Bakonyi és balatoni pásztorok találkozója

A Hunyadi Hagyományőrző Egyesület szervezi a kezdetektől a programot, amelynek vezetőjétől, Márffy Bencétől megtudtuk, hogy az állattartók egy kicsit másként látják környezetüket, és a többiektől eltérően viszonyulnak a természethez. Olyan ismeretek birtokában vannak, amelyeket meg kell őriznünk az utódainknak. Molnár Zsolt botanikus, etnobiológus, a Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai és Botanikai Kutatóintézetének munkatársa is megerősítette a hagyományőrzők mondanivalóját. A pásztorok természetismeretével kapcsolatban olyan horderejû gyûjtést végeznek, mint hajdan Bartók Béla a zenében. 

 Molnár Zsolt etnobiológus délelőtt a pásztoroknak, délután pedig minden más érdeklődőnek is tartott előadást. Ebből kiderült, hogy az állatokkal foglalkozó szakemberek száznyolcvan növényfajt ismernek alaposan és ötvenféle kifejezésük van a legelőre, a növényegyüttesekre, illetve azok használhatóságára. Erről a tudásról, természetismeretről korábban a hagyományos biológiai tudományoknak nem voltak ismereteik, igaz, túl is nőnek azokon, több tudományág mûvelői találnak nekik való témákat ezen a területen. Például Varga Anna, a pécsi tudományegyetem doktorandusza is rendszeres résztvevője a találkozóknak, és a pásztorhagyományok szakértő gyűjtője lett mára.

A kutyás programokat a Duna–Tisza Magyar Pásztorkutyás Hagyományőrző és Sportegyesület szervezte, amelynek elnöke, Skobrák Ferenc értékelte a terelőversenyben a kutyák teljesítményét. Ennek keretében rackákat kellett egyik területről a másikra átirányítani, iletve egy példányt kivettek a nyájból, amelyet vissza kellett hajtani a többi állathoz. A kutyák között voltak már gyakorlott terelők, és olyanok is akadtak, amelyek még nem kapnának munkát egy igazi nyáj mellett. A programra hagyományos magyar pásztorkutyákat, pulit, pumit és mudit hoztak el. A tenyészszemlét Pischoff Ferenc, a munkakutyák nemzetközi bírája vizsgálta, aki a kutyákat külső-belső tulajdonságaik alapján értékelte, minősítette.