti küz- delembe való bekapcsolódás veszprémi nyitómozzanata volt. Mindketten tábori lelkészek lettek, Horváth a pápai, Csákós a veszprémi első zászlóaljhoz vonult be. Horváthot az önkényuralom idején elsősorban azokért az izzó beszédeiért ítélték el, melyekkel a haza s a nemzet védelmére hívott fel. Nem csoda, ha a tanárok példája a diákokra is hatott. 1848 májusában az iskola hatodik osztályának mind a 27 tanulója honvédnak jelentkezett. A szokottnál korábban levizsgáztatták őket, hogy minél hamarabb szolgálatba állhassanak. A piarista történetírás Gál István révén megőrizte a jeles veszprémi diák-szabadságharcosok közül például a katonai küzdelemben bátorságával kitűnt Supka Antal - később rendi nevén Supka Jeromosként ismert zirci ciszterci apát - nevét. Várpalotai születésű volt, s alig múlt 16 éves, amikor katonának állt. Mivel igen jól értett az ágyúhoz, már pár hét múlva főtüzérré léptették elő. Főként a Dunántúlon vett részt számos ütközetben, végül Komáromba került, ahol híven kitartott a kapitu- lációig. 
Veszprém vonatkozásában még mindenképpen meg kell említeni a volt piarista Kemenes Ferenc szerepét a harcokban, aki Vas megyei születésű, s újoncidejét a rend trencséni közösségében töltötte, amikor 1848-ban a hazafias lelkület őt is elszólította és honvédnek állt. Sok megpróbáltatás, bujkálás és üldöztetés után, mivel rendjéhez nem térhetett vissza, Veszprémben lett egyházmegyés pap, Ranolder János püspök szentelte fel, később kanonoki, majd püspöki helynöki szolgálatot látott el.