A fájdalom nem múlik el a vetélés, halvaszülés, korai halál után, de a lélek megkönnyebbül

Nem is gondolnánk, milyen sokan élik át ezt a tragédiát, szinte biztos, hogy ismerőseink körében többen is vannak, akiknek személyes és fájdalmas tapasztalatuk van ezen a területen. Sokan csendben, magukban gyászolnak, kevesen merik megmutatni másoknak is a fájdalmukat. Ahhoz a nehéz munkához, amit a gyász megélése, a veszteség feldolgozása jelent, feltétlenül szükség van arra, hogy a gyászolók körül élők megértsék, elismerjék és elfogadják azt a mély fájdalmat, amit ezek a családok átélnek.

– Sokan úgy gondolják, hogy egy ilyen csoportban felerősödik a fájdalom, átveszik mások negatív érzéseit, de ennek pont az ellenkezőjét tapasztaltam én is, és a csoporttagok is. A csoport vezetése lélekemelő volt, minden egyes alkalmat vártam, és lelkiekben feltöltődve mentem haza. Sokat tanultam önmagamról, a csoportvezetésről. Nagyon hálás vagyok, hogy ismeretlenül a csoporttagok megtiszteltek bizalmukkal ebben a nehéz élethelyzetben – mondta el a csoport vezetője Magyarósiné Kaposvári Zsuzsanna. Kiemelte, jó volt megtapasztalni, hogy minden egyes alkalommal volt valakinél pozitív irányú változás, illetve, ha valaki egy hullámvölgy alján volt, a többiek emelték őt, biztatták. Nagy élmény volt számára látni, ahogy a lányok megnyíltak és egymást támogatták, megosztották érzéseiket, gondolataikat egymással, segítő visszajelzést adtak egymásnak, aminek következtében a rendelkezésükre álló közel két óra pillanatok alatt eltelt.

A foglalkozásokon eleinte különböző gyakorlatokkal hangolódtak egymásra a hölgyek, például én-erősítő gyakorlatok, vagy veszteséglista írása, illetve különböző érzékenyebb témákról beszélgettek, mint megbocsátás, a halálhoz való viszonyuk, félelem, düh. A későbbiekben már főként beszélgetéssel teltek a foglalkozások, ahol szóba került, ki, milyen nehézségekkel szembesült az előző alkalom óta, ezeket hogyan lehet kezelni, milyen pozitív irányú elmozdulás történt, illetve lehetőségük volt a hölgyeknek a saját gyászesetüket megosztani társaikkal. – Az aktuálisan felmerült témákkal kapcsolatban – például bűntudat, félelmek – feladatokat, a mindennapi élet során alkalmazható gyakorlatokat adtam. Ezek elvégzése nem volt kötelező, ugyanakkor arra felhívtam a figyelmüket, hogy minél többet foglalkoznak a témával, a feldolgozás annál hatékonyabb lesz – mesélte Zsuzska.

A Napfogyatkozás Egyesület a gyászcsoportvezetők részére havonta tart konzultációt, ahol Zsuzska és kollégái megoszthatják tapasztalatainkat, problémáinkat, konzultálni tudnak a csoportjaikban felmerülő problémákkal kapcsolatban. A csoport vezetője kiemelte, ebben a pár hónapban nem történt olyan esemény, amivel ne tudott volna egyedül megbirkózni, így most nem volt szüksége külön segítségre.

Ahogy a csoport vezetője látta, a változás összességében mindenkinél pozitív volt, azonban az, hogy mekkora mértékű volt, az nagymértékben függött attól, hogy kivel mi történt, mennyi idő telt el a veszteség óta, a családi környezettől (például van-e testvér), illetve mennyire volt nyitott, befogadó. A záró alkalomkor is kiderült, mindenkinél voltak hullámvölgyek, azonban egymást segítve, biztatva emelték egymást a részvevők, és hálásak voltak a valódi segítséget jelentő lehetőségért.

– Sokan kérdezik, hogy az érzelmi oldallal hogyan lehet megbirkózni. Ebben két dolog támogat. Egyrészt kegyelmi úton, Isten segítségével. Másrészt pedig egy fantasztikus önfejlesztő módszer, az Avatar segít abban, hogy együttérzéssel, ugyanakkor nem bevonódva, „távolságból” tudjam segíteni a gyászukat feldolgozókat – válaszolja Zsuzska arra a kérdésünkre, őt mennyire viselte meg a csoportmunka.

Bár a hivatalos csoportfoglalkozás véget ért, a tagok olyan szoros kapcsolatot alakítottak ki az elmúlt hónapok alatt, hogy úgy döntöttek, önkéntes alapon, havonta egyszer újra találkoznak. Ezeken az alkalmakon megoszthatják egymással, hogy kinek hogyan alakul az élete, illetve vannak olyan témák, amikkel még szerintük érdemes lenne foglalkozni. – Ezeknek az alkalmaknak a keretei még kidolgozás alatt vannak részemről. Felmerült bennem egy önismereti csoport szervezése is, ami további segítséget jelentene a gyászfeldolgozásban, de az élet más területén is. Emellett terveim szerint szeptemberben indul a következő csoport, az áprilisban induló ajkai csoport után. A Vendégbaba csoport nagyon közel áll hozzám, de igényként felmerült, hogy azok számára indítsak gyászfeldolgozó csoportot, akik gyermeket vagy felnőtt hozzátartozót vesztettek el – mondta az idei tervekről Zsuzska.

Bár egy gyászeset után az élet látszólag ugyanúgy folytatódik, de már soha nem lesz ugyanaz, mint előtte volt. Az emberek többsége megpróbálja túlélni és elfogadni a történteket, de ez nem csak elhatározás kérdése, sokszor az érzelmek szinte átveszik az uralmat felettük. Lehet, hogy a fájdalom, harag, bűntudat mellett olyasmit is érzünk, amit szégyellünk – például vetélés után gyűlöletet kismamák és kisbabák iránt –, és ez a szégyen tovább növeli a szenvedést. Az ilyen esetekben érdemes szakemberekhez fordulni, hiszen megyénkben nem csak Magyarósiné Kaposvári Zsuzsanna tekinti hivatásának a gyászfeldolgozás segítését.