Galambpiszok a jogszabályok árnyékában

Az ornitológusok számításai szerint egyetlen városi galamb évente 10-12 kilónyi ürülékkel szennyezi környezetét. Magyarországon másfél millió galambpár fészkel, tonnaszám potyog a galambpiszok a járdára, kertvendéglők asztalára, autókra, a járókelők nyakába. A madarak fészket raknak minden résben, eltömítik a szellőzést, az eresz, a kémény használhatatlanná válhat, az ürülék megtámadja a vakolatot. A galambürülékkel, madártetemmel, -tollal szennyezett, férgekkel teli guanó por formájában a lakásokba is bekerül. Ideje lenne felvenni a küzdelmet a galambpiszokkal szemben. De hogyan?

Erre az egyszerűnek tűnő kérdésre próbáltunk választ találni a megyeszékhelyen. Ki a felelős például a sétálóutca tisztaságáért? Kinek a dolga a falak mellett vastag csíkban lerakódó bűzös guáno eltakarítása? És, ami ennél is fontosabb, hogy lehet védekezni a galambinvázióval szemben? Az utóbbi kérdés tűnt a legkönnyebbnek, mert ezen már mások is gondolkodtak, és megoldásokat után kutattak. Velencében például két évvel ezelőtt betiltották a madarak etetését azzal az indokkal, hogy morzsákat csipegetve elkapargatják a műemlékek homlokzatán a díszítő elemeket. Ötven eurós bírság jár annak, aki megszegi a rendelkezést. Néhány Nyugat-európai nagyvárosban (Berlin, Hannover) különleges etetőkkel csábítják a madarakat a külvárosba, begyűjtik és megsemmisítik a tojásokat, majd gipszkópiával helyettesítik őket. Eddig ez a leghumánusabb módszer a férgekkel, bacilusokkal az emberek életminőségét fenyegető madarakkal szemben. De hol vagyunk mi még a gipsztojásoktól?

(Fotó: Gáspár Gábor)

A városlakó egyszerűen gondolkodik: aki érintett különféle módszerekkel próbál megszabadulni a teraszán turbékoló vagy a padlástérben szaporodó galamboktól – igaz nem sok sikerrel. Közben a mocsokért a városvezetőket okolják. Kit mást? Nem mintha ők piszkítanának, de nem tesznek meg mindent a köztisztaságáért, mondja egy járókelő átlépve a pékség előtti ürüléket.

Kovács Zoltán a városüzemeltetési iroda vezetője szerint azonban a kérdés "túlmutat" a városházán, nem csupán önkormányzati feladat, hanem közös érdeke a településnek. Úgy véli, hogy össze kellene fogni a társasházaknak, és ebben a városvezetésnek is lenne szerepe, segítséget kell nyújtania. Megtudtuk, galambügyben az önkormányzat a Pannon Egyetem véleményét is kikérte, ám a kérdéskörre vonatkozó tanulmány kidolgozása jelentős összegbe kerül(ne).

– Bebizonyosodott, hogy a probléma kezelésére egyszerű módszerek nincsenek. Szinte semmit sem tehetünk a szaporodó galambok ellen. Irtani nem lehet őket, mert a kémiai szerek a többi élőlényre is veszélyesek lennének. Voltak próbálkozásaink, például a műsassal, a Szabadság téren és a Kossuth utcában, de a madarak ügyet sem vetettek rájuk. Kolóniákban élnek, s ha sikerül elüldözni őket az egyik helyről, áttelepülnek máshova – mondja az irodavezető.

A közüzemi szolgáltató mossa kezeit, a galambügy nem az ő dolga, mondta az illetékes. Az érdekeltek intézkedjenek, szereljenek fel galambriasztókat, galambhálót és takarítsanak. Megoldást jelenthetnek a különféle madárriasztók, például a rozsdamentes acéltüskék, amelyek felhelyezése nem olcsó mulatság. (Érdekességként említjük, hogy 2007-ben összeomlott s 10 ember halálát okozta egy minneapolisi híd,  s a vizsgálat kiderítette, a galambok felhalmozódott ürüléke, amely ammóniában és sóban gazdag, esővízzel keveredve az acél rozsdásodását okozta).

Ultrahangos riasztó madarak esetében mit sem ér. Az elektromos madárriasztó költséges (a Megyeházára felszerelték). Vannak mérgező anyagot nem tartalmazó a habok, amelyek szagtalan, ragacsos, átlátszó réteget képeznek a védendő felületen, amivel érintkezve kellemetlenséget okoz a madaraknak. Vagy az egyéb élőlényeket nem zavaró természetes növényi eredetű szagkibocsájtó szerek. Az úgynevezett riasztószalagok színjátszó, holografikus fény- és hanghatással elűzik a legtöbb madárfajt, rögzítésük szaktudást nem követel. Mindezek azonban csak részmegoldást jelentenek, mert az a tapasztalat a nagyvilágban, hogy a galambpiszok átfogó megoldást követel.

A szakemberek szerint nem drága riasztókra kellene költeni, hanem ritkítani kellene a galambállományt. Ornitológusok szerint "humánus" megoldás a meddőséget okozó vegyszerrel kezelt magvakkal való táplálásuk, de ennél sokkal olcsóbb lenne, ha a házak lakói mindig zárva tartanák a padlásokat, a galambok ugyanis fedett helyen szeretnek költeni. Mára iparággá vált a galambpiszok takarítása, a neten számos takarítócég hirdeti, hogy bárhol, bármennyit eltakarít nyomtalanul.

Kovács Zoltán szerint egyik módszer költségesebb a másiknál. Az elektronikus riasztók és a háló- és tüskerendszerek felszerelése milliós költséggel járna, amit a műemlékvédők egyáltalán tolerálnak. Marad a takarítás, ami - az önkormányzati rendelet értelmében - az ingatlanok tulajdonosának vagy bérlőjének a kötelessége.

Eszerint önkormányzati hatósági hatáskörben galambügyekben nem lehet eljárni. Ám jogos a városlakó kérdése: vajon ki a tulajdonosa a Kossuth utcának, a város egyetlen főutcájának, ki lenne köteles feltakarítani? - A súlyos milliárdokért éppen felújítás alatt levő műemléki környezet nagyobb felelősséget igényelne, értékeinket őriznünk kell - tűnődik a pékség előtti kupacnál a polgár és egykedvűen hozzáfűzi: ember és lélek kiveszett az ügyintézésből, legkönnyebb holmi jogszabályok mögé rejtőzködve azt remélni, hogy majd csak megoldódik magától.

Önkormányzati rendelet: "Az ingatlan tulajdonosa (használója) köteles gondoskodni az ingatlanján levő fák közterület fölé átnyúló részén levő fészkelőhelyek alatti közterület szennyeződéstől való megtisztításáról. A madarak által okozott szennyeződés eltávolításával kapcsolatos kötelezettség azon ingatlantulajdonosokra (használókra) is kiterjed, ahol a közterülettel határos építményen fészkelő madarak okozzák a közterület szennyeződését."