Veszélybenaz éghajlat?

Módomban állt megtapasztalni a hirtelen változásokat éppúgy, mint az időjárás esetleg heteken át tartó unalmas egyhangúságát. Évek óta gyűjtöm és tanulmányozom Veszprém megye meteorológiai feljegyzéseit, mérési eredményeit, éghajlati adatait, amikből egyértelműen kiolvasható, hogy átalakulóban, állandó változásban van a klíma is, akárcsak a tényleges időjárás. Ezeket az ingadozásokat ma egyértelműen a globális felmelegedés számlájára írják, pedig évszázadokkal ezelőtt is voltak száraz és forró nyarak, enyhe vagy éppen nagyon hideg és havas telek. A Naplóban is megjelent mti-cikk állítását, miszerint az idei esztendő lesz a legmelegebb a földön (...) a globális felmelegedés és az El Nino időjárási jelenség miatt, én szkeptikusan foga- dom. Legyenek bármilyen jók a matematikai modellek, amelyekkel a számításokat végzik, a teljes légkört, annak minden apró változását ma még lehetetlen kiszámolni. Emlékezzünk csak a tavalyi évre, amikor hűvös, csapadékos nyarat jeleztek előre, és kánikulát kaptunk helyette. Pályafutásom során nagyon sok prognózist készítettem. Kezdetben nem voltak numerikus modellek, a tapasztalat és a megfigyelés segített. Ma az időjárás-előrejelzést sokan rábíznák a számítógépekre, de a programok sem taníthatók meg mindenre. Segítenek, de így is csak 5-7 napig tudunk megbízható előrejelzést készíteni, a többi csak játék a számokkal. Én a magam részéről a britek prognózisát nem tekinteném Magyarországra nézve teljesen megalapozottnak, és óva intenék bárkit is, hogy erre hagyatkozva komoly döntéseket hozzon. Már csak azért is, mert a globális felmelegedés sem egyenletes és régiónként is eltérő lehet a hatása.A globális felmelegedés ma felkapott téma, a jelenségre szemet vetett a médiának az a része is, amely elsősorban nem a tudományos ismeretterjesztés területén érdekelt. A kommunikációban felnagyítódnak a szélsőséges megnyilatkozások, a mérsékeltebb vélemények háttérbe szorulnak. Mára hajlamosak lettünk minden időjárási jelenséget soha nem látott módon szélsőségesnek tekinteni, és mindezt a globális felmelegedés számlájára írni. Ugyanakkor egyetértek dr. Gelencsér András professzor úrral abban, hogy ebben a században valami nagy dolog fog történni, de hogy mi, azt megjósolni sem tudjuk, nem pedig tudományosan előrejelezni. Teljesen igaz az angol mondás az időjárás és éghaj- lat kapcsolatáról, hiszen a feljegyzett múlt az, ami megmutatja, hogy milyen átlagértékek közelében ingadoztak az időjárási elemek, tehát milyen volt az éghajlat. Veszprém rendszeres meteorológiai megfigyelései 1860-ig nyúlnak vissza, de régebbi korok feljegyzéseit is ismerjük. Így nem teljesen tartalom nélküli a múltban való kutakodás, bár az előttünk álló ismeretlen mindig tartogathat meglepetéseket.

Ezek után nézzük a tényeket: Egy átlagos január középhőmérséklete térségünkben -1,4 C, de a három téli hónap középhőmérséklete is fagypont alatt valószínű: -0,4 C. Átlagosan januárban Veszprémben 16, Farkasgyepűn 19, Zircen 18 nap borítja hó a talajfelszínt, és az átlagos maximális hóvastagság Veszprémben 15, Farkasgyepűn 26, Zircen 23 cm.

Egy átlagos januárban legalább 25 nap fagy, 15 napon át a maximum-hőmérséklet sem emelkedik 0 C fölé, és legalább egy alkalommal -10 C alá süllyed a hőmérő higanyszála.Ezzel szemben most januárban hó nincs, a meteorológusok rövid távon nem is ígérnek, a hőmérő higanyszála pedig nem akar 0 C alá süllyedni. Enyhe volt az ősz is, és decemberben is több mint 2 fokkal volt magasabb a középhőmérséklet, mint a sokévi átlag. Mégsem a legutóbbi december a rekorder, mert 1954 és 1974 decemberében még enyhébb volt az idő. (Utóbbi csaknem 4 fokkal haladta meg a sokévi átlagot.) Volt már ilyen tél - mondják az idősebbek, bár a pontos dátumokra csak kevesen emlékeznek. Valóban volt úgy is, hogy mind a három té- li hónap nagyon enyhe volt, mint 1974/75 telén (plusz 3 fokos átlaghőmérséklettel), de az esetek túlnyomó ré- szében enyhe decembert és januárt, az átlagosnál hűvösebb (sokszor havasabb) február és március követett, te- hát később kezdődött a kitavaszodás. Ha fellapozzuk a régi krónikákat és feljegyzéseket, akkor megtudjuk, hogy 1801 januárjában is többnyire nagyon enyhe volt az idő, a téli vásáron nem volt nagyon hi- deg. Ilyen jó időre az idős emberek sem emlékeznek - írja a krónikás. Január 15-19-én már a kacsatojást elültették, ami egyébként februárban szokott megesni, ugyanis eddig a hónapban semmiféle hó nem esett. Sopronban is enyhe volt a tél, olyannyira, hogy az egész télen át a szabadban dolgozhattak. Bolgár Mihálytól tudjuk, hogy 1804 januárja Veszprémben kissé enyhébb volt, gyakori ködös napokkal, a vége felé az északi szelek erős hideget hoztak; 1825 januárja kellemes volt, hó nem esett. Az 1834. esztendő volt a XIX. század legenyhébb esztendeje. Az eredeti anyakönyvi bejegyzések szerint Szent Vince napján, január 22-én virágzik a meggyfa, gyertyaszentelő napján, február 2-án a méhek mind künn vannak. Egész télen soha sem fagyott és nem volt hó. Az enyhe tél következményeként 1834-ben termett a XIX. század legjobb minőségű bora, amiről egy göcseji plébános önérzettel jegyezte meg anyakönyvében: Jobb bor termett, mint akár a pécsi hegyekben. 1876-ban Veszprémben a tél oly enyhe volt, hogy még a rovarok is előbújtak. Február 6-án nagy hó esett, hogy a köz- lekedés több napig szünetelt. A műszeres megfigyelések kezdete óta nagyon enyhe volt 1921 januárja, de 1951, 1975, 1983 és 1994 januárja is kitűnt a szokatlan enyheségével. Enyhe volt 1956 januárja is, hiszen a hónap első felében a kisebb havazások ellenére összefüggő hótakaró nem tudott kialakulni. Janu- ár közepétől az enyhe óceáni légtömegek szinte tavaszt varázsoltak, sokfelé 15 C közelébe emelkedett a hőmérséklet. Az enyheség hatására a mogyoró, fehérfűz, somfa, hóvirág és az ibolya virágzásáról érkeztek jelentések. Az enyhe decembert és januárt az esetek többségében hűvös február szokta követni, ahogy az öregek szokták volt mondani: nem eszi meg a kutya a telet. Tehát a sokéves megfigyelések alapján lehet hűvös február, de enyhe is, lehet korai tavasz, de késői ki- tavaszodás is.

A példákat hosszan lehetne sorolni, de felesleges. Egyetértve Gelencsér professzor úr megállapításával és kissé ki- egészítve azt: időjárás- és éghajlatügyben csak a változás az egészen biztos.

Ezek után nézzük a tényeket: Egy átlagos január középhőmérséklete térségünkben -1,4 C, de a három téli hónap középhőmérséklete is fagypont alatt valószínű: -0,4 C. Átlagosan januárban Veszprémben 16, Farkasgyepűn 19, Zircen 18 nap borítja hó a talajfelszínt, és az átlagos maximális hóvastagság Veszprémben 15, Farkasgyepűn 26, Zircen 23 cm.

Egy átlagos januárban legalább 25 nap fagy, 15 napon át a maximum-hőmérséklet sem emelkedik 0 C fölé, és legalább egy alkalommal -10 C alá süllyed a hőmérő higanyszála.Ezzel szemben most januárban hó nincs, a meteorológusok rövid távon nem is ígérnek, a hőmérő higanyszála pedig nem akar 0 C alá süllyedni. Enyhe volt az ősz is, és decemberben is több mint 2 fokkal volt magasabb a középhőmérséklet, mint a sokévi átlag. Mégsem a legutóbbi december a rekorder, mert 1954 és 1974 decemberében még enyhébb volt az idő. (Utóbbi csaknem 4 fokkal haladta meg a sokévi átlagot.) Volt már ilyen tél - mondják az idősebbek, bár a pontos dátumokra csak kevesen emlékeznek. Valóban volt úgy is, hogy mind a három té- li hónap nagyon enyhe volt, mint 1974/75 telén (plusz 3 fokos átlaghőmérséklettel), de az esetek túlnyomó ré- szében enyhe decembert és januárt, az átlagosnál hűvösebb (sokszor havasabb) február és március követett, te- hát később kezdődött a kitavaszodás. Ha fellapozzuk a régi krónikákat és feljegyzéseket, akkor megtudjuk, hogy 1801 januárjában is többnyire nagyon enyhe volt az idő, a téli vásáron nem volt nagyon hi- deg. Ilyen jó időre az idős emberek sem emlékeznek - írja a krónikás. Január 15-19-én már a kacsatojást elültették, ami egyébként februárban szokott megesni, ugyanis eddig a hónapban semmiféle hó nem esett. Sopronban is enyhe volt a tél, olyannyira, hogy az egész télen át a szabadban dolgozhattak. Bolgár Mihálytól tudjuk, hogy 1804 januárja Veszprémben kissé enyhébb volt, gyakori ködös napokkal, a vége felé az északi szelek erős hideget hoztak; 1825 januárja kellemes volt, hó nem esett. Az 1834. esztendő volt a XIX. század legenyhébb esztendeje. Az eredeti anyakönyvi bejegyzések szerint Szent Vince napján, január 22-én virágzik a meggyfa, gyertyaszentelő napján, február 2-án a méhek mind künn vannak. Egész télen soha sem fagyott és nem volt hó. Az enyhe tél következményeként 1834-ben termett a XIX. század legjobb minőségű bora, amiről egy göcseji plébános önérzettel jegyezte meg anyakönyvében: Jobb bor termett, mint akár a pécsi hegyekben. 1876-ban Veszprémben a tél oly enyhe volt, hogy még a rovarok is előbújtak. Február 6-án nagy hó esett, hogy a köz- lekedés több napig szünetelt. A műszeres megfigyelések kezdete óta nagyon enyhe volt 1921 januárja, de 1951, 1975, 1983 és 1994 januárja is kitűnt a szokatlan enyheségével. Enyhe volt 1956 januárja is, hiszen a hónap első felében a kisebb havazások ellenére összefüggő hótakaró nem tudott kialakulni. Janu- ár közepétől az enyhe óceáni légtömegek szinte tavaszt varázsoltak, sokfelé 15 C közelébe emelkedett a hőmérséklet. Az enyheség hatására a mogyoró, fehérfűz, somfa, hóvirág és az ibolya virágzásáról érkeztek jelentések. Az enyhe decembert és januárt az esetek többségében hűvös február szokta követni, ahogy az öregek szokták volt mondani: nem eszi meg a kutya a telet. Tehát a sokéves megfigyelések alapján lehet hűvös február, de enyhe is, lehet korai tavasz, de késői ki- tavaszodás is.

A példákat hosszan lehetne sorolni, de felesleges. Egyetértve Gelencsér professzor úr megállapításával és kissé ki- egészítve azt: időjárás- és éghajlatügyben csak a változás az egészen biztos.

Ezek után nézzük a tényeket: Egy átlagos január középhőmérséklete térségünkben -1,4 C, de a három téli hónap középhőmérséklete is fagypont alatt valószínű: -0,4 C. Átlagosan januárban Veszprémben 16, Farkasgyepűn 19, Zircen 18 nap borítja hó a talajfelszínt, és az átlagos maximális hóvastagság Veszprémben 15, Farkasgyepűn 26, Zircen 23 cm.

Egy átlagos januárban legalább 25 nap fagy, 15 napon át a maximum-hőmérséklet sem emelkedik 0 C fölé, és legalább egy alkalommal -10 C alá süllyed a hőmérő higanyszála.Ezzel szemben most januárban hó nincs, a meteorológusok rövid távon nem is ígérnek, a hőmérő higanyszála pedig nem akar 0 C alá süllyedni. Enyhe volt az ősz is, és decemberben is több mint 2 fokkal volt magasabb a középhőmérséklet, mint a sokévi átlag. Mégsem a legutóbbi december a rekorder, mert 1954 és 1974 decemberében még enyhébb volt az idő. (Utóbbi csaknem 4 fokkal haladta meg a sokévi átlagot.) Volt már ilyen tél - mondják az idősebbek, bár a pontos dátumokra csak kevesen emlékeznek. Valóban volt úgy is, hogy mind a három té- li hónap nagyon enyhe volt, mint 1974/75 telén (plusz 3 fokos átlaghőmérséklettel), de az esetek túlnyomó ré- szében enyhe decembert és januárt, az átlagosnál hűvösebb (sokszor havasabb) február és március követett, te- hát később kezdődött a kitavaszodás. Ha fellapozzuk a régi krónikákat és feljegyzéseket, akkor megtudjuk, hogy 1801 januárjában is többnyire nagyon enyhe volt az idő, a téli vásáron nem volt nagyon hi- deg. Ilyen jó időre az idős emberek sem emlékeznek - írja a krónikás. Január 15-19-én már a kacsatojást elültették, ami egyébként februárban szokott megesni, ugyanis eddig a hónapban semmiféle hó nem esett. Sopronban is enyhe volt a tél, olyannyira, hogy az egész télen át a szabadban dolgozhattak. Bolgár Mihálytól tudjuk, hogy 1804 januárja Veszprémben kissé enyhébb volt, gyakori ködös napokkal, a vége felé az északi szelek erős hideget hoztak; 1825 januárja kellemes volt, hó nem esett. Az 1834. esztendő volt a XIX. század legenyhébb esztendeje. Az eredeti anyakönyvi bejegyzések szerint Szent Vince napján, január 22-én virágzik a meggyfa, gyertyaszentelő napján, február 2-án a méhek mind künn vannak. Egész télen soha sem fagyott és nem volt hó. Az enyhe tél következményeként 1834-ben termett a XIX. század legjobb minőségű bora, amiről egy göcseji plébános önérzettel jegyezte meg anyakönyvében: Jobb bor termett, mint akár a pécsi hegyekben. 1876-ban Veszprémben a tél oly enyhe volt, hogy még a rovarok is előbújtak. Február 6-án nagy hó esett, hogy a köz- lekedés több napig szünetelt. A műszeres megfigyelések kezdete óta nagyon enyhe volt 1921 januárja, de 1951, 1975, 1983 és 1994 januárja is kitűnt a szokatlan enyheségével. Enyhe volt 1956 januárja is, hiszen a hónap első felében a kisebb havazások ellenére összefüggő hótakaró nem tudott kialakulni. Janu- ár közepétől az enyhe óceáni légtömegek szinte tavaszt varázsoltak, sokfelé 15 C közelébe emelkedett a hőmérséklet. Az enyheség hatására a mogyoró, fehérfűz, somfa, hóvirág és az ibolya virágzásáról érkeztek jelentések. Az enyhe decembert és januárt az esetek többségében hűvös február szokta követni, ahogy az öregek szokták volt mondani: nem eszi meg a kutya a telet. Tehát a sokéves megfigyelések alapján lehet hűvös február, de enyhe is, lehet korai tavasz, de késői ki- tavaszodás is.

A példákat hosszan lehetne sorolni, de felesleges. Egyetértve Gelencsér professzor úr megállapításával és kissé ki- egészítve azt: időjárás- és éghajlatügyben csak a változás az egészen biztos.

Egy átlagos januárban legalább 25 nap fagy, 15 napon át a maximum-hőmérséklet sem emelkedik 0 C fölé, és legalább egy alkalommal -10 C alá süllyed a hőmérő higanyszála.Ezzel szemben most januárban hó nincs, a meteorológusok rövid távon nem is ígérnek, a hőmérő higanyszála pedig nem akar 0 C alá süllyedni. Enyhe volt az ősz is, és decemberben is több mint 2 fokkal volt magasabb a középhőmérséklet, mint a sokévi átlag. Mégsem a legutóbbi december a rekorder, mert 1954 és 1974 decemberében még enyhébb volt az idő. (Utóbbi csaknem 4 fokkal haladta meg a sokévi átlagot.) Volt már ilyen tél - mondják az idősebbek, bár a pontos dátumokra csak kevesen emlékeznek. Valóban volt úgy is, hogy mind a három té- li hónap nagyon enyhe volt, mint 1974/75 telén (plusz 3 fokos átlaghőmérséklettel), de az esetek túlnyomó ré- szében enyhe decembert és januárt, az átlagosnál hűvösebb (sokszor havasabb) február és március követett, te- hát később kezdődött a kitavaszodás. Ha fellapozzuk a régi krónikákat és feljegyzéseket, akkor megtudjuk, hogy 1801 januárjában is többnyire nagyon enyhe volt az idő, a téli vásáron nem volt nagyon hi- deg. Ilyen jó időre az idős emberek sem emlékeznek - írja a krónikás. Január 15-19-én már a kacsatojást elültették, ami egyébként februárban szokott megesni, ugyanis eddig a hónapban semmiféle hó nem esett. Sopronban is enyhe volt a tél, olyannyira, hogy az egész télen át a szabadban dolgozhattak. Bolgár Mihálytól tudjuk, hogy 1804 januárja Veszprémben kissé enyhébb volt, gyakori ködös napokkal, a vége felé az északi szelek erős hideget hoztak; 1825 januárja kellemes volt, hó nem esett. Az 1834. esztendő volt a XIX. század legenyhébb esztendeje. Az eredeti anyakönyvi bejegyzések szerint Szent Vince napján, január 22-én virágzik a meggyfa, gyertyaszentelő napján, február 2-án a méhek mind künn vannak. Egész télen soha sem fagyott és nem volt hó. Az enyhe tél következményeként 1834-ben termett a XIX. század legjobb minőségű bora, amiről egy göcseji plébános önérzettel jegyezte meg anyakönyvében: Jobb bor termett, mint akár a pécsi hegyekben. 1876-ban Veszprémben a tél oly enyhe volt, hogy még a rovarok is előbújtak. Február 6-án nagy hó esett, hogy a köz- lekedés több napig szünetelt. A műszeres megfigyelések kezdete óta nagyon enyhe volt 1921 januárja, de 1951, 1975, 1983 és 1994 januárja is kitűnt a szokatlan enyheségével. Enyhe volt 1956 januárja is, hiszen a hónap első felében a kisebb havazások ellenére összefüggő hótakaró nem tudott kialakulni. Janu- ár közepétől az enyhe óceáni légtömegek szinte tavaszt varázsoltak, sokfelé 15 C közelébe emelkedett a hőmérséklet. Az enyheség hatására a mogyoró, fehérfűz, somfa, hóvirág és az ibolya virágzásáról érkeztek jelentések. Az enyhe decembert és januárt az esetek többségében hűvös február szokta követni, ahogy az öregek szokták volt mondani: nem eszi meg a kutya a telet. Tehát a sokéves megfigyelések alapján lehet hűvös február, de enyhe is, lehet korai tavasz, de késői ki- tavaszodás is.

A példákat hosszan lehetne sorolni, de felesleges. Egyetértve Gelencsér professzor úr megállapításával és kissé ki- egészítve azt: időjárás- és éghajlatügyben csak a változás az egészen biztos.

Egy átlagos januárban legalább 25 nap fagy, 15 napon át a maximum-hőmérséklet sem emelkedik 0 C fölé, és legalább egy alkalommal -10 C alá süllyed a hőmérő higanyszála.Ezzel szemben most januárban hó nincs, a meteorológusok rövid távon nem is ígérnek, a hőmérő higanyszála pedig nem akar 0 C alá süllyedni. Enyhe volt az ősz is, és decemberben is több mint 2 fokkal volt magasabb a középhőmérséklet, mint a sokévi átlag. Mégsem a legutóbbi december a rekorder, mert 1954 és 1974 decemberében még enyhébb volt az idő. (Utóbbi csaknem 4 fokkal haladta meg a sokévi átlagot.) Volt már ilyen tél - mondják az idősebbek, bár a pontos dátumokra csak kevesen emlékeznek. Valóban volt úgy is, hogy mind a három té- li hónap nagyon enyhe volt, mint 1974/75 telén (plusz 3 fokos átlaghőmérséklettel), de az esetek túlnyomó ré- szében enyhe decembert és januárt, az átlagosnál hűvösebb (sokszor havasabb) február és március követett, te- hát később kezdődött a kitavaszodás. Ha fellapozzuk a régi krónikákat és feljegyzéseket, akkor megtudjuk, hogy 1801 januárjában is többnyire nagyon enyhe volt az idő, a téli vásáron nem volt nagyon hi- deg. Ilyen jó időre az idős emberek sem emlékeznek - írja a krónikás. Január 15-19-én már a kacsatojást elültették, ami egyébként februárban szokott megesni, ugyanis eddig a hónapban semmiféle hó nem esett. Sopronban is enyhe volt a tél, olyannyira, hogy az egész télen át a szabadban dolgozhattak. Bolgár Mihálytól tudjuk, hogy 1804 januárja Veszprémben kissé enyhébb volt, gyakori ködös napokkal, a vége felé az északi szelek erős hideget hoztak; 1825 januárja kellemes volt, hó nem esett. Az 1834. esztendő volt a XIX. század legenyhébb esztendeje. Az eredeti anyakönyvi bejegyzések szerint Szent Vince napján, január 22-én virágzik a meggyfa, gyertyaszentelő napján, február 2-án a méhek mind künn vannak. Egész télen soha sem fagyott és nem volt hó. Az enyhe tél következményeként 1834-ben termett a XIX. század legjobb minőségű bora, amiről egy göcseji plébános önérzettel jegyezte meg anyakönyvében: Jobb bor termett, mint akár a pécsi hegyekben. 1876-ban Veszprémben a tél oly enyhe volt, hogy még a rovarok is előbújtak. Február 6-án nagy hó esett, hogy a köz- lekedés több napig szünetelt. A műszeres megfigyelések kezdete óta nagyon enyhe volt 1921 januárja, de 1951, 1975, 1983 és 1994 januárja is kitűnt a szokatlan enyheségével. Enyhe volt 1956 januárja is, hiszen a hónap első felében a kisebb havazások ellenére összefüggő hótakaró nem tudott kialakulni. Janu- ár közepétől az enyhe óceáni légtömegek szinte tavaszt varázsoltak, sokfelé 15 C közelébe emelkedett a hőmérséklet. Az enyheség hatására a mogyoró, fehérfűz, somfa, hóvirág és az ibolya virágzásáról érkeztek jelentések. Az enyhe decembert és januárt az esetek többségében hűvös február szokta követni, ahogy az öregek szokták volt mondani: nem eszi meg a kutya a telet. Tehát a sokéves megfigyelések alapján lehet hűvös február, de enyhe is, lehet korai tavasz, de késői ki- tavaszodás is.

A példákat hosszan lehetne sorolni, de felesleges. Egyetértve Gelencsér professzor úr megállapításával és kissé ki- egészítve azt: időjárás- és éghajlatügyben csak a változás az egészen biztos.

A példákat hosszan lehetne sorolni, de felesleges. Egyetértve Gelencsér professzor úr megállapításával és kissé ki- egészítve azt: időjárás- és éghajlatügyben csak a változás az egészen biztos.

A példákat hosszan lehetne sorolni, de felesleges. Egyetértve Gelencsér professzor úr megállapításával és kissé ki- egészítve azt: időjárás- és éghajlatügyben csak a változás az egészen biztos.