A modern polgári Magyarország kezdete

- A reformkor jelszava a haza és haladás. Mit jelentett ez a tizenkilencedik századi Magyarországon?

- A haza kérdése az Ausztriával való viszony, Magyarország függetlenségének tökéletessége. 1526 óta a Habsburg dinasztia tagjai uralkodtak, Magyarország perszonálunióban létezett a német-római császársággal. Voltak saját törvényei, rendi alkotmánya, működött az ezeknek megfelelő intézményhálózat, rendi országgyűlés. A többség elfogadta, hogy Ausztriával közös állam életünk van, sérelmezték viszont, hogy közös intézmény a hadügy, külügy és az ezeket fedező pénzügy. Sokan ma is azt mondják, milyen degradáló volt Magyarország számára az Ausztriával való közösség, de gondoljuk hozzá, hogy egy nagyobb, erősebb birodalomhoz való tartozásnak voltak előnyei is, kifelé védettséget jelentett. A haladás kérdésének lényege, hogyan megy át az ország a feudalizmusból a polgári fejlődésbe. A 20-as évek óta a reform országgyűlések mind erről szóltak.

Ha nem lett volna szabadságharc, a Habsburg-dinasztia továbbra is elodázta volna a kérdéseket, amiket nem lehetett megkerülni, mondta Rainer Pál (Fotó: Gáspár Gábor)

- Melyek voltak a legégetőbb problémák, amiért a forradalmi ifjak küzdöttek?

- Jobban összefoglalni én sem tudom, mint a kortársak a tizenkét pontban. Legyen törvény előtti egyenlőség és közteherviselés. Ne csak a nemesség tartozzon a nemzetbe, ne azért legyen valaki kiemelve, mert a felmenője kiemelkedőt tett, mindenki egyformán viselje a terheket. Követelték, hogy az idegen katonákat vigyék el tőlünk, a magyar katonákat pedig hozzák haza. A polgári átalakulást szolgálta az ősiség eltörlése. Kimondták az uniót Erdéllyel, ami azt szolgálta, hogy akár a törvénykezés, akár az igazságszolgáltatás terén egységesebb legyen az ország. Fontos követelések voltak azok, amikre ma azt mondanánk, polgári szabadságjogok, például a gyülekezési szabadság, szólásszabadság, sajtószabadság, lelkiismereti szabadság. A legfontosabb vívmánya 48-nak, hogy eltörölték a jobbágyság száz éves intézményét. Ez annyira korszakalkotó volt, a szabadságharc leverése után sem lehetett visszaállítani. A forradalom mámoros, lelkes napjaiban úgy tűnt, hogy a 20-as évek közepétől tartó folyamat, a polgárosodás lassan haladt, most hirtelen minden követelés megvalósult. A másik oldalon a reakció erői is dolgoztak. Magyarország sok nemzetiségű ország volt, a tizenkilencedik század közepén a lakosság közel fele nem magyar nemzetiségű. A tizennyolcadik század második felétől a nemzetiségiek egyre jobban öntudatra ébredtek, egyre több jogot követeltek maguknak, amit a magyar uralkodó osztály nem vett jó néven. A császáriak meglovagolták ezt a visszás helyzetet, a nemzetiségieknek mindent ígértek, a magyarok ellen hergelték őket.

- Tavaly október 6-án azt mondta, a magyar ügy mellé állóknak ez komoly lelkiismereti válságot okozott.

- Ha megnézzük az aradi vértanúkat, azokat az embereket, akiket az események sodortak a magyar ügy mellé, és 49-ben, mikor, mikor császári fogságba kerültek, megkérdezték tőlük, miért támogatták a Kossuth-féle forradalmat, miért fordultak szembe a császárral, olyanokat válaszoltak, hogy a csapatukkal együtt fel kellett esküdniük a magyar alkotmányra. A napóleoni háborúk óta, több mint harminc éve, Európában nem voltak jelentősebb háborúk, a tiszti kar előmenetele nagyon nehéz volt. Egy fiatal hadnagyban van becsvágy, természetes törekvés az előmenetelre, ez is sarkalhatott embereket, akiknek később komoly lelkiismereti problémát okozott, miért ide vagy oda álltak. Volt, akinek a szülei, testvérei, rokonsága a másik oldalon állt. 

- A szabadságharc elbukását is figyelembe véve, a 48-as eseményeket tekinthetjük dicsőségesnek?

- 1848 a magyar történelem egyik legfontosabb korszaka, a modern polgári Magyarország kezdete. A császáriak leverték a szabadságharcot, de 1867, a kiegyezés után a negyvennyolcas követelések  két évtizedes késéssel ugyan, de  megvalósultak. Ha nem lett volna szabadságharc, a Habsburg-dinasztia továbbra is elodázta volna a kérdéseket, amiket nem lehetett megkerülni. A modern Magyarország alapját jelentő intézményrendszer, a szabadságeszmék, a kiegyezés utáni korszakban megvalósultak. 1848-nak ez a lényege, a modern polgári Magyarország megteremtése.

- Miért kötődünk annyira a márciusi ünnephez? Mindig megemlékeztek a márciusi eseményekről?

- Máig élő üzenete van. Nézzünk bele az újságokba, sok embert, aki ilyen elvek szerint szeretne élni, ma is üldöznek, bebörtönöznek, mellőznek, elmarasztalnak, lecsuknak, rosszabb esetben az életétől is megfosztják. Mindig aktuális. Érdemes áttekinteni az ünnep történetét. 1918-ig Ferenc József uralkodott, az ünnepléssel csínján kellett bánni. A kiegyezésig szó sem lehetett nagy ünneplésről, utána lehetett, de március 15. nem volt hivatalos ünnep. Az ötvenes évfordulón, 1898-ban kiemelten emlékeztek, az akkori korszaknak megfelelően az udvar és az ország kiegyezését is belevették. Március 15. a Horthy-korszak idején, 1924-25 körül vált igazán ünneppé. 1944, a háború után lehet szabadon ünnepelni, de a férfi lakosság nagy része hadifogságban, mindenkinek halottai, eltűnt családtagjai voltak, senkinek nem volt kedve ünnepelni. 1948-ban, a százéves évfordulón, a pártállami időkben a világforradalom, világszabadság gondolatát is beleszőtték az ünneplésbe.