Százötven éve született Gárdonyi Géza

Az író díszsírhelyét az egri vár Bebek-bástyáján alakították ki. Gerendakereszt fejfáján akarata szerint csak ez áll: Csak a teste!

Gárdonyi Géza (1863. augusztus 3. – 1922. október 30.) életének nem kevés dunántúli, megyénkbeli vonatkozása is van. Segédtanítóskodását 1881 szeptemberében Somogyban, Karádon kezdi igen nyomorúságos körülmények között. Anyagi helyzete következő állomáshelyén Devecserben sem sokat változott, bár Tima Lajos igazgató-főtanító, miután megismeri az új tanító kitűnő hegedűjátékát, igen megkedveli az ifjút. Tima, maga is kiváló orgonista, aki énekeket is szerez, iparos-daloskört vezet, sőt a hegedűhöz is ért, zeneszerzésre is ösztönzi Gárdonyit . A tanító itt komponált egy gyermek halálára, vegyes-karra írt temetési éneket, s itt született meg a Fel nagy örömre kezdetű karácsonyi éneke is, ami azóta, az ország összes templomában felcsendülő, közismert népénekké vált. Egy évtized múltán Dankó Pistával is zenei barátságot köt, sőt a népi dallamokra Gárdonyi ír népi szöveget. Sokoldalú tehetségét bizonyítja, hogy képet is festett a templomba, s mikor tanítványai elmentek mellette megsimogatták, mondván, ezt a tanító úr festette, vallotta egy volt kisdiákja 86 évesen. Érdekes mód, az idős visszaemlékezők a hegedűjátékot nem, de azt, hogy a péküzemben hosszasan beszélgetett Gergely Katicával, a pékék lányával, azt megjegyezték. Még azt is visszaidézték, hogy a tanító úr vitte Katica korcsolyáját, ha a jégre mentek siklani. Aztán a derékbatört szerelem verseit, a Katica-verseket Gárdonyi elkeseredésében a tűzbe vetette. Aztán örömében, bánatában csak-csak elővette a hegedűjét.

Gárdonyi Géza Gárdony-Agárdpusztán született, 1863. augusztus 3-án. Szülői háza ma is őrzi emlékét

Már nős emberként 1886-ban Győrbe kerülve megalapította a Tanítóbarát című folyóiratot, hogy tanítói, társadalmi tapasztalatait közzétegye, felhívja a figyelmet a népoktatás visszás állapotára, a néptanítók, helyzetére. E lapban jelenik meg egy cikk 1887. februárjában, amelyben a zene, gyógyító erejét, a hegedűt népszerűsíti. Devecserből tanítócsere során kerül Sárvárra, ahonnan emlékezetes ének-zenei hangzatok után távozik. A templomi évzáró ünnepélyen, Ziegler Sándor, Kossuth fegyverkovácsa fiának, befejezésül az osztrák császári himnuszt, a Gotterhalté-t kellett eljátszania orgonán. Felállva, mint a himnuszt szokás, dalolta az ünneplő közönség a császárság énekét. Aztán a dallam nem fejeződött be, hanem átcsapott a magyar hazafias nótába: Jaj, de huncut a német A tanító vesztére, a gyerekek meg harsányan, mit sem sejtve a következményekről rázendítettek a szövegére is Ettől a pillanattól nyilvánvalóvá vált, hogy mennie kell.

A neves író életének sok dunántúli, megyénkbeli vonatkozása is van. Devecserben is tanítóskodott, itt született meg a Fel nagy örömre kezdetű karácsonyi éneke is

Dabrony a következő állomáshelye. E település két dologban is fordulatot jelentett az író életében. Egyrészt azért, mert ez volt néptanítóskodásának utolsó állomása, másrészt, Csányi Máriával, – a dabronyi plébános unokahúgával – kötött, jobb anyagi helyzetet ígérő, de mégis balszerencsés házasságot. Négy gyermekük született, – Sándor, Gizella, József, – és különválásuk (1892) után a (vitatott) negyedik, Géza. E sok gonddal terhelt együttélés, a szeretet hiánya olyan lelki sérülést okozott Gárdonyinak, hogy soha többé nem merte elkötelezni magát senki nő mellett.

A következő állomáshely Győr, ahol végképp búcsút mondott a pedagóguspályának, újságot kezd írni a Győri Hírlapnál. De Szegeden is megfordul, mint újságíró. Még Egerből is küldte írásait az Új Idők, a Hét, a Jövendő szerkesztőségének. Gárdonyi még tíz évet sem tanított, de soha nem tudta elfelejteni néptanítói megalázottságát. A lámpás című (1897) kisregény valós tapasztalataira épülő mű. Társadalombírálatával tükröt tart, mérleget készít a korszakról, melyben él. Talán ha nem éri annyi keserűség a tanítói pályán, akkor megmarad lámpásnak. Ki tudja? Már devecseri működése idején, nemcsak verseket ír Gergely Katicának, hanem cikket küld egy élclapnak, ahol le is közlik írását. Gárdonyi kezdetektől éles szemű megfigyelő, s humorérzékben sem szenved hiányt, finom, egyedi iróniával mutatja meg a színe mellett a fonákját is.

1897. nyarán elhagyja a fővárost, s fiaival, édesanyjával Egerbe költözik, a város szélére, a Sáncra. Csodálatos panorámájú helyen áll a ház, melyet egy újabb épülettel bővít. Ettől fogva életét az írói munkának szenteli. Időnként felszalad a fővárosba vagy vonaton külföldre utazik tanulmány céljából. „Mondtam talán már, hogy én a vonaton komponálok. Minden utazásomból egy csomó jegyzettel térek haza”– írja egy ízben Szarvassy Margit tanítónőnek, szíve hölgyének.

Sorba születnek regényei, novellái: Az én falum, A bor című színmű, A láthatatlan ember, Isten rabjai, Ida regénye, az Egri csillagok. Az írót semmiféle siker, rang nem tette elbizakodottá, pedig az MTA levelező és tiszteletbeli tagjának választotta 1910-től. Titkos írással papírra vetett, csak 1969-ben megfejtett soraiban ezt jegyezte le az önmagához mindig szigorú Gárdonyi: Amit nem szívbe mártott tollal írtam, az az ocsúja a termésemnek. Szintén ars poeticaként fogalmazza meg, hogy: Az író munkájának az emberjavítást kell szolgálnia. Joggal állíthatjuk, művei, e magasra kitűzött eszménynek ma is megfelelnek.

Gárdonyi Géza legismertebb műve az Egri Csillagok. Az 1899-től folytatásokban megjelenő, majd 1901-ben könyvben is kiadott műve az egyik legismertebb magyar történelmi regény. Az író maga is e művét tartotta legjobb alkotásának. A regény 2005-ben, A Nagy Könyv elnevezésű országos felmérésen elnyerte a Magyarország legkedveltebb regénye 2005 címet. Várkonyi Zoltán 1968-ban nagysikerű filmet rendezett belőle.