Béke körülötte és benne

Eltartott egy ideig, míg sikerült találkoznunk, mert a főállású álláskeresés hosszadalmas, idegőrlő és időigényes feladat. Az utolsó akadály a megtalált munkahely betöltéséhez szükséges vizsgálatoké volt. Ezen is túljutott, s miután kialakult munkarendje, találtunk végre egy délutáni órát, a lakógyűlés kitűzött időpontja előtt.

Lakása az épület hosszú folyosójáról nyílik, nagy meglepetést okoz. Nem véletlenül kérte, hogy ne kávéházban vagy más idegen helyen beszélgessünk, mert az otthon képe rögtön megmutatja, ki ő. A bejárattal szembeni konyhában azonnal hozzálát a teakészítésnek, hozzá barna cukrot kínál, nem él mesterséges édesítőkkel. Mondja, üljek le a szobában, hagyja, hogy tűnődjek a képeken, tárgyakon, könyveken, melyek valóban elárulnak valamit arról, aki itt él.

A kevés nyers színű bútortól tágasnak látszik az egyébként nem túl nagy szoba, ahol akadálytalanul szárnyalhat a képzelet, gondolat. Nyugalom van itt, még az egyébként nem túl forgalmas utca zaja sem zavaró. Béke árad a textilképből, a kisebb-nagyobb fotókból és kerámiákból, kultikus tárgyakból. Ezekre magyarázatot is ad majd.

Amikor megérkezik a teával, nevére kérdezek, ritka, de a megyében és a Dunántúlon jól ismert. Az e családnévvel bírók többnyire szakácsok, cukrászok, pékek. Marianna is kitanulta a szakácsságot, sok egyéb mellett, de csak hobbiként űzi. Amikor elvégezte a gimnáziumot, nem nagyon tudta, mi legyen, merre lesz az ő útja. Előbb egy távközlési céghez ment, maga sem gondolta, hogy három évet tölt el ott, mégis ennyi lett belőle. Ennek lejárta után érezte, másfelé kellene indulni, s a Balaton-parton mi lehetne a más, mint a turizmus. Ismerte Zákonyi Feri bácsit, csodálta nagy tudását, tartását. A turizmus azonban lehetőség, megismerni más vidéket, más embereket is. Ezért dolgozott Budapesten is. Onnan a Balaton túloldalára került.

- Anno három állásinterjú, vizsga után vettek fel. Megállapították, hogy képességeim több mint 75 százalékát tudom mozgósítani, s ugyancsak 75 százalékos, azaz rendkívül magas a szociális érzékenységem. Felvettek, ám a lényeg mindig a részletekben van... Kiváló kollégákkal dolgoztunk, nagyon sokat. A tulajdonos fiatal felesége volt a főnök... Kiderült, ha még három hónapot ott maradok, rosszindulatú daganatom lesz. Korábbi munkahelyemmel ellentétben innen én léptem ki. Ezután 350-400 pályázatot küldtem el, sikertelenül. Amikor végre segítséget kértem egy ismerőstől, kaptam tőle 120 címet. Mindre írtam, hattól választ kaptam, ebből sikerült egynél állást kapnom, szeptember végéig. Kellemes a hely és  jó a csapat. Éltem Amerikában, zöld kártyával. Vagy oda, vagy Svédországba, Angliába megyek ezután, más utat most nem látok magam előtt.

A főállású álláskereső miből merít erőt? Honnan az energia, ami átsegíti a holtpontokon? Azt mondja: volt már, hogy pályázatíróktól kért segítséget, de rá kellett jönnie, bármennyire is profi a pályázat, ha nincs ismerős, az is kevés a sikerhez.

Marianna az álláskeresés közben szinte folyamatosan tanult. Két keze nem elég annak számba vételéhez, milyen végzettségekkel vértezte föl magát. A teológiai tanulmányokat elsőként említi, aztán elhangzik dr. Polcz Alaine pszichológus, írónő, a tanatológia (a halál és gyász kutatása) magyarországi úttörőjének, a Magyar Hospice Mozgalom, majd alapítvány életre hívójának neve. Marianna tőle, nála is tanult, egyebek között azt, csak akkor ítélkezhetünk, ha magunk is megéltük azt a történést.

Amikor idáig érünk, azt mondja: ez a lakás pici, de ezzel minden túlélhető. S következnek az itt látható tárgyak. Az életfa, kötelekből, fonalakból, törzse, ágai csavarodnak, hajladoznak. A levelek, gyümölcsök szeszélyes elhelyezkedésűek. Ez az életfa rólunk szól - mondja -, oda kell eljutnunk, ahol a madár sem jár. Az életfa mellett három kis kép egymás felett. A lámát, tanítóját és annak mesterét mutatják. Marianna 1999-ben találkozott a lámával. A Shangpa Kagyü-hagyományban sok olyan tudás van, ami nincs leírva, de követői élnek vele.

A másik falon kék színű képen Csenrézi, a szeretet és az együttérzés Buddhája. A polcon minószi kancsón sasfejű, oroszlántestű, kígyófarkú lény. Fölötte egy másik polcon Akhilleusz, a harcos. Marianna is sokáig az volt, mára békés harcossá vált.

A lámával való találkozás hozta meg számára a békét. Volt, hogy több hónapra, máskor rövidebb időre elvonult meditálni. Most erre nincs ideje (sem pénze), de a tárgyak, képek, az elsajátított tudás révén van ereje elviselni a 826. elutasítást is. Tudja, bármit csinálunk, gondolunk, annak következménye lesz. Ezért a keserű gondolatokat igyekszik eltávolítani magától. Álmában egy kicsi házat lát, kerttel, ahol maga termelné meg, ami számára kell. Szeretne tanítani is, mindabból, amit ő tanult, főként azt, hogy éljük meg a pillanatot teljes lényünkkel. Kérdezi: ki fog segíteni azokon, akiknek nincs pénze, őket ki gyógyítja meg? Nagyon szomorú, amiért ilyen sokan el akarnak menni az országból.  Ő nem akarna, de nincs más út előtte egyelőre. De a mesekutatóval még találkozik szeptemberben, s ő is kíváncsi mások meséjére.