Mindennek a résfal az oka

- A katasztrófa október negyedikén következett be, hatodikán este kértek fel a Mal Zrt.-t kiszolgáló vasút üzemeltetői arra, hogy készítsek szakvéleményt arra vonatkozóan, hogy mennyiből és milyen módon lehetne helyreállítani a megrongálódott vasúti vonalszakaszt. Hetedikén, csütörtökön már a helyszínen voltam, és hamarosan elkészítettem és helyreállításra vonatkozó költségbecslést és technológiai leírást. Hozzáteszem, hogy tiszteletdíjat nem kértem ezért a munkáért - meséli a szakember.

- Izgatott, mi lehetett a gátszakadás igazi oka. Korábban egy munkám során már történt egy hasonló eset, amikor hat-nyolc méter mélységben lévő ferde síkú kövér agyagrétegen csúszott el a talaj. Ez még 1985-ben történt, amikor a rézsűszakasz indult el, amely két olyan óriási kőrisfát vitt magával, amely eddig még minden időjárási szélsőséget kibírt. A kolontári katasztrófa bekövetkezésekor is az volt az első gondolatom, hogy itt talajtörés történhetett  - közölte lapunkkal Kónya László.

Ez annál inkább is logikus volt a szakember számára, mert tudta, hogy a X-es tározó 1987-88-ban a helyi hőerőmű salakjából készült töltésgátfala szinte betonizálódott az évek során, és a tározó aljára lerakódott és megkeményedett vörösiszappal együtt szilárd teknővé alakult.

Az állami tulajdonú alumíniumcég a kilencvenes évek végén magántulajdonba került, nem sokkal ez után a környezetvédelmi hatóságok kötelezték arra a céget, hogy környezetvédelmi okokból építsenek olyan mélységben résfalat a töltés mellett, amely lenyúlik a vízzáró agyagrétegig.

A körülbelül tizenkét méter mély és negyven centiméter széles betonfalat - résfalat - 1998 évben építették ki, amely körbefogta a tározókat. Így egy nagy altalaji zárt medence épült ki, és a belső területek talajvize lezárásra került.

A résfalon kívül a talajvíz szabadon terjeszkedhetett, a teknőn belül felgyülemlett, ehhez hozzájárult még, hogy idén rengeteg csapadék hullott és bőségesen került a teknőn belülre is, ezzel is növelve a talajvízszint-különbséget és a nyomást a résfal belső felületén. A katasztrófa akkor következett be, amikor a túlnyomás robbanásszerűen kidöntötte a résfalat. Ezután a ferde síkú, altalaji kövér agyagrétegen bekövetkezett a talajtörés. Az iskoláinkban tanultak szerint közlekedőedényként a talajvízszint kiegyenlítődési folyamata gyorsan végbement. A kohézióját vesztett agyagrétegen a vízáradattal együtt a gáttöltés alatti talajréteg kimosódott. Miután a vörösiszap-tározó gátja alól kicsúszott a talaj, a gát előrebukva széttört, és ezzel kiszabadult a tározóban a felül lévő híg, közel egymillió köbméter mennyiségű vörösiszap, és áradatszerűen elöntötte a környéket.

Ha nem építettek volna résfalat, a gát még ma is állna - állítja a szakember. A résfal megépítése teljesen felesleges, ráadásul milliárdokba kerülő beruházás volt.

A sajtóban eddig már megjelent néhány találgatás a lehetséges okokkal és azzal kapcsolatban is, hogy lehettek-e a szakemberek számára előjelek a katasztrófa veszélyére?

A szakember szerint intő jel volt, hogy a gát magasságát megemelték azon a szakaszon, ahol a kitörés történt, mert ez azt jelenthette, hogy fokozatosan  megsüllyedt a töltésgát, illetve már a résfal - kis mennyiségben - átengedte a talajvizet, és így az agyagréteg feletti talajréteg is kezdett kimosódni.

A katasztrófa előtt repedések jelentek meg a töltésgáton, de ezek csak az utóbb kiegészített, rátöltött részeken, azok mélységéig lehettek kimosódások, amelyek egyáltalán nem veszélyeztették az öreg gáttöltés állékonyságát.

Így kellene a területet helyreállítani

A helyreállítás során először a gátfalat kellene újraépíteni, majd a kiszakadt résfalszakasz környezetében, az agyagrétegig ki kell szedni a szennyezett altalajt. A szennyezett talajrétegek eltávolítása után a területet, a gödröt az agyagrétegbe bealapozva vegyes szemszerkezetű bazaltkőből, tömörítéssel, egyben olyan kémiai szűrőanyagok - amelyek a lúgos szennyezést megszűrik - beépítésével lehetne a területet helyreállítani, kármentesíteni, ahogy azt a Környezetvédelmi Hatóság engedélyezheti.

Dossziénk az iszapkatasztrófáról