Összeomlott a piac

Az elmúlt években már kezdett jellemzővé válni, hogy a vadhúspiac mást mutatott a vadgazdák számára, mint a közembereknek. Az áruházak polcain úgy tapasztalható, hogy ez nem olcsó, vagyis kurrens termékről lehet szó. 

A vadászok viszont ennek az ellenkezőjével kénytelenek szembesülni, nyilatkozta Pap Gyula, a Veszprém Megyei Vadászkamara elnöke. Az elmúlt három évben a vadhús ára rapszodikusan ingadozott, a vadgazda számára követhetetlen volt, hogy mindezt mi okozza. Hatásuk sincs rá, hogy mennyiért veszik át tőlük a húst.

Partnert sem igazán érdemes váltani, mert a vadhúsfeldolgozók közel azonos árszinten dolgoznak. A helyzettel mindenki elégedetlen volt, kevesellték az ötszáz forint körüli átvételi árakat. 

Keresték a megoldást, miként lehetne például vadbontót vagy vadfeldolgozót létrehozni, de a horribilis beruházási összeg, a bizonytalan megtérülés a kedvüket szegte. Erre most itt az újabb béka !

A gazdasági válsággal egybeeső időpontban, röpke két hónap alatt kétszer is árkorrekció történt, amire nem volt példa eddig. Olyan információkat kaptak, hogy csökkent a kereslet, valamint a Távol-Keletről igen olcsón importálnak nagy mennyiségű vadhúst. 

De hogy ezek-e az igazi okok? A vadászok nem kapnak piaci jelentéseket. Pap Gyula jelezte, odáig jutottak, hogy az őz árát kivéve mindegyik nagyvad átvételi ára csökkent, a legnagyobb mennyiségben lőtt és a legnagyobb összsúlyt produkáló vaddisznó esetében pedig minimálisra esett. 

Az első osztályú disznó ára kilónként 300, a harmadosztályúé 80 forint! Az osztályba sorolás nem feltétlenül a kilövés milyenségét (például a roncsolás mértékét) jelenti, ha például a vaddisznó zsigerelt súlya meghaladja a 75 kilót vagy nem éri el a húsz kilót, automatikusan harmadosztályú lesz. 

Ezzel a ráfordított munka nem térül meg, a vad etetése pedig kidobott pénz.