Így jutott el a betlehemi istállóból a királyságig Bangó Margit

Bangó Margit nevét jól ismeri fiatal és öreg, gyakorlatilag valamennyi felnőtt generáció. A fantasztikus énekesnőről sokaknak a cigányzene jut elsőre eszébe, pedig számtalan műfajban letette már névjegyét. Énekelt már filmzenéket, jazzt, countryt, pop- és rockzenét, sőt rendszeresen rappel is. Legutóbb az operett műfajban is megcsillogtatta elképesztő tehetségét, a HungarOperett társulatával lépett fel Veszprémben.

Kényelmes fekete szabadidőben és elképesztő ezüstszínű, magas szárú tornacsukában nyugodtan sétálgatott a Veszprém Aréna öltöző folyosóján. Minden ismeretlennel kedvesen kezet rázott, szívesen vette bárki érdeklődését. A színpadon zajlott a próba, mögötte a nagy nyüzsgésben két aprócska gyerkőcre figyelt fel, akik szüleik kezében kíváncsian figyelték a nagy jövést-menést. Azonnal odakanyarodott, s néhány percig csak a kicsik kötötték le a figyelmét. Aztán útban az öltöző felé, útjába akadt egy nagyobbacska kislány, szerette volna, hogy énekeljen neki, de az inkább anyukája mögé bújt szégyenlősen.

Csodás ruhaköltemények közt ültünk le beszélgetni. Bangó Margit előtt pazar kis sminkes ládikó, de azonnal bezárta, figyelmét nekünk szentelte.

Bangó Margit bízik benne, hogy a legkisebbek tovább viszik a zenei hagyományt (Fotó: Nagy Lajos)

Az operett és Bangó Margit, miként férnek meg egymással - merült fel elsőként.

- Nem álltam meg egy műfajnál - persze ehhez kell némi adottság is. Tavaly szerepeltem a Nagy duett című műsorban, amely arra is jó volt, hogy minden oldalról be tudjak mutatkozni. Pedig ez egyáltalán nem volt tervben. Olyan dalok kerültek elő, amiktől nagyon húzódzkodtam. Ott volt például a Kölyköd voltam az Eddától, vagy Majka rap nótája. Mindkettővel úgy voltam, az utolsó próbán is azt mondtam, én ezt nem csinálom, inkább hazamegyek. Ma már ott tartok, hogy az önálló estjeimen is repertoáron vannak ezek a számok, s remekül megfér egymással a Hegedűs háztetőn, a Lesz maga juszt is az enyém, vagy a Hajolj bele a hajamba, és a Belehalok. Szeretem a változatosságot.

Kiderült az is, Bangó Margit úgy gondolta, a HungarOperettnél való vendégszereplése egyszeri alkalom lesz, de most már inkább azt mondaná, örök érvényű ez a kapcsolat.

A Kossuth-díjas és Magyar Örökség Díjas művésznő 1967-ben tűnt fel a Magyar Rádió tehetségkutató versenyén, s azóta pályája töretlenül ível fölfelé. Évekig énekelt Brüsszelben, Párizsban, még Omar Sharif is a csodálói között volt. S ha már a kezdetek szóba kerültek, kíváncsian vártam, hogyan vélekedik a mai tehetségkutatókról, a sztárokról és celebekről.

- Sajnos nem sok igazi egyéniség születik. Ezek a sztárocskák afféle hullócsillagok, akik feltűnnek a magyar zene égiszén, de amilyen gyorsan berobbantak, olyan gyorsan ki is hunynak. Tudomásul kell venni, ez itt nem Amerika. Ha azt érzem, hogy valaki mindenáron színpadra akar jutni, de közben nincs meg a kellő tehetsége, akkor éles, kemény kritikát is képes vagyok mondani. Akkor van értelme, ha érezzük az énekesben azt a bizonyos magot, amit ha megfelelően öntözünk, ágat bont, majd fává cseperedik. Úgy gondolom, a saját műfajomban, kevés a hiteles tehetség, pedig nagy szükség lenne rájuk.

Celebek, sztárok és művészek. Bangó Margit élesen elkülöníti őket, s kifejezetten rosszul érinti, ha őt sztárnak nevezik. Véleménye szerint sokan azért hiszik magukat sztárnak, mert a média ezt hiteti el velük. 

- Nézzük csak meg, kiknek a nevére emlékszem? Nem sokat tudnék mondani. Mert valójában az igazi zsűri a közönség. A taps mindent elárul, a közönséget nem lehet becsapni.

De vajon mi a titka az igazi művészeknek? Bangó Margit erről azt mondta, a művész sosem kérkedik tehetségével, tudásával. Mindig, minden időben képes ember maradni. Egyszerű ember, sztárallűrök nélkül. A művész legyen megbízható, pontos és precíz, kiszámítható és soha ne feledje, honnan jött.

- Az én legnagyobb titkom az, hogy a színpadon a szívemet adom az embereknek. És amikor érzem azt a mérhetetlen szeretetet, ami felém árad, akkor megbizonyosodok arról is, hogy jó úton haladok, Néha az is felmerül bennem, vajon mivel érdemeltem ki ezt a csodás érzést? Tudom, a Jóisten segített ebben, és azt is neki köszönhetem, hogy a betlehemi istállóból eljutottam a királyságig.

Bangó Margit királyságának központi szereplői az unokák, dédunokák. S az a remény, hogy talán a legkisebbek tovább viszik a hagyományait, a zene szeretetét, a muzsika iránti rajongást.

Hogy ez az óhaj megvalósul-e, az a jövő zenéje, de talán az már jelent valamit, hogy a kétéves Vivit, akár éjjel is lá-lá-lá ruhába kell öltöztetni, hogy családtagjai előtt bemutathassa énektudását.