Hétvége

2012.06.02. 08:21

Sok álmot, vágyat dédelgetnek

Önmagában az, hogy A Tánc Fesztiválja tizenöt éves, még nem erény. A minőségi lét, a magas szakmai színvonal viszont annál inkább - vallja Krámer György, a közelmúltban véget ért Tánc Fesztiváljának művészeti vezetője.

Szabó Zsuzsanna

- Immár másfél évtizedes fennállását ünnepli az Országos és Nemzetközi Kortárs Összművészeti Találkozó. Ez a szám önöket is visszatekintésre ösztönzi.

- Egy ember életében sem erény önmagában az, hogy mennyi idős, egy fesztivál esetében sem lehet az. Ám azt, hogy a nehézségek ellenére mind a mai napig ilyen magas szakmai színvonalon tud működni immár tizenöt éve, óriás dolognak tartom. A boldogságunk azonban nem felhőtlen, ennek oka, az a kényszerűség, ami miatt a fesztiválprogram mára összezsugorodott. Ezzel együtt, ha nem is tudom miért, de a jövőt illetően egy erőteljes optimizmus él bennem. Abban bízom, hogy a fesztivál egy-két éven belül újra abba a méltó közegbe és színvonalra kerül, mint fénykorában.

- Minősített, szakmailag elismert rendezvényről beszélünk. Némi hiányérzet mégis csak lappang a felszín alatt.

- A táncszínház magas szakmai színvonala most is változatlan, abból nem engedünk. Inkább a rendezvény volumene lett kisebb. Több mindenről le kellett mondanunk, gondolok itt a nagy utcai felvonulásokra, az óriás méretű elektro-grafikáktól a kísérő koncertsorozatokig, vagy a helyszínen alkotó képzőművész barátainkig. A régi veszprémiek biztosan szívesen emlékeznek vissza ezekre a kiegészítő rendezvényekre, ilyen volt például a Baltazár Színház előadása - de a számunkra oly fontos ifjúsági előadásokról is le kellett mondanunk, mivel ezek sajnos már egyáltalán nem fértek a keretbe. A méret tehát valóban kisebb lett, de a minőség változatlan. Ha a táncszínház szakmai színvonalából engednénk, akkor onnantól kezdve már nem is szabadna az egészet folytatni.

- Mintha a nézőszámon is látszódna némi csökkenés. Sikerült a fesztiválnak saját nézőket kinevelnie?

- Én úgy látom, sikerült. A nézőszám tavalyhoz képest valóban csökkent, de ennek úgy vélem, csupán anyagi okai vannak. Hiszen amikor a vásárlóerőt képező középosztálybeli értelmiségnek meg kell gondolnia, hogy mire költsön, nem biztos, hogy ez lesz, amiről utoljára lemond.

- A másik fő gond a belső finanszírozás.

- Sajnos egyre inkább jellemző, hogy a finanszírozással kapcsolatos kérdések végére  mind a központi alapból, mind a pályázati pénzekből befolyó összegek esetében - egyre később kerül pont. Emlékszem olyan esetre, amikor korábban már március közepére-végére pontosabban átláttuk ezeket, és jóval korábban meg tudtuk tartani a nyitó sajtótájékoztatót is. Félreértés ne essék, már akkor is adódtak problémák, de ma már jóval bonyolultabb mindez. Ám ha mindig a teljes bizonyosságra vártunk volna, vagy várnánk mind a mai napig, akkor akár bele sem szabadott volna kezdenünk az egészbe.

- Vándorfi László, a rendezvény szervezője gyakran hangsúlyozza, ez nem a nyereségről szól. Elég, ha csak a jegyárakat nézzük.
 
 Ennek a fesztiválnak, különösen a jelen gazdasági helyzetben nem is erről kell szólnia. Sosem volt egy nyereségre menő, pusztán üzleti vállalkozás. Hiszen akkor nem is így nézne ki a program sem. Azért a tarsolyunkban még számos terv van, sok vágyat, álmot dédelgetünk, amiről nem mondunk le. Ilyen egy nagyszabású mozgóképes megmozdulás, vagy a helyben alkotó koreográfusok, és egyelőre a jövő titkának számító egyéb sok-sok ötlet. Az ambícióink tehát nem vesztek el, a reményünk továbbra is él, de egyelőre ezek a realitások. Bízom benne, hogy a dolgok lassan a helyére kerülnek, ez az - országosan is - borzasztó gazdasági környezet végre javulni fog, és A Tánc Fesztiválja is újra virágba borul.


 

Vándorfi László, a fesztivál szervezőjeként úgy érzi, a rendezvényt a sok nehézség ellenére is életben kell tartani, mert a veszprémi közönség megérdemli.  Természetesen örülnének, ha a közönség létszáma nőne, de ez folyamatos, professzionális táncművészeti élet jelenléte nélkül elképzelhetetlen. - A Tánc Fesztiválja az ország legjelentősebb kortárs táncszínházi és egyben összművészeti megmozdulása, ahol a tánc- és  fotóművészet együtt lélegzik. Mi  szándékosan nem kívánunk hasonlítani más táncszínházi fesztiválokhoz, mi elkötelezetten a kortárs táncművészet évenkénti legjobb produkcióit  hozzuk el a királynék városába - vallja. Vándorfi László azt is elárulta, Krámer György a következő évadtól kezdve a Pannon Várszínház társulatának tagjaként tevékenykedik mint koreográfus és a táncfesztivál művészeti vezetője. Mindketten bíznak abban, hogy ez hozzájárul a társulat táncszínházi bemutatóinak bővüléséhez és az egykori Veszprémi Táncműhely újjáélesztéséhez.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!