Készülünk, várakozunk

Ideje gondolni a családtagokra, hozzátartozókra, barátokra, tervezni a velük való találkozások, látogatások időpontját, a nekik szánt apróbb ajándékok beszerzését, időben elkezdeni a bevásárlásokat, a sütés-főzést, takarítást, a karácsonyfa beszerzését. Ideje gondolni magunkra: az elcsendesedésre, a lassításra, a hangulat megteremtésére, zene hallgatásra és gyertyagyújtásra, saját örömünkre,
békességünkre.
 
És ideje gondolni karácsony előkészületi időszakának, adventnek igazi értelmére. Advent (adventus Domini  az Úr eljövetele), amely a világ Világosságára, a mennyei Királyra, Jézus Krisztusra mutat. Ő az, aki hozzánk jön, aki a bölcsőtől a keresztig értünk teszi meg az utat. Ő az, aki életünknek új értelmet és tartalmat adhat, akit nemcsak karácsonyi betlehemi kisgyermekként, de a világ Megváltójaként fogadunk. Adventben így énekelünk: Jer, tárjunk ajtót még ma mind! A legnagyobb Király van itt. Kit Úrnak vall a föld s az ég, de mint Megváltó jő közénk, hogy hozzon békét, életet. Jer, mondjunk néki éneket!

Az adventi várakozásban, készülődésben már itt van valami a karácsonyi örömből. Mindennapi rohanásunkban, üzletek és vásárok forgatagában, ajándékok utáni lázas kutatásban, munkahelyi év végi hajrában ezt a csendességet, békességet a legnehezebb megteremteni. Még nem késő gondolni rá: advent nem az ajándékokról  szól. Próbáljuk okosan beosztani az időnket, hogy fényesebb legyen az ünnepünk és az igazi értékre  figyelhessünk.    Legyen másmilyen  az idei várakozásunk!