Krisztusi üzenet: Ne félj!

Márpedig majd' háromszáz alkotás közül hogyne lenne jó pár, ami tetszik? A lánckiállítást 111 művész "adta össze", s csakis egy olyan megszállott rendezhette egybe, mint Nagy Károly, aki - bocsássa meg ezúttal az olvasó, de - elképzelhetetlen, amint magázódik.

Szóval faggatom rohanás közben (vele nem lehet csak úgy sétálgatni), s minden harmadik kérdésre válaszol is, mivel el van foglalva azzal, hogy rácsodálkozik egy-egy műre, pedig ha valaki, ő aztán tényleg ismeri őket, regényeket mesél róluk, alkotóikról, s közben azt is kiböki, hogy az Ars Sacra ötlete véletlenül jött - mintha legalábbis volnának véletlenek -, "csak úgy beugrott", az 1997-es Régió Tárlat kapcsán, s milyen jó, hogy megtalálta hozzá a partnereket, Márfi Gyula érseket, a Veszprémi Érsekség Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjteményének vezetőjét, Udvarhelyi Erzsébetet, Dohnál Szonját, Limbacher Gábort, Nagy Károly kanonokot.

Innen már szinte semmi összeszedni az ország és a Kárpát-medence meghatározó képzőművészeti alkotóitól a szakrális témájú műveket, nem? De hogyan tart a fejében több mint száz alkotót, kérdem, mire értetlenül néz: "harminchét év..." Mindenki ott van a fejében, akinek valaha is rendezett kiállítást. S jöttek az alkotások a miskolci galériából, a Magyar Nemzeti Galériából, a Vass-gyűjteményből, a győri képtárból, a tihanyi bencés apátságból, a Veszprém megyei múzeumoktól, a Borsos Miklós-gyűjteményből, a határon túlról, Olaszországból, Szlovéniából, Lengyelországból - innen most kerülnek ki a tárlatra a művek -, Franciaországból, Németországból, s néhány a saját gyűjteményéből. Kerültek alkotások a szabad térre is, mint például Várnagy Ildikó vas képzőművészeti alkotása a bazilika oldalában, vagy Párkányi Raab Péter monumentális Krisztus-szobra a székesegyház oldalsó bejárata mellett. Elhaladva mellette tartunk lefelé az oldalkápolnába - a Gizella-gyűjteményben a Szent György-kápolnában kiállított tárgyakat már megnéztük -, ami Nagy Karcsi szerint a Kárpát-medencei magyar terem, már ami a kiállítókat jelenti. Innen a Gizella-kápolnába - ahol II. János Pál nagyméretű festménye látható Udvardi Erzsébettől -, onnan a Művészetek Háza Várgalériájába megyünk.

Öt helyszín, mintegy háromszáz variáció ugyanarra a témára. Isten teremtő ereje, Krisztus feltámadása üzeni az embernek: ne félj! Legyen az kortárs, tradicionális vagy modern, mind ugyanazt dolgozza fel, ugyanazt mutatja meg saját eszközeivel. Istentől valóságunkat, szövetségünket az Istennel. Márfi Gyula érsek azt a kérdést tette fel az Ars Sacra megnyitóján: "miért van jelen ő (Jézus Krisztus) ma, 2000 évvel később is a művészetekben, építészetben, festészetben, irodalomban, táncban, filmben, színházakban, sportcsarnokokban, és ami a legfontosabb, több mint egymilliárd ember szívében? Csak mi, keresztények tudjuk a választ: feltámadott (...) győzött a halálon."

Járjuk a helyszíneket, miközben szombathelyi kirándulócsoport érkezik a Szentháromság térre, bámulják a hatalmas vásznat a Krisztus-fejjel, az Ars Sacra logóját, s rögvest bele is vetik magukat az össz-képzőművészeti folyamba. Már ezért megérte megszervezni az október 15-ig nyitva tartó kiállítást: végre van valami mozgalmas, izgalmas is a várban a megszokott, statikus múzeumi tárlaton túl, valami más, ami megfogja a látogatót, amiért érdemes ide felgyalogolni, s aminek emlékét magával viszi a turista.

Dohnál Tibor, az egyik kiállító és a megnyitó szakmai szónoka is azt kérdezte a közönségtől: "vajon van-e Magyarországon olyan időszaki kiállítás Veszprémen kívül, ahol egyszerre találkozhat a (helyi vagy távolról jött) közönség a közelmúlt olyan emblematikus mestereinek alkotásaival, mint Barcsay Jenő, Bartha László, Borsos Miklós, Egry József, Feledy Gyula, Kass János, Kondor Béla, Németh József, Ország Lili, Patay Éva, Platthy György, Prokop Péter, Schéner Mihály, Szalai Ferenc, Szalay Lajos, az erdélyi Baász Imre, Plugor Sándor, a szlovéniai Gálics István?" Később így folytatta: "a műalkotások nem feltétlenül aszerint tartoznak az Ars Sacra fogalomkörébe, hogy az ábrázolat Szűz Mária-e vagy maga a Megfeszített, születés-e vagy halál akár. Inkább aszerint, hogy Isten közeli pillanatban fogantak-e, hogy mesterük képes volt-e megküzdeni azért az Isten és a halandók közötti különös kegyelmi állapotért, hogy volt-e képessége áldott állapotának gyümölcsét maradandó értékké érlelni."

Dohnál aláhúzta: kivételes kezdeményezés a veszprémi.

Remélem, kivételes lesz a fogadtatása is!