Merülés a részletekben

PéáJHír tévésátrában Sebeők János flessel, miközben léggitárversenyt rendeznek a szemközti színpadon - vannak néhányan, akik nem adják át magukat a szerethető öniróniának. De mden rendben van így is, nem kell ezt túlbeszélni, mindenki hozhatja magát. Ez a Sziget, a fragmentumok világa. Első nap. Délután négykor már üdvözült mosollyal mindenki, kivéve a fekete özvegynek öltözött tinilányokat. Vonulás, némi figyelem mindenre jut, persze mondjuk a pljeskavicát többen preferálják a Bala Bá szerb kocsmá-jában, mint a Beszélgessünk Európáról sátor szórólapjait. Nincs sár, pedig a korábbi évek miatt ezen parázott mindenki, viszont a leterített homokba lehet rajzolni a cipőnk orrával. A nagyszínpadnál mellém keveredik egy jóllakott rajongó, lehúzott sliccéből kilóg a vérvalóság, közben a Quimby nyomja maró zenéjét, sajátos pillanat.

Susheela Ramanra jöttem. Én még nőt így nem hallottam énekelni. Az ember általában megy valamire, mert ez így jó neki, aztán jobbára semmi, feloldódik a kavalkádban, de most nem ez. Susheela belevág a madrasi krokodilok zenéjébe. Szól a tabla és a dél-indiai mesterektől tanult fojtott ének. Kezével finoman leköveti, ahogy szorítja le tor- kában a hangokat. Izgulok, fotós kollégám érjen vissza, s rögzítse a mozdulatot. Hát, mit mondjak, utána minden koncert olyan túlontúl ismerős volt, élen az agyonajnározott Franz Ferdinanddal, aki amolyan konzumzenét nyomat. Szimpla feszes gitárzene, semmi különös, van is mód sörözni, blue-boxon röhögni meg mozizni itt-ott. Megnézzük a meglepő módon a világzenei színpadra hagyományozott Robert Plantet, elég hervadtan szól, végig a frusztrációt érzem, ahogy a pasi küzd a hangjával, amelyből eltűntek az egykori regiszterek, majd Tyereskova a Bahián, játszik a hajával, rendben van, régi körök. Majd az öreg mogul, Iggy Pop a fesztivál végén robbant, beszéljük, ahogy megyünk kifelé, de mindez, azt hiszem, mellékes. A Sziget ilyen, ki kell jönni és kész.

Susheela Ramanra jöttem. Én még nőt így nem hallottam énekelni. Az ember általában megy valamire, mert ez így jó neki, aztán jobbára semmi, feloldódik a kavalkádban, de most nem ez. Susheela belevág a madrasi krokodilok zenéjébe. Szól a tabla és a dél-indiai mesterektől tanult fojtott ének. Kezével finoman leköveti, ahogy szorítja le tor- kában a hangokat. Izgulok, fotós kollégám érjen vissza, s rögzítse a mozdulatot. Hát, mit mondjak, utána minden koncert olyan túlontúl ismerős volt, élen az agyonajnározott Franz Ferdinanddal, aki amolyan konzumzenét nyomat. Szimpla feszes gitárzene, semmi különös, van is mód sörözni, blue-boxon röhögni meg mozizni itt-ott. Megnézzük a meglepő módon a világzenei színpadra hagyományozott Robert Plantet, elég hervadtan szól, végig a frusztrációt érzem, ahogy a pasi küzd a hangjával, amelyből eltűntek az egykori regiszterek, majd Tyereskova a Bahián, játszik a hajával, rendben van, régi körök. Majd az öreg mogul, Iggy Pop a fesztivál végén robbant, beszéljük, ahogy megyünk kifelé, de mindez, azt hiszem, mellékes. A Sziget ilyen, ki kell jönni és kész.

Susheela Ramanra jöttem. Én még nőt így nem hallottam énekelni. Az ember általában megy valamire, mert ez így jó neki, aztán jobbára semmi, feloldódik a kavalkádban, de most nem ez. Susheela belevág a madrasi krokodilok zenéjébe. Szól a tabla és a dél-indiai mesterektől tanult fojtott ének. Kezével finoman leköveti, ahogy szorítja le tor- kában a hangokat. Izgulok, fotós kollégám érjen vissza, s rögzítse a mozdulatot. Hát, mit mondjak, utána minden koncert olyan túlontúl ismerős volt, élen az agyonajnározott Franz Ferdinanddal, aki amolyan konzumzenét nyomat. Szimpla feszes gitárzene, semmi különös, van is mód sörözni, blue-boxon röhögni meg mozizni itt-ott. Megnézzük a meglepő módon a világzenei színpadra hagyományozott Robert Plantet, elég hervadtan szól, végig a frusztrációt érzem, ahogy a pasi küzd a hangjával, amelyből eltűntek az egykori regiszterek, majd Tyereskova a Bahián, játszik a hajával, rendben van, régi körök. Majd az öreg mogul, Iggy Pop a fesztivál végén robbant, beszéljük, ahogy megyünk kifelé, de mindez, azt hiszem, mellékes. A Sziget ilyen, ki kell jönni és kész.