Világutazó örömzene

Kissé közhelyes ugyan szinte minden alkalommal leírni Orosz Zoltán koncertjei kapcsán, de ettől függetlenül még igaz: a nemzetközi hírű virtuóz újfent varázslatos muzikális kalandra invitálta a zene szerelmeseit. Az eMeRTon- és Artisjus-díjas harmonikaművész világában ugyanis jól megférnek egymás mellett a balkáni dalok, a latin-amerikai dallamok, a francia sanzonok, a török és persze a magyar muzsikák. A sokszínűség azonban nem tűnik csapongásnak és útkeresésnek, ugyanis nem kioltják egymást a különböző eltérő zenék, hanem erősítik. Talán ezért van, hogy Orosz Zoltán koncertjein rendre teltházzal, de legalábbis tisztes nézősereggel számolhatnak a szervezők az ország minden táján, de még határainkon túl is. Nem volt ez másképp a Pannon Egyetem aulájában sem, generációk látogattak el és élvezték a muzsikát, ráadásul Németh József nagylelkűségének köszönhetően mindezt „diszkontáron” tehették meg.

A Veszprémbe időről időre visszatérő harmonikaművész - akit 11 évesen, korengedménnyel vettek fel a zeneművészeti szakközépiskolába - tucatnyi műfajban mutatta meg virtuozitását, s zenésztársaival minduntalan vastapsra késztették a zeneértő veszprémi közönséget, köztük a Snétberger Zenei Tehetségközpont növendékeit is, akik a szórakozás mellett nem titkoltan tanulni jöttek a mesterektől. A sikerhez ugyanis nagy szükség volt az Orosz Zoltánt kísérő virtuóz muzsikusokra is. A ritmusokért ezúttal is a régi barát, az ütőhangszerek honi mesterének is bátran nevezhető Horváth Kornél felelt, basszusgitáron Lattmann Béla, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem basszusgitár tanszékvezető tanára játszott, míg a fúvós hangszereknél a Liszt-díjas Borbély Mihályt, a gitárnál pedig a virtuóz Balogh Zoltánt láthatta és hallhatta a publikum.

Az „Örömzene” címmel meghirdetett koncert programja a tavaly már aranylemezzé érett legutóbbi albumra, a Kontrasztokra épült. A nyitó francia sanzontól, az elmúlásról szóló Piazzola-klasszikus Oblivion-on át a Libertangóig tartott a skála. A közel kétórás fellépésen háromszor tapsolta vissza a közönség az Orosz Zoltán vezette kvintettet, s a zenei utazást épp az utóbb említett, a szabadság fuvallatát megidéző Libertango zárta. Zenei élmény volt, ez, nem is akármilyen.

Orosz Zoltán harmonika szeretetét édesapjától örökölte. Ő figyelt fel tehetségére, s az első, nyolcbasszusos harmonikát is tőle kapta négyéves korában. A művész három egymást követő évben megnyerte az Országos Harmonikaversenyt felnőtt profi kategóriában. 2000-ben együttese megkapta a Magyar Rádió rangos elismerését az eMeRTon díjat, majd stílusteremtő zenei tevékenységét 2008-ban Artisjus Díjjal ismerték el. A művész Szingapúrtól Szibériáig a világ számos pontján koncertezett már, és az észtországi, dániai, finn, belga, norvég, spanyol, olasz és orosz harmonikafesztiválok után duója Bardóczy Attila előadóművésszel a Párizsi Nemzetközi Sanzonversenyen elnyerte a legjobb külföldi előadónak járó első díjat is.