Adventi várakozás

Most is egy várakozós időszak következik: advent, Adventus Domini, az Úr eljövetele. Karácsonyra, Jézus születésének ünnepére készülünk. Advent azt hirdeti, hogy az Úr már egészen közel van, ez örömmel töltheti el szívünket.

Az év egyik legszebb ideje. Ugyanakkor a legnehezebb is. Megteremteni magunkban a csendet, békességet, figyelni egymásra, odafordulni hozzá. Mert nincs idő, ilyenkor a legkevésbé: év végi hajtás, zárás a munkahelyen, koncertek, kiállítások, könyvbemutatók, karácsonyi műsorok, évzáró bulik. Ünnepi külsőségek: nagytakarítás, bevásárlás, ajándékkeresés, sütés-főzés. És miközben ezek a karácsonyra irányítják figyelmünket - hiszen boldogság ajándékot keresni és az ajándékozottra gondolni, a lakást ünnepi díszbe öltöztetni, a családtagokkal együtt sütit sütni -, egyszerre el is takarják annak valódi lényegét. Mert nem ezeknek kellene fontosnak lenniük. Nem egymást taposni, tolongani áruházakban, idegeskedni, hogy nem leszünk készen, valamit biztosan elfelejtünk. Van időnk és lehetőségünk, hogy ezúttal ne így készüljünk. Várakozás az érkező Úrra, Jézus Krisztusra. Ujjongó, örömteli várakozás. Mindenkinek mást jelent. A feszített tempó mellett én is igyekszem másra figyelni: például a finn Mikulásra, aki a finneknél szenteste érkezik, hozzánk most. A karácsonyi hangulat megteremtésére, díszekkel, dalokkal, lelki készülődésre, közös programokra a barátokkal. Advent lehetőség és meghívás, mondja az atya, érzem én is. Kívánom, hogy mások is érezzék.