Több nemzet is építette Szocsit

Szakmáját édesapjától örökölte Vida Béla, már gyerekkorában látta, hogy kőművesre mindig szükség van. Kellenek az új lakások és a régiek felújítását, korszerűsítését is el kell végezni időnként. Egyéni vállalkozóként még együtt dolgoztak az édesapjával, aztán egy építőipari alapanyagokat gyártó üzemben vállalt munkát. Nem érezte ott rosszul magát, csak azért váltott, mert a feleségével a válás mellett döntöttek. A lakásukat eladták, az árát elfelezték. A fiúk, a tizenhat éves Bálint és a tizenhárom éves Péter az édesanyjuknál maradtak, de az édesapjuk akkor találkozik velük, amikor csak akar. A kisebbik fiával együtt járnak horgászni. Neki hozta a jegesmedvéket, amelyeket a képen a karjában tart. Ezúttal három kabalája van az olimpiának: hópárduc, jegesmedve és nyúl. Azt mondják, a dobogó három fokát jelképezik. Már tavaly is lehetett kapni őket és a városban több központi helyen díszelegtek az olimpiai karikák.

Egészen véletlen,. hogy Vida Béla abba a csapatba került, amelyik részt vehetett az olimpiai falu épületeinek csinosításában. Jelenleg a szülői házban lakik, de ismét szeretne önálló lakást vásárolni magának. Az itthoni fizetésekkel ezt soha nem érné el, ezért vállalt munkát egy ausztriai építészeti vállalkozásnál. Szocsiban a beruházások fővállalkozója egy Magyarországon is jelen lévő osztrák vállalkozás volt. Az ő vezetői szóltak Vida Béla főnökeinek, hogy lenne egy kis munka: a már felépített házakat kellene kicsinosítani, befesteni. Megkérdezték a csapatot, hogy hajlandók lennének-e kiutazni. Kilencen döntöttek a munka vállalása mellett. Valószínűleg a kalandvágy hajtotta őket, hiszen nem jártak korábban arrafelé, nem is vágyakoztak oda. Azt már azóta tudta meg, hogy Szocsi hosszúsága mintegy 147 kilométer, ezzel Honolulu után a világ második leghosszabb városa. A környező településekkel 1961-ben egyesítették, így létrejött Nagy Szocsi. Közigazgatásilag hozzácsatolták Lazarevka, Maceszta, Hoszta és Adler településeket. A téli olimpiai létesítményeket az Adler nevet viselő részben építették fel.

Vida Béla a mostani téli olimpiai játékok egyik kabalaállatával, a jegesmedvével (Fotó: Zwicker Tamás)

Nem mentek mindjárt Szocsiba az építők, hanem először Moszkvában váltották ki a munkavállalási engedélyüket. Szabályosan bejelentették őket munkakönyvet is kiállítottak számukra. Vida Béláé 2016-ig teszi lehetővé, hogy Oroszországban szabályosan vállalhasson munkát.

Az építkezésen nagyon ügyeltek a biztonságra. Egyrészt ötméteres kerítéssel vették körül a területet, kívülről nem látszott, hogy mi történik a faluban. Benn három részre osztották a területet: lakóházak, központi épületek, kiszolgálók. A magyarok a lakóházakon dolgoztak, sok külföldivel együtt, a legtöbben szerbek és románok voltak, no és a helyiek. Az építkezés területére csak azok mehettek be, akiknek engedélyük volt. Kártyás beléptetőrendszer működött, amikor lejárt az engedély, a kapuban várakoztak a meghosszabbításra. Hiába ismerték őket jól a beléptetők, nem engedhették be őket. A járművek közül is csak azok mehettek be, amelyeknek engedélyük volt. Azokat is alaposan megvizsgálták, még az alvázukat is tüzetesen megnézték. Ha nem volt engedély a jármű belépésére, de a hozott anyag kellett, akkor kézben vitték be az emberek az építési területre az anyagokat. Robbanószereket kereső kutyákat is rendszeresen végigvezettek az építkezésen. Mondták, hogy a magyarok érkezése előtt nem sokkal Vlagyimir Putyin elnök meglátogatta a területet. Azt mondják, a szemlét a szokottnál is tüzetesebb vizsgálat előzte meg, a látogatás idején nem dolgoztak a munkások, csak vártak és az elnök által bejárt útvonalon biztonságiak sorakoztak fel.

A munkabiztonságot már nem vették ennyire szigorúan, például egy szál pallóval állványoztak fel egy épületet, ami nálunk már nem engedélyezett. Az is igaz, hogy erre csak a helyi dolgozók mentek fel. A Kaukázus jótékony hatását érezték. Azt mondják, a hegységnek köszönhető, hogy a területen viszonylag magas az átlaghőmérséklet, a város utcáin pálmafák vannak és be is érik a termésük. Ugyanakkor áprilisig is hó fedi a Kaukázus csúcsait és szeptember végére újra kifehérednek. Nyáron nagyon meleg van, ezért is építettek be az olimpiai falu minden helyiségébe légkondicionálót, de ez természetes felszerési tárgya a lakásoknak és a szállodáknak is. Érdekes, hogy az árnyékban több fokkal hidegebb van, mint a napon. Tavasszal és ősszel alaposan felöltöztek azok, akik az árnyékos oldalon tevékenykedtek, míg akik a napsütötte tetőn, a teraszokon dolgoztak, egy szál pólóra vetkőzhettek.

Vida Béla az az ember, aki bárhol jár, szívesen megkóstolja az ottani ételeket. Itt volt erre bőven alkalma. Reggel mindig a szállodában étkeztek, többnyire palacsintát kaptak, a jó fél év alatt, míg kint voltak, több mint negyven típust számoltak össze. A legkisebb sikere a májkrémes palacsintának volt. Hétfőtől szombatig napi tizenkét órát dolgoztak, reggel 7-től este 7-ig. A munkaidőben volt egy reggeli és egy ebédszünet, amiket nagyon pontosan tartottak, nem lehetett sem előbb kezdeni, sem később befejezni, mint ahogy a munkarendbe illesztették.

A város széli nagy hipermarketben vásároltak be vasárnaponként egész hétre, főleg marhahúsból készült szalámikat. A kenyeret a sarki boltban vették meg. Vacsorázni munka után a közeli önkiszolgáló étteremben szoktak.