Hétvége

2011.04.30. 06:47

Kilépni a multik árnyékából

Karsai Béla sikeres vállalkozó, aki a családi házánál vetette meg vállalkozásának alapjait. Igazi közéleti ember, pedig cégtulajdonosként már nem nagyon kellene többet tennie annál, mint hogy az osztalékszelvényt vagdossa. Számos funkciót visel, megtanult vitorlázni és repülőt vezetni. 2006-ban polgármesterjelölt volt Fehérváron, a múlt ősszel pedig belépett a Fideszbe. Volt hát miről beszélgetni vele a fehér asztal mellett.

B. Kiss László

Mozgalmas napja van, mégis percre pontosan érkezik a találkozóra,  a székesfehérvári Diófa vendéglőbe  Karsai Béla. Mindketten ásványvizet rendelünk,   ő a leves után rántott gombafejet kér. Bár igyekszik minél többet mozogni, mégse sikerül eleget - jegyzi meg magyarázólag.

Éppen 15 éve avatták fel  a nevével fémjelzett holding fehérvári üzemét, amelyet idén tovább bővítenek - emlékeztetem.

A műanyagipari vállalkozás - amelynek a kisfaludi családi ház udvarán vetette meg az alapjait - első üzemét Seregélyesen építette föl. Onnan költöztek be az Alba ipari zónába, ahol az első fecskék voltak. A 10 ezer négyzetméteres gyártóbázis akkor még nagynak számított. Ezt bővítették most további 1800 négyzetméterrel - tudom meg a Karsai Műanyagtechnika Holding Zrt. elnökétől. A cégcsoport nyolc telephelyén 740-en dolgoznak, a  létszám a válság előtt ezer fő volt. A szabadkait és a budapestit fölszámolták, az erdélyi Szentegyházán azonban továbbra is termelnek. Tavaly a cégcsoport árbevétele meghaladta a kilencmilliárd forintot.

A pincér közben kihozza a második fogást. Nem csupán a tányér malomkeréknyi, de a rajta levő adagok is óriásak.

A Pannonplasttal, a Karsai holdingnál kétszer nagyobb vállalattal  egykoron tervezett - s végül meghiúsult - fúziót hozom szóba. Ez a régióban is számottevő cégméretet eredményzett volna. Már nem törekszenek ilyesmire? - kérdezem.

Organikus növekedés révén nehéz ezt a méretet elérni. Ehhez állandó harcban kellene állni, de nem akarnak a műanyagipar hiénái lenni. Élni és élni hagyni, ez az elv fontosabb most, amikor egyébként is magas a munkanélküliség - hangzik Karsai Béla válasza. Aztán témát vált.  Nem szabad megelégednünk csak azzal,  hogy  ugyan szolid, ám kiszámítható profit reményében  a magyar cégek beérjék azzal, hogy a multik beszállítói legyenek. Hazai végtermék is kell. Olyan, ami exportképes. Mert ha van ilyen, akkor a piac a kifejlesztéséhez szükséges kutatást, fejlesztést is elismeri, s ez a magasabb profitban  realizálódhat - fejtegeti Karsai Béla, aki szerint képesek lennénk a multiknál  megtanult profizmust saját termék kifejlesztésénél is kamatoztatni.

Attól, hogy nem átlagos a magyar szürkeállomány, nem nehéz átkötnöm a Bolyai-díjhoz, amelynek május 22-én lesz az ünnepélyes átadása, és amelynek egyik alapítója Karsai Béla. A 100 ezer euróval járó díjat hatodszor adják át a legfőbb közjogi méltóságok jelenlétében a Nemzeti Színházban. A rangos civil elismerés alapításának az volt célja, hogy itthon tartsák a tudósokat, megmutassák nekik, hogy itthon is méltó módon elismerik a munkájukat.

Ez a cél teljesülni látszik, nincsen elvárásbeli deficit - fogalmaz Karsai Béla.

Megint ugrunk. Arról faggatom, volt- e katona?

Volt, és sajnálja, hogy eltörölték a sorkötelezettséget, a honvédség ugyanis tartást adott a fiataloknak - hangzik a felelet. Ugyanakkor - teszi hozzá beszélgetőpartnerem - ma nincs fenyegetettség, a célszerűség és a technika professzionális hadsereget diktál.

Karsai Béla nyolc éve alelnöke a Honvédség és Társadalom Baráti Kör Székesfehérvári Szervezetének. A szervezet - mondja - űrt tölt ki a kapcsolatteremtés területén a lakossággal.  Az éberséget ebben a helyzetben sem szabad sutba dobni, s a NATO-tagság is ró ránk kötelezettségeket. Mindenki számára ajánlott ellátogatni  a közelmúltban megnyílt pákozdi katonai emlékparkba, a KEMPP-be - vélekedik. Itt  nemcsak történelmünk több dicső fejezetével ismerkedhetnek meg a látogatók, de a katonai missziókkal, a békefenntartók tevékenységével  is.

A Honvédség és Társadalom Baráti Kör  mintájára  szükséges lenne a rendőrség és a társadalom baráti körét is létrehozni - fűzi tovább a gondolatot. A rendőrséget sokszor éri érdemtelen kritika, pedig fontos,  hogy elismerjék a testület munkáját. Azt, hogy a rendőrök is érezzek a lakosság bizalmát.  Ennek érdekében vetette fel egyszer  Simon Lászlónak, a megyei rendőrfőkapitánynak, hogy jó volna egy olyan alkalom, amikor a rendőrség és a társadalom képviselői  egy asztalhoz ülnek. A hatóság és a civil szféra fehér asztal melletti találkozóját tavaly rendezték meg először, s idén megismételték - derül ki Karsai Béla szavaiból.

Egy grillezett sárgarépadarabot tűzök a hal mellé a villámra, és a márciusban megalakult szenátust, a fehérvári polgármester tanácsadó testületét hozom szóba, amelynek - Cser-Palkovics András fölkérésére - Ocskay Gábor, az Alba Volán jégkorongszakosztályának igazgatója mellett Karsai Béla lett a másik társelnöke.

Azt szeretné eme megbízatás révén is elérni, hogy minél magasabbra emelkedjen a gazdaság zászlaja - fogalmaz beszélgetőpartnerem, Kosztolányi Szeptemberi áhítatának zárósorait juttatva eszembe. Hiszen a gazdaság mindennek az alapja. Ha az prosperál, jut egészségügyre, sportra, kultúrára.

Érzékelhető, hogy a város önkormányzata nehéz helyzetben van. Éppúgy eladósították, mint az országot - folytatja Karsai Béla. Pedig a kizárólagosan hitelből történő fejlesztés hosszú távon semmiképpen nem járható út.

A város gazdálkodásának talpra állításában ki kell használni a gazdasági önkormányzat, a megyei kereskedelmi és iparkamara szakértelmét. A kamarán keresztül az önkormányzat partnerévé tehetők a vállalkozások. Márpedig ahhoz, hogy a lokálpatrióta gazdaságpolitika jobban működjön, élénkebb párbeszédre van szükség - fejtegeti Karsai Béla, miközben az egyik barna  bundás gombafejet megfürdeti a fehér színű tartármártásban.

Most nyilván a kamarai elnöségi tag szól belőle - jegyzem meg.

Meg a józan ész - válaszolja. Majd azzal folytatja, hogy megfelelő húzóerőt az jelent, ha a város jövőképe összhangban van a vállalkozók terveivel, lehetőségeivel.

Régi elképzelés, hogy kellene egy multifunkcionális csarnok Fehérváron is. Arról azonban már nem esik szó, hogy ez a csarnok akár vállalkozásban is megvalósulhatna. Na persze - jegyzi meg asztaltársam - a magántőke bevonásán nem PPP-konstrukciót ért...

Hány órából áll a napja? - célzok a sok elfoglaltságára.

Huszonnégyből. És néha aludni is kell... - hangzik a válasz. Hétkor kezd a cégnél, és nem ritka, hogy 12 órás a munkanapja. De jól érzi magát így a bőrében, szereti, amit csinál. Ha nem így volna, már régen lehetne "csak" tulajdonos, akinek nincs sokkal több dolga annál, mint hogy - képletesen szólva - az osztalékszelvényeket vagdossa. 

Hát, igen. Ezzel szemben 2006-ban még Székesfehérvár polgármesterévé is jelöltette magát - jegyzem meg.

Igen, ő volt az, aki száz forintért vállalta volna a megyeszékhely vezetését, miként azt a villanyoszlopok tucatjaira fölszerelt tábla is hirdette városszerte - eleveníti föl életének eme epizódját. 2010-ben sokan kapacitálták az ismételt indulásra, ám ő úgy érezte: a fideszes Cser-Palkovics András személyében van nála alkalmasabb jelölt is. Olyan, aki képes morális tartást adni az alpolgármestereknek és a polgármesteri hivatal dolgozóinak is. Belépésével a  Fideszbe neki kívánt egyértelmű üzenetet küldeni - mondja Karsai Béla, aki vitába száll azzal az elterjedt vélekedéssel, miszerint a gazdaság szereplője ne köteleződjön el egyetlen párt mellett sem. Úgy gondolja, jelen kell lenni a politikában, mégpedig azért, hogy hathatósan képviselhesse a gazdaság érdekeit. Ha senki nem vállalkozik erre a gazdasági élet szereplői közül, fontos prioritások szorulhatnak háttérbe. A párt, ahová belépett - folytatja Karsai Béla - jobbító szándékot képvisel a gazdaság terén is, márpedig erre égető szükség van.

Fiatalon versenyszerűen motorozott, vitorlázik és repülőgépet is megtanult vezetni. Mi az, amit még nem próbált ki? - kérdezem.

Rossz a sorrend - igazít ki. Repülőre 34 éves kora óta rendelkezik szakszolgálati engedéllyel, ám a vitorlásvezetői engedélyt csak négy éve szerezte meg. Például   gumikötéllel a derekán  még sohasem vetette magát a mélybe egy óriásdaru gémjéről, de erre nem is vágyik. Azt viszont szívesen kipróbálná egyszer, hogy milyen egy álló hónapig a tengeren vitorlázni, és nem látni mást, csak a vizet. Ezzel, úgy tűnik, kénytelen lesz a nyugdíjasévekig várni - imigyen a felelet. Nem az lep meg, hogy nekivágna az óceánnak, hanem az, hogy a nyugdíjat emlegeti - jegyzem meg.

Nincs ebben semmi meglepő. A nyugdíjra is készülni kell. Fontos, hogy időben átvegyék a fiatalok a kormányrudat, különben könnyen megeshet, hogy a cég fejlődésének éppen  ő lesz az akadálya - hangzik Karsai Béla válasza.

A desszertet kihagyjuk, anélkül is jóllaktunk.  Mielőtt felállnánk az asztaltól, Karsai Béla még egy fontos dolgot hoz szóba.

A tudástőkét, amely kitörési pont lehet a jelen helyzetből. Az ingatlan vagy a szoftver a cég vagyonának része,  és  megjelenik a cég mérlegében. A képzésre fordított pénzt azonban ugyan elszámolhatják a vállalkozók,  az így keletkező  humán tőke viszont   nem része a vagyonnak. Pedig a dolog egy eredménysoron múlna - magyarázza. A tudás a versenyképesség alapja, amelyet minduntalan meg kell újítani. Éppen ezért jó lenne, ha a többi vagyontárgyhoz hasonlóan a humán tőkét is amortizálhatnák a cégek. Aztán az így nyert forrást ismét képzésre fordíthatnák, belevonva ebbe akár a dolgozóik gyerekeinek a célirányos képzési költségeit is - fogalmaz a Karsai holding elnöke. 

Én ugyan nem vagyok sem könyvelő, sem pénzügyminiszter, az ötletet azonban - szerintem legalábbis - érdemes lenne fontolóra venni...

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!