Nem akartam megölni!

"Megfizettem a hiúságomért, mert összekötöttem az életemet egy zenésszel. Amikor beléptem a táncterembe, nekem énekelt, majd elolvadtam. Még húszéves sem voltam. Ám gyorsan rá kellett jönnöm, egyedül kell felnevelnem a fiunkat, mert a párom esténként és hétvégén zenélt, sosem volt otthon. Senkivel nem törődött, csak magával. Amikor a gyerekünk nagyon beteg volt és sürgősen orvoshoz kellett volna vinni, nem ért rá. Hiába hallottam másoktól, hogy a szakmájában mennyire kiváló, itthon agresszív volt, nemegyszer megütött. Háromszor adtam be a válópert, de visszakönyörögte magát. Na, amikor másodszor is rázárta a kisgyerekre ajtót, s órákra magára hagyta, tíz év után elváltam tőle.

Hogy milyen jó érzés nőnek lenni, ezt a második kapcsolatomban tudtam csak meg. Gábor a fiamhoz is kedves volt, mondhatom, szépen éltünk öt éven át. Vele akkor szakítottam, amikor egy céges bulin ráhajtott egy alkoholista nőre. Mondtam is neki, ha egy jó nővel megcsalsz, még megbocsátottam volna, de egy ilyen lerobbant tyúkóllal?! Volt benne valami érdekes, hajtogatta. Hallom, azóta már négyszer megnősült. Ilyen fajta. Jól kifogtam őt is.

Ferivel azonos társaságba jártunk, s szinte egyszerre szakítottunk a kedveseinkkel. A lelki problémáinkat jól megbeszéltük, s egyre gyakrabban jött fel hozzánk. Soha nem úgy gondoltam rá, mint férfira, hanem mint jó barátra. Amikor beteg lett, még a fiam marasztalta: miért menne haza, aludjon az ő szobájában. Mondom, semmi nem volt köztünk. Az utcán sokszor én hívtam fel a figyelmét egy-egy jó nőre, de csak leintett, ha akarja, ő is észreveszi őket.

Egyszer olyan talányosan fogalmazott: van egy nő, akivel jól érzi magát, de nem mer hozzá jobban közeledni, mert fél az elutasításától. Végül csak kibökte, hogy rólam van szó. Nagyon szép életünk volt, s nem számított, hogy hét évvel fiatalabb volt. Ő is szerette a fiamat, kedves volt a szüleimhez. Csak hát féltékenykedett.

Gyakran rám telefonált, hogy hol vagyok, mikor érek haza. A görögországi nyaraláson majd' kibukott azon, hogy egy nálam tizenöt évvel fiatalabb srác, aki a menyasszonyával üdült, állandóan a sarkamban volt. Mondtam a páromnak, ne morogj, inkább légy büszke rám, hogy ez a kölyök kerülget.

Nyolc évvel ezelőtt megdöbbentő hírt kaptam a szűrővizsgálat után: mellrákom van. Majdnem összeomlottam. Feri csak mondogatta, hogy fél mellel is szeretni fog. Mindig elvitt az egyhetes kezelésekre, amit három hét otthoni pihenés követett. Sokszor hánytam, ágytálazni kellett, de ő mellettem maradt. Amikor kihullott a hajam, viccelődve kérdezte: bedugja a sütővasat? Sokszor tettük meg az utat a 8-ason Veszprémbe menet, jövet. Egyszer megláttam az út mellett egy igazi bombázót: tökéletes alak, formás cicik, mintha csak egy szexmagazinból lépett volna elő a csaj. Mondtam a Ferinek, megveszem neked ezt a nőt karácsonyi ajándékként, ha akarod. Erről hallani sem akart. Mivel azokban a hónapokban le kellett mondanunk a házaséletünkről, felajánlottam: nem bánt meg, ha lesz egy-egy futó kalandja, de tartós kapcsolatba ne keveredjen, mert az rosszulesne. Neki nem kell senki rajtam kívül, még alkalmilag sem áll össze senkivel - mondta határozottan. Ha minden igaz, tartotta a szavát több éven át. Ami a betegségemet illeti, végül is kisebb műtéttel megúsztam a dolgot, nem vették le a mellem.

Másfél évvel ezelőtt kezdődött, hogy kisebb-nagyobb hazugságokon kaptam. Akkor már én is kezdtem féltékenykedni. Tavaly tavasszal aztán kaptam egy névtelen levelet: vigyázzak, mert a párom túlzottan jól érzi magát a munkahelyén. Feri tagadta, hogy nő lenne a háttérben, félreértik a munkahelyi jópofizást, mondta. Rajtakapott, amikor egyszer nézegettem a telefonjában a híváslistát. Na, akkor életében először üvöltözött velem. Ettől kezdve magamban őrlődtem, mert sejtettem, közénk állt valaki. Pár hónap alatt nyolc kilót lefogytam, ő meg egyre magabiztosabb lett.

Tavaly karácsony előtt együtt díszítettük a lépcsőházat, amikor egy sms-re azt mondta, hogy csak a villanyszámla-levonást jelezték vissza. Egy vázáért lement a pincébe, utánamentem. Földbe gyökerezett a lábam, amikor ezt hallottam: 'Katikám, én csak téged szeretlek, a Zsuzsihoz semmi közöm!' Már négyen vagyunk ebben a kapcsolatban? Az életére esküdözött, hogy nincs senkije, csak én. Mindent elölről kezdtünk. Én azt ígértem, hogy kevesebbet dolgozom, jobban odafigyelek kettőnk kapcsolatára. Közben voltam már pszichológusnál, mert hetekkel korábban még az öngyilkosság is felvetődött bennem.

Január végén már ágyban voltunk, isten sem tudja, mi ment a tévében, amikor megint sms-t kapott. Összeugrott a gyomrom. Azért abban nem voltam biztos, hogy a hang a tévéből jött vagy a telefonjából. Megnyugtatott, hogy nem hallott semmit. Kimentem a konyhába, mintha tennék-vennék valamit, de visszalopóztam a hálószoba ajtajáig. Hát akkor mit láttam? Feri nézi a telefonját, s üzenetet olvas. Sarkon fordultam, majd a konyhaasztalról felkaptam egy húsvágó bárdot, amivel nekirontottam s többször fejbe vágtam. A részletekre most sem emlékszem, mert sokkos állapotban követtem el, bár ez nem mentség, tudom. Nem akartam megölni! Onnan folytatódott a 'film' bennem, hogy dől a vér a fejéből. Kitámogattam a fürdőbe, ott törülközőkbe csavartam a fejét, és hívtam a mentőket. A hordágyon azt mondta: 'Szeretlek, nem lesz semmi baj.'

Többször meglátogattam a kórházban, majd öt nappal később letartóztattak.

Ha karácsony előtt kitombolom magam, nem jutok idáig. De csak gyűlt bennem a méreg, senkivel nem tudtam megbeszélni a problémáimat. A börtönben aztán... Jobb, ha arról a fél évről nem beszélek. Az őrök rendesek voltak, de azok a nők?! Sorozatosan megaláztak, lelki terrorban éltem, még a fehérneműmet is elvették. Mintha nem is azonos bolygón születtünk volna. A nemdohányzó zárkában már jó dolgom volt, a körülményekhez képest.

A bíróság távol tartást rendelt el. Ferivel nem találkozhatok, ezért élek most itt az idős szüleimnél. A névnapomról most sem feledkezett meg: virágcsokrot és fehérneműket küldött. Azt mondta, megvár.

Félek, hogy ha bekerülök a kalocsai női börtönbe, nekem végem lesz. Márpedig emberölés kísérletéért erre van esélyem. Legjobban mégis az bánt, hogy pokoli szégyent hoztam a szüleimre és a fiam családjára. Napokon belül ismét visszamegyek dolgozni, míg nem kezdődik el a tárgyalásom. Most a szüleim tartanak el, ami szintén nagyon bánt, akiknek csodálatos gyerekkoromat köszönhetem."