Üvegfúvók: a huták varázslói

Megállt az idő, itt még mindig az ember fizikai képessége és találékonysága, ügyessége a meghatározó – nem számítógépek és műholdak vezénylik a munkát.

– Folyékony, izzó anyagból mértani pontossággal kelyhet készíteni, ami világhírű megrendelőkhöz kerül, igazi kihívás, nagy sikerélmény – értékeli az üvegfúvók munkáját az erdélyi Antal Sándor, aki 1995-től az Ajkai Üvegipari Kft. hutaüzemének vezetője, ahol összesen százan dolgoznak három műszakban. A hutaüzemet a gyár szívének tartják, nem véletlenül. Itt készülnek el azok az alaptermékek, amiket a cég más részlegeiben csiszolnak, csinosítanak a piaci igények szerint.

Arcomba csap a forróság, amit hűtenek a ventillátorok. Dübörögnek a gépek, a férfiak fegyelmezett, kiszámított mozdulatokkal, egymásra figyelve, a másik munkájához igazodva dolgoznak. A magas szaktudásra épülő, kézzel végzett munkának köszönheti hírnevét, versenyképességét az ajkai gyár. Tőlük vásárolnak Európa és az arab világ arisztokratái, dúsgazdagjai. Például a Rolls-Royce luxuslimuzinok bárfelszerelését is itt készítik ólomkristályból.

Rákos János már húsz éve üvegfúvó. Folyékony, izzó anyagból kelyhet készíteni, ami világhírű megrendelőkhöz kerül, nagy sikerélmény (Fotó: Gáspár Gábor)

– Nagyon örültem annak, hogy Ajkán munkát kaptam, miután Marosvásárhelyen megszűnt az üveggyártás – kiabálja túl a mély dübörgést Nichita Dorel, aki egyike az itt dolgozó húsz romániainak. Magyarországon már nehéz üvegfúvómestert találni. Kevesen bírják ezt a forróságot, amit a kemencék árasztanak bennük az 1100 Celsius-fokon izzó, fortyogó lávavörös üveggel. Ezeknek az „olvasztótégelyeknek” a közelében legalább 40 Celsius-fok van. A kemencében a homokszerű alapanyag 24 óra alatt olvad folyékony üveggé, ebből a fúvók egy cső végére kis mennyiségű folyékony üveget vesznek ki, golyót formáznak, majd erre helyezik rá a leendő terméknek megfelelő mennyiségű üveget. Ezt formázzák, hűtik, adott esetben melegítik, majd faformában készre fújják.

Ugyanezeket a lépéseket ismétli, de más ember a kehely száránál és talpánál is. Egy darabon legkevesebb öt fúvó dolgozik, majd a termékek a hűtőszalagra kerülnek, ahol szobahőmérsékletet vesznek fel. Ezután méretre vágnak minden darabot, majd csiszolás következik és a csomagolás.

– Meg lehet ezt szokni, ráadásul érdekes is, amit csinálunk. Van munkánk, amiből el tudjuk tartani a családunkat! – mondja Roska Constantin. A Moldvából jött férfi ebből a fizetéséből taníttatja otthon maradt gyerekeit. Ezt a fiai gyakran megköszönik neki. Így van ezzel Magdoiu Dragos, Popescu Valentin és Cirstea Constantin is, akik 800 kilométeres távolságból jöttek ide a Zsil völgyéből, a környék bezárt üveggyáraiból, évente kétszer mennek haza busszal, vonattal. Ajkán munkásszálláson laknak, elégedettek a fizetésükkel, de a család nagyon hiányzik – hangsúlyozzák valamennyien.

– Gyakorlat és figyelem kérdése az egész – mutatja a fúvástól szépen formálódó kelyhet a tüskevári Kizmus Zoltán, aki másfél évtizede dolgozik itt. Tóbiás László is megerősíti, az a 35 év teszi magabiztossá a mozdulatait, ami a háta mögött van itt, a hutában, az első, és reméli, egyben az utolsó munkahelyén. – Meg aztán az üveget egyszerűen szeretni kell! – jegyzik meg többen is. A szépségét! – vágja rá Szabó István, aki megfelelő formázás, előhűtés után formába fúj, hogy megmutassa, hogyan alakul a kehely teste. Felfoghatatlan, honnan tudják, mennyi üveget kell egy formához kivenni. Ezt nem lehet megtanulni könyvekből, ehhez gyakorlat kell, meg szaktudás, elhivatottság – okítanak.

Antal Sándor hutavezetőtől megtudom: nincs iskolai üvegfúvóképzés, ezért régi dolgozóik tanítják be az újakat. Kiváló tudást adnak tovább és a szakma iránti alázatot, elhivatottságot is, ami a manufakturális termékeknél különösen fontos – teszi hozzá. Csak így lehet kiváló minőséget létrehozni. Egyáltalán nem véletlen, hogy ezek az emberek a másodperc töredéke alatt képesek eldönteni, mennyi üveg kell adott termékhez, mikor és hogyan kell azt megformázni.

– Nagyon jó érzés, hogy tudjuk, világhírű, igényes megrendelőinknek örömet okoznak a mi kezünk alól kikerülő termékek. Itt nem lehet selejt, csak kifogástalan minőség – büszkélkedik az ajkarendeki Rákos János, aki szárkészítő, és már 20 éve ezen a helyen sokat tesz a gyár hírnevéért. – Na, iparkodjunk, kapjuk be az otthoni kosztot, aztán folytassuk! – szólítja reggelire egyikük a csapatot, jelezve, a rögtönzött műhelybemutatónak ezzel vége.