Christian Wulff az új német államfő

Az első két választási fordulóban sem Wulff, sem az esélyesebb ellenjelölt, az egykori keletnémet polgárjogi harcos, Joachim Gauck nem szerezte meg a szükséges abszolút többséget.

A harmadik fordulóban Christian Wulff 625 szavazatot szerzett, Gauck pedig 494 voksot kapott. Ebben a fordulóban a Baloldal jelöltje már nem indult.

Németország új államfője - aki a május végén váratlanul lemondott Horst Köhler utóda lett - együttműködést ajánlott valamennyi parlamenti pártnak, és köszönetet mondott riválisának a fair és nemes vetélkedésért.

Christian Wulff, a reformer konzervatív - PORTRÉ

Az egyik legnépszerűbb konzervatív politikusnak tartják a szerdán Németország új államfőjévé választott Christian Wulffot, akiről mostanáig úgy vélekedtek, hogy a kancellári tisztségben Angela Merkel utóda lehet.

Horst Köhler váratlan lemondása azonban alapvetően megváltoztatta a sokak által feltételezett politikai forgatókönyvet. A konzervatív CDU - és személy szerint Merkel kancellár - az 51 éves politikust ugyanis utódjelöltnek szemelte ki. Mindehhez megnyerte a kisebbik konzervatív párt, a CSU, valamint a koalíciós partner, liberális FDP támogatását, és mindez azt valószínűsítette, hogy a Bellevue Palota új lakója, egyben minden idők legfiatalabb német államfője nagy valószínűséggel a reformernek tartott, fiatal és többnyire mindig mosolygó pártpolitikus lehet. 

Saját természetét igazolandó, egy ízben azt hangoztatta, hogy a jövő a jó kedélyűeké és a békés természetűeké. "Soha nem tartoztam a hangosan beszélők közé" - mondta magáról, azt azonban soha nem titkolta, hogy politikai ambíciói vannak.

Mindenesetre a jogászként végzett CDU-politikus pályája egyenesen ívelt felfelé. 2003-ban már Alsó-Szászország tartomány miniszterelnöke lett, és a szabad demokratákkal alkotott koalíciós kormányt. Tartományi miniszterelnökként sikerrel debütált, eredményeket ért el a foglalkoztatás biztosításában, új munkahelyek teremtésében, és ez is magyarázta, hogy 2008-ban újraválasztották. Mindig is kitűnt pragmatizmusával, nyitottságával, a tolerancia iránti elkötelezettségével, amit bizonyít: a közelmúltban kisebb fajta szenzációt keltett azzal a döntésével, hogy Alsó-Szászország integrációs miniszterének egy török származású politikus hölgyet kért fel. Minderre még nem volt példa az ország háború utáni történetében.

Mindezzel párhuzamosan pártjában, a kereszténydemokrata unióban is az egyik legbefolyásosabb politikusnak számított, halk szavú volt, de véleményére mindig odafigyeltek. Ez is indokolta, hogy a CDU-ban a pártelnök-kancellár egyik helyettese lett.

Eddigi politikai pályafutása, elkötelezettsége, az őt jelölők tábora egyértelműen utal arra, hogy Christian Wulff személyében pártpolitikus kerül az elnöki tisztségbe. Mindez Németországban is érvként szolgál azon bírálók számára, akik azt a meggyőződést képviselték, hogy az ország jelenlegi helyzetében pártok felett álló, sőt nem is "vérbeli" politikus-elnökre lenne szükség. 

A szakértők szerint mindez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy Wulff érdemtelen lenne az államfői tisztség betöltésére. Noha közvetlen választás esetén minden bizonnyal alul maradt volna az egykori NDK-s "szabadságharcos" Joachim Gauckkal szemben, a vele szembeni elvárások is hatalmasak. Még akkor is, ha az államfői jogkörök Németországban is korlátozottak, senki sem számít arra, hogy a kormánypártok alárendeltje, kiszolgálója, netán szócsöve lenne. Mindez nem illik a német demokrácia kereteibe, és ellentétes az államfői tisztség ellátásának eddigi hagyományaival.

Erre utalt, hogy kampánya során a kormánnyal korrekt, de kritikus együttműködést ígért. Az eddigi államfők többsége kitűnt iránymutatásaival, intéseivel, figyelmeztetéseivel, amelyek Németország számára mindig is mércét jelentettek. Ebből a szempontból élen járt közülük, Richard von Weizsäcker és Johannes Rau, de mások is említhetők.

A politikával való együttműködés mellett Wulff a lakossággal való közvetlen kapcsolatteremtést, illetve a kettő közötti hídteremtést tűzte zászlajára. Ez utóbbira különösen szükség van az ország mai helyzetében, amikor Németországban is növekszik a politikai közömbösség, a politikusokkal szembeni kiábrándultság. Célkitűzésként említette még a családok támogatását, továbbá az integráció előmozdítását valamint egy olyan "gondolatgyár" létrehozását, amely az arra legilletékesebbek bevonásával a jövő nagy kérdéseire igyekezne keresni a választ.

És bár a vita minden bizonnyal még jó ideig folytatódni fog arról, vajon nem a párton kívüli, a diktatúra ellen, a demokráciáért, a szabadságért a volt NDK-ban "élesben" harcoló, a "szívek jelöltjének" számító Joachim Gauck alkalmasabb az elnöki tisztségre, szakértők általános vélekedése: Christian Wulff képes arra, hogy új hivatalát a nagy elődökhöz méltóan lássa el.