A Csend Napok visszhangja

Hiszen ebben az esetben egy hiánypótló "minifesztiválról" beszélhetünk, amely megmutatja, hogy nagy csinnadratta nélkül is lehet hatásos rendezvénnyel előrukkolni. Harsányság nélküli, csevegős, elmélyülős programokról van szó, sok beszélgetéssel - amelyek ugyan nagyszerű alkalmat adtak a  "mai rohanó világunkban" frázis pufogtatására, de így is tanulságos volt -, verssel és zenével, amelyhez kiváló helyszínként szolgált a Dubniczay-palota.

A program a Hangadók zenekar adventi műsorával kezdődött, Szalma Tamás verselésével folytatódott, majd a veszprémi rockzenészek beszélgetése következett, akik megegyeztek abban, hogy a legértékesebb perceknek a jól sikerült koncertek utáni kimerült hallgatást tartják, és hogy erősítő nélkül is el tudják képzelni az életet.

Rockzenészek a csendről - (balról jobbra) Trócsányi Gergely, Szoboszlay Zsolt, Nyakas Krisztián, Cseh Balázs, Süle Zsolt (Fotó: Gáspár Gábor)

A Hegyeshalmi László vezette beszélgetés résztvevői ezután a szeretet hatalmáról sztoriztak, és a belső és külső csend közötti különbséget boncolgatták, amelyet néha a Veszprém Város Vegyeskara által előadott művek szakítottak meg.

Eközben egy tea és zsíroskenyér mellett lehetett rég nem látott ismerősökkel trécselni, átböngészhettük a Kézműves Kuckó kínálatát, vagy épp az Egyedem Begyedem Zsebszínház Mesezugjában próbálhattuk ki a közös meseírás élményét. Az így készült mesét aztán az est végén, a Slam Poetry Veszprém tagjainak verselő-reppelő előadása után fel is olvasták, amelyhez Mesterházy Ákos fényfestése és zúgós, neszezős ambient zenéje adta a tökéletes hátteret.

A rendezvény a szervezők - a veszprémi Művészetek Háza és az ITTMOST Egyesület - és a látogatók szerint is jól sikerült, így a tervek szerint jövőre már egy héten keresztül szólna a Csend Napok.