Nem mind fényes, ami olcsó

- Németországban ugyan valóban így történik a leárazás, ám Magyarországon csupán a multinacionális cégek tudnak jelentős összeget keresni az árleszállításkor, a kiskereskedők nem. A nagyok ugyanis minden láncot kikerülve maguk gyártatják, importálják és adják el a termé-keket, míg a lánc legvégén lévő kiskereskedők önerőből teszik mindezt. Teszik, mert nem tehetnek mást. A multicégekkel fel kell venni a versenyt, ami korántsem egyszerű feladat, s kicsi az esély a győzelemre - mondja Jassek Balázs, a megyeszékhely ismert kereskedője. Amíg ugyanis egy 20 százalékos leértékelésnél még nullszaldósra jön ki egy átlagos, a termékeit a márkaképviselettől beszerző kiskereskedő, addig egy féláras megoldásnál már komoly veszteséggel számolhat.

- Jelen esetben a télre felhalmozott készletet azonban ki kell üríteni. Januárban húzunk egy vonalat, s nem nézve azt, hogy mennyit szeretnénk keresni, a meglévő termékeket bármilyen áron, de megpróbáljuk eladni, hiszen az így befolyt összeg is csökkenti a veszteséget - jegyzi meg a kereskedő. Érdemes szót ejteni az úgynevezett felárazós technikáról is. Egy ismert multinacionális lánc például úgy próbálja növelni forgalmát, hogy az 1800 forintos áron beszerzett pólót rögvest akciósnak hirdetve, 3990 helyett 2990 forintért teszi ki a polcokra. A vásárló jóhiszeműen megveszi azt, s az üzletlánc is hasznot termel. A másik módszer is nagyon látványos, hiszen nehezen hihető, hogy az 5990 forintos inget 990 forintos áron tudják kínálni. A nagy és folyamatos leárazással azonban öngólt is lőhetnek a kereskedők. Egy ismert, ára alapján prémium kategóriába tartozó márka veszprémi üzlete is zárásra kényszerült a közelmúltban. A szezon elején megérkezett termékeket ugyanis néhány héten belül elkezdték leárazni, először 30, majd pár héttel később már 50 százalékkal, így a törzsvásárlók előre tudták, hogy a szezonkezdet után egy hónappal érdemes betérni az üzletbe, hiszen jóval olcsóbban juthatnak hozzá a ruhákhoz.