Megbélyegzés járt a nyugatról hazatérteknek

A szerzőt 1945 márciusában Polgárdiba vonultatták be. Ekkor már minden igaz magyar tisztában volt a háború kimenetelével, sokan értelmetlennek látták az áldozatot. A felvilágosult T. A. többször kivált egységéből, mégsem tudta elkerülni, hogy transzportálják. Hadifogságba került, s e könyv ezeknek a hónapoknak a szenvedéseit tárja elénk.

Már a német Kreuznach-puszta földjén megismerkedett a fogva tartottak életével. Kiporciózott élelem, eső, sár, hideg éjszakák, betegség, halál. Majd a Boden-tónál: "Nem tudom, hány kilóra fogytam, de hanyatt fekve a bordám rácsán át jól megfigyelhettem szívem fáradt lüktetését" - írta. A biztosnak vélt pusztulás elől sokan az idegenlégióba menekültek. A maradtak látványa szomorú: "Sosem felejtem el az itt látott, egykor ember formájú csontváz-alakokat. Szögletes fejük csuklóvékony hosszú nyakon imbolygott. Csigolyáik sora nyakuktól hús nélküli farukig mint kihalt ősállatok csontvázán látható tarajvonulat húzódott."

"Hányszor csillogtatták meg előttünk a szabadulás reményét!" - folytatódik a leírás. "Lehet, ha mindezt előre láttuk volna Plauenban, mi is nekimegyünk a szögesdrótnak, mint az a pár német, aki agyonlövette magát Hersfeldben."

A franciaországi Rennesbe szállították őket. Tovább fokozódtak a nélkülözések és a szenvedések. Thewrewk levelet írhatott a Paloznakon élő anyjának, akit már több mint egy éve nem látott. Az édesanya örömmel olvasta a huszonöt sorosra szabott írást, tudatta a rokonokkal fia sorsát, majd agyvérzésben meghalt.

Bretagne-ban aknaszedésre kényszerítették a foglyokat. A veszélyes munka hétszáz áldozatot követelt. Bruz helység a kegyetlen szenvedéseket nyújtó francia települések egyike. A kenyér itt morzsolódó, kőkemény héjú, tömör massza volt. Állítólag szójalisztből készült, de ilyen íze nem volt. Pörkölt makk- és vadgesztenyehéjat tartalmazott. Kissé könnyített fiaink sorsán, hogy külső munkára jelentkezhettek.

A mű végén némi számvetést készített a szerző. Leírta, hogy Rennes-ben sokkal többen haltak meg, mint a bergen-belseni német haláltáborban. Végre 1946. május 5-én egy negyvenvagonos tehervonattal 1600 magyar hadifogoly hazaindulhatott. A kísérő francia őrök a mieink félévi munkabérét elrabolták. Idehaza ez volt a fő kérdés: - Honnan jöttek? - A válasz: - Franciaországból. - Akkor önök nyugatosok - szólt a verdikt. S évekig, ha nem évtizeden át viselniük kellett a megkülönböztetés ódiumát.

Az erdélyi Kuncz Aladár 1930-ban írott Fekete kolostor című könyve arról tanúskodik, hogy az első világháború kitörésekor Franciaországban rekedt hazánkfiait kémeknek titulálva évekig fogságban gyötörték. A marcaltői születésű s nemrég elhunyt Harsányi László Gallföldön, rabságban, illetőleg Thewrewk Aurél Nyugatosok című műve pedig a nyugatról visszatértek megbélyegzéséről szólnak. Mintha ugyan fiataljaink önként mentek volna az éheztető és gyilkoló táborokba.

Az 1921-ben született Thewrewk Aurél szerencsére még él. Idejének nagyobb részét nem Paloznakon a családi házban tölti, hanem a fővárosban. Embersége, leleményessége folytán a fogságban sok társának az életét könnyítette, illetőleg mentette meg. Az ELTE-n végzett, majd neves csillagászként itt tanított. Két fiatal csillagász 2000-ben új bolygót fedezett fel, melyet tiszteletből és elismerésül őróla neveztek el. Nyugállományba vonulása előtt évekig a Planetárium igazgatójaként dolgozott. Híres műve, A Nap fiai 2007-ben jelent meg.